Függő Hírügynökség
CSÚNYAIRODALOM - Az irodalom és a sport szeretete olykor kéz a kézben is járhat, és bizony előfordul, hogy az író valamely rajongott sportág kapcsán ragad tollat - gondoljunk csak Mándy Iván A pálya szélén, vagy Esterházy Péter Utazás a tizenhatos mélyére című köteteire. Kollégánkat az olasz foci (a calcio) szeretete ihlette meg: novellasorozatának minden egyes darabja egy-egy olasz város jelentős futballcsapatával foglalkozik majd.
Stadio Santa Elena
Vivimus quasi altera die morituri
et aedificamus quasi semper
in hoc victuri saeculo.
Hieronymos: Epistolae[1]
A vonaton még nem volt semmi baj. Velencében kezdődött, a sikátorokkal. Pontosabban az előttük tornyosuló stadionnal. Minden pontosan ott kezdődött. Talán előbb, de mégis képtelenség, hogy egy normális ember hogy sodródhat efféle szituációba. Egy szóval furcsa olasznak lenni, van benne valami… olyan furcsa dolog, hogy is mondjam, amit mások furcsállanak. Ezt most igazán jól megfogalmaztam.
Egy országát soha el nem hagyó embernek főleg az, sőt több, mint szokatlan. Ez nem másik kultúra, ez egész egyszerűen már Taljánföld. Persze most nem arra a számos anekdotára gondol Levente, amit bizonyára a kedves olvasó is ismer (muszáj a nyájasság, a bizalom végett). Hogy az olaszok ilyenek, meg olyanok, mert tavaly voltam náluk, és a többi… Levente középkorú, érett férfi, de ez csak életkor, nem mond semmit. Diplomás, tanult, de ma már ez sem sokat tükröz. Ne is folytassuk a felsorolást, mert akkor kiderülne, hogy Levente igazából egy teljesen átlagos ember…
Ez talán, igaz is. Illetve valami mégis más: Olaszország.
Tamás J. Bertalan
ÖNKÉNTES MÉRVADÓ - ...ez a foci márpedig úgy hülyeség, kérem, ahogy van. Eleve, miért is kergetne az ember egy labdát veszett hévvel, hogy mikor végre utoléri, jókorát rúgjon belé, így aztán megint kergethesse azt az örökkévalóságig. Persze értem én, hogy abban semmi kihívás nincs, hogy az ember kézzel juttasson el valamit a megfelelő helyre, de akkor meg miért bámulják annyian a rögbit a tengerentúlon? Tudniillik ezt a fene rugdosást semmi nem indokolja. Ha legalább minden játékosnak kötelező lenne egy-egy dinnyét egyensúlyozni a hóna alatt, és ilyetén módon lefoglalni a kezeit, akkor talán helyénvalónak érezném a labda lábbal történő nógatását. Így azonban vajmi kevés értelmet találok benne.
