DALFEJTŐ - A britek egyik legnépszerűbb valaha volt tévés személyiségéről, a BBC tavaly elhunyt emblematikus arcáról nemrég kiderült, hogy pedofil volt, és vélhetően több száz személyt rontott meg. A botrány azóta is csak dagad, pedig Jimmy Savile régen sem volt mindenkinek szimpatikus. A legendás The Toy Dolls például szatirikus dalt faragott róla.

DALFEJTŐ - A ∆ (kiejtésben Alt-J) nevű brit alternatív pop-négyes debütáló lemezével kapásból elnyerte a legjobb idei lemezért járó Mercury Prize-ot, szerintünk egyrészt jogosan, másrészt korántsem váratlanul. Azt is megmondjuk, hogy miért!

DALFEJTŐ - Gyenge közepes teljesítményt nyújtott tegnap este a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében a finn kollégákkal kiegészült Kronos Quartet, akiket leginkább Darren Aronofsky filmjeinek (például a Requiem egy álomért) zenéjéről ismerhet a többség.

A világ popkulturális körökben talán legismertebb vonósnégyese Kimmo Pohjonennel és Samuli Kosminenel közösen írt UNIKO című műsorát hozta el hozzánk. Összességében mintha valami furcsa skandináv (hatás)vadászrege elevenedett volna meg a színpadon, és bizony, ha ezt a zenét egy hangulatában jól illeszkedő képsorral társítják, talán még működött is volna. Így azonban elveszett a két pólus közötti folyamatos ingadozásban: a kísérletezés terepére sem merészkedtek be túl mélyen, és a jól felismerhető, elkülöníthető dallamok és motívumok földjén sem időztek túl sokat. E kettősség már a koncepción (illetve annak hiányán) is érezhető volt: a Quartet tagjai átlagos öltözékben ültek be hangszereik mögé, a két finn azonban valami fura északi jelmezben, amely ugyanakkor nulla dramaturgiai funkcióval bírt, és semmit nem tett hozzá az élményhez (persze lehet, hogy amúgy így mennek le a sarki újságoshoz is).

DALFEJTŐ - Se szeri, se száma a zenével (is) foglalkozó oldalaknak, így aztán bárkiből percek alatt lehet bennfentes egy-egy zenekar, előadó életművét és viselt dolgait illetően, gyakran már a megjelenés előtt hallhatjuk és minősíthetjük a lemezeket, de vajmi keveset tudunk azokról, akik mindezt lehetővé teszik: a zenei újságírókról. Wurlitzer-díj című sorozatunkban minden hónapban egy-egy szerintünk fontos és szorgos médiamunkást mutatunk be, aki sokat tesz/tett a könnyűzenei kultúráért. Első áldozatunk pedig ki is lehetne más, mint minden idők egyik leghíresebb rádiós DJ-je, John Peel.

"Öreg rocker nem vén rocker!"

(Fotó: BBC)

Míg a magyaroknak Dévényi Tibi bá jutott lemezlovásznak, addig Európa szerencsésebb felén már olyan dalok is szólhattak a közszolgálati rádióban, amelyek jó eséllyel ma sem tudnák magukat beverekedni a Petőfibe. Volt ez többek között azért, mert egy tökös műsorvezető, bizonyos Hámozós János John Peel azt mondta: "Pont leszarom, ha fura a neve egy zenekarnak, és összesen hárman ismerik őket, annak a három gyökérnek is joga van megtalálni a kedvére valót a műsorban!" De hogy jutott valaki pusztán a zene szeretete és terjesztése révén odáig, hogy aztán állami kitüntetést kapjon a királynőtől?

CSÚNYAIRODALOM - Még mielőtt szó érné a ház elejét, nyomatékosan közöljük, hogy alábbi írásunkkal semmilyen szinten sem akarjuk megbecsteleníteni 1956. október 23 emlékét, múltját és mondanivalóját. Ugyanakkor az események részletezését sem tartjuk fő irányvonalunknak, ahogy a gúnyolódást is megpróbáljuk a lehető legalacsonyabb szintre vinni. Történelemlecke következik, úgy hogy az internet népe is megértse.

DALFEJTŐ - Bevallom urasan, nem vagyok teljes tudatában az említett zenekar történelmének, de nekem ne! Kis pöcsös koromban az anyatejjel szívtam magamba a Gimme All Your Lovin-t, meg a Sharp Dressed Man-t, és mindegyiket imádtam. Mivel akkoriban nem tudtam, mi fán terem a zenehallgatás, mert mint mondtam, eléggé pöcsköszörű voltam, épp hogy tudtam járni, így a helyi lemezboltba sem tudtam bemenni, hogy "Csókolom, az összes ZZ Top kazettát kérem, de azonnal". Amikor azonban apám hifijéből megszólalt a már említett két nóta, vagy amikor az MTV szólt éppen, akkor napgép fel, műanyag játékgitár a nyakba, és már nyomtam is a kettőt jobbra, kettőt balrát.  

