ÖNKÉNTES MÉRVADÓ - ...ez a foci márpedig úgy hülyeség, kérem, ahogy van. Eleve, miért is kergetne az ember egy labdát veszett hévvel, hogy mikor végre utoléri, jókorát rúgjon belé, így aztán megint kergethesse azt az örökkévalóságig. Persze értem én, hogy abban semmi kihívás nincs, hogy az ember kézzel juttasson el valamit a megfelelő helyre, de akkor meg miért bámulják annyian a rögbit a tengerentúlon? Tudniillik ezt a fene rugdosást semmi nem indokolja. Ha legalább minden játékosnak kötelező lenne egy-egy dinnyét egyensúlyozni a hóna alatt, és ilyetén módon lefoglalni a kezeit, akkor talán helyénvalónak érezném a labda lábbal történő nógatását. Így azonban vajmi kevés értelmet találok benne.
Azt mondják, a sport a testedzés mellett megacélozza a lelket is, és úgymond nemesebbé tesz. Ez persze butaság, hisz senki nem lesz arisztokrata a futballtól, mindenesetre lett már utcagyerekből világsztár. A fociban azonban az zavar leginkább, hogy egyáltalán nem életszerű, és így tulajdonképpen azt sem mondhatjuk, hogy e sportág életre nevel. Először is ott van az a nyavalyás lesszabály. Ha az életben is lenne lesszabály, akkor eláshatná magát a Közgép, a Nyerges Zsolt, meg az összes nem létező oligarcha, aki folyton az alapvonal mellett ácsorogva várja a koncot. Ugyan miért büntetünk azért egy csapatot, mert az egyik tagja szemfüles volt, és túljutott a védőkön? Szerintem ilyenkor egyenesen a védekező csapatot kellene megsarcolni, mondjuk helyből tíz kör futással, aztán legközelebb nem engednének senkit a hátuk mögé. Amúgy is, ha a foci életszerű lenne, mindig az esélytelenebb csapat kapuja felé lejtene a pálya.
A múltkor is nézem a tévében, amint egymást gyűrik az angolok meg az olaszok, és persze nem történik semmi kilencven+harminc percig, no és akkor azt találja mondani úgy a kilencvenedik környékén a kedves szakkommentátor, hogy ezek az Olaszok azért a statisztika szerint mennyivel ügyesebbek, mert sokkal többet futottak, meg amúgy is, több helyzetük volt. Én meg fogom a fejem, hogy hova kerültem, hát az volna a siker fokmérője, hogy ugyanazért a nagy semmiért, ugyanazért a megátalkodott null-nulláért ezek a szerencsétlenek kétszer annyit futottak, és kétszer annyi helyzetet hagytak ki, mint komótos ellenfeleik. Aztán persze bevarrják a tizenegyeseket, de az nem túl nagy kihívás, tekintve hogy a kapusok már azelőtt elvetődnek valamelyik sarokba, hogy a szerencsétlen elérte volna a labdát.
Én bizony jóval szigorúbb lennék. Edzőként derékig érő vízben futtatnám a játékosokat, mert ha a vízben képesek elérni a gyorsaságot, a szárazföldön egyenesen száguldanak majd. Persze meg kellene valahogy oldani, hogy a labda a medence fenekén maradjon, úgyhogy én medicinlabdákkal nevelném a fiaimat. Meccs után csak az kaphatna vizet, aki rúgott gólt, a többi meg sunnyoghat haza a fenébe, fizetés nélkül, elvégre a munkahelyen sem díjazzák, ha az ember nem produkál semmiféle eredményt. Így aztán sokkal több lenne a gól, és a foci is legalább olyan izgalmas volna, mint egy valamirevaló kézilabdameccs.
A másik dolog, amitől szétvet az ideg, amikor csak meghallom, mikor suttyó huszonegy-két éves játékosokról szövegelnek a kommentátorok, hogy "no, ez itten már nyócvankécceres válogatott, ugye". Holott a fenét, csak a foci olyan nagyképű cucc, hogy meccsenként van pofájuk számolni az ilyesmit, pedig nyilvánvaló, hogy nem ülnek le meccsenként az edzővel, és várják remegve, hogy na akkor holnap lesz még munkám, vagy sem. Például az a keret, amivel kiutazik egy ország válogatottja egy világversenyre, az már nem lesz variálva a végéig, ergo az csak egyszeres válogatottságnak számítana. Ilyen alapon Mari néni a szövőgyárba már több tízezerszeres válogatott lenne a harminciksz év munkaviszonyával, mert érdekes módon minden egyes nap beválogatják, meg be is állítják dolgozni, nincsen kispad a szövőnőknek, hogy ott héderezzenek, miközben tizenegy másik gyártja a kelmét, a fenéket!
Egy szó mint száz, a futball úgy hülyeség, ahogy van! Sokkal egyszerűbb lenne, ha mindjárt bevezetnék azt az egyszerű közérdekű szabályt a meccseken is, miszerint "Fűre lépni tilos!"