DALFEJTŐ - Megvan az az érzés, amikor egy-egy dal hallatán libabőrös lesz az ember? Nos, ezúttal olyan dalokat (mit dalokat, inkább arcszaggatóan epikus hangpiramisokat) mutatunk be, melyek lassan, de annál biztosabban bomlanak ki egy olyan észvesztő végkifejlet felé, hogy az ember legszívesebben lebontaná a falakat maga körül. A kedvenc katartikus számaink következnek, hogy bemutassuk, mit értenek az angolok értünk mi az eargasm kifejezés alatt. Figyelem: egyikük sem rövidebb 8 percnél!

UTOLSÓ VACSORA - Elmentünk, megvettük, megettük, 47 órára rá sikeresen megemésztettük. A két cég - az egyik a "Királyos hambi" a másikra meg nem találtam frappáns alternatívát, így legyen csak simán "Másik" - spúr ajánlatait megvizsgálva vontuk le az életben maradáshoz szükséges nagy igazságot, hogy melyik szeretetcsomag éri meg igazán.

CSÚNYAIRODALOM - A Függő nem titkoltan kultúrmisszós céllal jött létre, hogy a maga módján járuljon hozzá a NEMZET épüléséhez. Annak érdekében, hogy a fiatalok könnyedén felismerjék a magyar irodalom jeles alakjait, párhuzamba állítottuk őket néhány hírességgel!

UTOLSÓ VACSORA - Videósorozatunk összművészeti különkiadással jelentkezik: az Elefánt szolgáltatta zenei előszó után  és aláfestés közepette ehető tájkép készítésébe fogunk, és a francia konyhaművészet világába is teszünk egy kis kitérőt!

UTOLSÓ VACSORA - Úgy a jó Oktoberfestre menni, hogy nem tudsz róla semmit, azt leszámítva, hogy általában (MINDIG!) októberben kerül megrendezésre, hogy tiroli gatyában megy a danajozás, és persze hogy jó sok pénzért adják a sört. Józan fejjel nézzük mi is rejlik a több hetes sörkóma mögött. 

"Csöcsök. Minden mennyiségben, csöcsök."

München alapjaiban is gyönyörű város, de ez a fesztivál az egyik legnagyobb találmány a világon, és végre egy hely, ahol nem kell remegő térdekkel végigizgulnom az estét, hogy vajon mikor üti meg a fülemet egy keresetlen magyar "bazmeg". Olaszok, törökök, angolok, franciák, ázsiaiak - a világ minden szegletéből érkeznek ide emberek és nem is kell - mint más fesztiváloknál - egy hétbe sűríteni a mértéktelen GDP pumpálást. De azért nem is kell elvetemültnek lenni, és azt hinni, hogy egy halandó ember kibírhatja a fesztivált az elejétől a végéig. Ez így ebben a szétbulizott formában biztosabb halálnak bizonyulna, mint a cián kapszulára harapás. De lépjünk be végre a mágikus kapun!

SPOILER - Összekukázott információk és több éves sorozatnézős tapasztalat alapján alapítunk hitvallást, hogy a Dexter miért ne érdemeljen Emmy-t! Most sem sikerült zsákolnia a gyilkosokat gyilkolóról szóló sorozatnak, és ez így van jól. Nem vagyok egy nagy sorozatbubus, nem olvasok (róluk) kritikákat, megelégszem azokkal az infókkal, amivel IMDb anyánk lát el szorgalmasan, hogy mikor jön a következő rész, van-e, lesz-e karácsonyi szünet, stb. Viszont nagyon elfogult tudok ám lenni, ha arról van szó, de azért megpróbálom minden Homeland fanatikusságomat sutba vágva úgy értekezni arról, hogy a Showtime egykori csillagának, a Dexter című - amúgy méltán híres - sorozatnak miért kezdhetjük megásni a maga kis sekély sírhantját. Súlyos sorozat-spoilerek az Emmy kapcsán a tovább után!

DALFEJTŐ - Szóltunk már pár szót erről a dalról, és meg is kaptuk a magunkét, amiért a szánkra mertük venni Lovasi apánk nevét, de én azért csak megkockáztatok egy újabb merényletet a pécsi alternatív tömeg ellen. És ezzel végleg leteszem a bölcsész sálat az asztalra!

SPOILER - Kétnapos filmíró mesterkurzust tartott Budapesten Oliver Stone. A probléma csak annyi, hogy úgy tűnik, neki erről elfelejtettek szólni.

"Oliver seemed to be a bit stoned..."

(Fotó: MTI)

UTOLSÓ VACSORA - Nem lehet mindenki akkora mázlista, mint Adam Richman a Fald fel Amerikát! című műsor falánk vezetője, hogy az egész Egyesült Államokat körbezabálja. Lehet, hogy nem valami egészségesek ott az emberek, de  a kajákat, amik a műsorban szerepelnek, olyan gusztusosan tálalják, mind szavakkal, mind képi megjelenésükben, hogy az embernek patakokban folyik a nyála, és veszetten keresi a hűtőben a tegnapi pörköltmaradékot, vagy valami fasza kis ételfutár telefonszámát. Most egy másik nagy felfedezésemet osztanám meg a bányász szendvics után közvetlen, mellyel lerántom a leplet a mekis csibeburger otthoni elkészítéséről.

Az első és egyben legfontosabb lépés, hogy a puccparádét nagyon gyorsan elfelejtsük. Nem kell ide kék sajt, meg habanero paprika, koriander, vagy bármi más buziskodás ahhoz, hogy a szokásosnál egy kicsit eltérőbb, ugyanakkor a mekis színvonalat simán kenterbe verő ételkuriózumot fogyasszunk. Most aztán jól felmagasztaltam a spáros vizes zsemlébe csomagolt vasárnapi rántott hús receptjét, ugyanis ennyi az egész, és ennél nem is kell több. Vegyünk egy sima zsemlét. Nem kell hamburger zsemle, mert felesleges pénzkidobás. A zsemlét félbevágva, mindkét oldalát serpenyőn, kevés olajon megpirítjuk. A pirítóst is alkalmazhatjuk erre a célra, a lényeg, hogy ne legyen szikla kemény, csak épp hogy megpiruljon a felszíne. Eközben a vasárnapról megmaradt rántott húst kellően felmelegítettük a mikróban, szóval az is megvan. Innentől már ízlés dolga, hogy a húsnak megágyazunk-e egy-két levél salátaággyal, és hogy rakunk-e még rá egy kis sajtot, meg paradicsomot, de az ízfokozás végett ezek az alkatrészek is nélkülözhetetlennek mondhatók (részemről). És végül, ami nélkül szart sem érne az egész, ami nélkül nem mondhatnánk, hogy ez szinte ugyanolyan, mint a a jó öreg mekis csibeburger, ketchuppal és mustárral ízesítjük, és így tálaljuk és fogyasztjuk. 

KÉPLEGÉNY - Régóta vannak márkák, melyek botránykeltésre alapozzák kampányaik nagy részét (lásd: United Colors of Benetton), ráadásul napjainkban egyre népszerűbb a vírusmarketing is, illetve azt is tudjuk, hogy az ügynökségek képesek bármilyen borzalmas ötletet lenyomni az ügyfél torkán (lásd az RTL Kettő kampányt). No, valami ilyesmi állhat a The Standard nevű hotel-lánc új plakátjai mögött, melyek nagyon durván helyzetidegen viselkedést mutatnak be egy szálloda falain belül. A sorozat címe: "Hogyan legyünk politikailag inkorrektek?" Íme a kedvencünk, minden más a tovább után!

CSÚNYAIRODALOM - Az irodalom és a sport szeretete olykor kéz a kézben is járhat, és bizony előfordul, hogy az író valamely rajongott sportág kapcsán ragad tollat - gondoljunk csak Mándy Iván A pálya szélén, vagy Esterházy Péter Utazás a tizenhatos mélyére című köteteire. Kollégánkat az olasz foci (a calcio) szeretete ihlette meg: novellasorozatának minden egyes darabja egy-egy olasz város jelentős futballcsapatával foglalkozik majd. (Korábbi epizódok: Velence)

 

Alkonyi kakasszó

UTOLSÓ VACSORA - Jelen sorozatot eredetileg a Gasztroszex blogon indítottam útjára, mostantól azonban szűkebb hazámban, a Függőn folytatom az önételrajzok írását: e rövid dolgozatok saját személyes élményeimből és múltamból táplálkoznak, és mindig valamely íz mentén igyekszem bennük felidézni a régi időket. Mai epizódunkban a rendszerváltás korának csokoládé-kínálatába nyerhetünk betekintést. (Korábbi epizódok: Tej, Lángos, Tízórai)

UTOLSÓ VACSORA - Videósorozatunk újabb epizódjában (első rész itt, vegafeszt-beszámoló itt) ismét egy "normális" és egy "kísérleti" recept megvalósításán ügyködünk. Bemutatunk egy remek és nagyon egyszerűen elkészíthető csirkés ételt, és kipróbáljuk a túrós tészta és a túrórudi közös gyerekét is!

UTOLSÓ VACSORA - Videósorozatunk második részében ellátogattunk az idén tizenhatodik alkalommal megrendezett Vegetáriánus Fesztiválra, hogy alámerüljünk e számunkra kevésbé ismert gasztronómiai szubkultúra világába. Két laikus a húsmentes táplálkozás világában végigkóstol mindent, ami a keze ügyébe kerül.
 

CSÚNYAIRODALOM - Az irodalom és a sport szeretete olykor kéz a kézben is járhat, és bizony előfordul, hogy az író valamely rajongott sportág kapcsán ragad tollat - gondoljunk csak Mándy Iván A pálya szélén, vagy Esterházy Péter Utazás a tizenhatos mélyére című köteteire. Kollégánkat az olasz foci (a calcio) szeretete ihlette meg: novellasorozatának minden egyes darabja egy-egy olasz város jelentős futballcsapatával foglalkozik majd.

 

 

DALFEJTŐ - A 20. Sziget Fesztivál ideje alatt minden nap kiválasztunk egy-egy fellépőt, és kedvcsinálóként megfejtjük egy vagy több dalukat, a sikerük titkát, megkeressük a titokzatos X-faktort, vagy azt a bármit, amiért érdemes őket meghallgatni. (Első rész: Placebo-feldolgozások bónusz videómagyarázattal, Második rész: Korn és az alteros hatás, Harmadik rész: Stone Roses az igehirdetők ellen, Negyedik rész: Alteros hungaroporno)

DALFEJTŐ - A 20. Sziget Fesztivál ideje alatt minden nap* kiválasztunk egy-egy headliner fellépőt, és kedvcsinálóként megfejtjük egy vagy több dalukat, a sikerük titkát, megkeressük a titokzatos X-faktort, vagy azt a bármit, amiért érdemes őket meghallgatni, sőt, egy saját magyar nyelvű feldolgozást is közreadunk.

DALFEJTŐ - Alább egy kevésbé ismert alternatívnak mondható zenekar '92-es lemezét osztjuk meg a széles tömegekkel. A sokatmondó nevű Rés még a nyolcvanas évek végén alakult, és rendszeres fellépője volt a legendás Fekete Lyuknak. A klub segítségével jelenhetett meg első két kazettájuk - ezekből bőven találhat ízelítőt a Youtube-on, aki akar. Viszont csalódottan vettük tudomásul, hogy utolsó remek felvételük nem található meg sehol teljes egészében, így most közreadjuk. A korábbi két lemezzel ellentétben a Megvagyunk-on már Majoros Gábor gitáros énekel. Alább a teljes anyag meghallgatható:

UTOLSÓ VACSORA - Már érzem, hogy repül felém az a bizonyos nehéz kő, vagy egy keményre szikkadt keményebb kenyérhéj, de az én meglátásomban Jamie Oliver nem tudja úgy felpiszkálni az ízlelőbimbóimat, mint Adam Richman az iszonyatosan zsíros és egészségtelen ételeivel. A Man v. Food című műsort nézve a reklámidő alatt kirohanok a hűtőhöz, és gondterhelten tűnődöm, hogy mi a fenét egyek. A hűtőt félig kirámolva, a spájz összes fűszerével a hónom alatt csinálok valami kaját, amitől eltelítődik a belem, hogy az adás további részében ne legyen gondom az éhség kínzó gyötrelmeivel. Ebben az adásban a szendvicsekről volt szó. Akkor nézzük, mi rejlik a Függő csapatának terülj-terülj asztalkáján.

Bányász szendvics

Nem kezdek bele egy újabb unalmas szendvicses történetbe, az étel elnevezéséhez elég annyit tudni, hogy '73 nyarán, amikor a kartondoboz gyártó cégnél dolgoztam, az ebédszünetben alufóliába csomagolt szendvicsem láttán csak ennyit mondott az egyik munkás kollégám: "Nin'd má'n mekkora bányász szenyvicset hozott a kölyök. Megtudod te azt enni?" Az ezt követő ütés-váltást inkább nem ecsetelném. A hajnali ötkor történő kelés nem sok kreativitással kecsegtet egy még álmos, de majd a nap folyamán irgalmatlanul megéhező ember számára, és ezzel én is így voltam azon a reggelen. A konyhában leszeltem négy karéj kenyeret, és hát nem lettek a legvékonyabbak. Megkentem őket vajjal, és azt sem mondanám, hogy spóroltam a kenőanyaggal. A hűtőből kikaptam mind a három fajta felvágottat amit találtam, majd azokat igazságosan elosztottam mind a négy kenyérszeleten.