UTOLSÓ VACSORA - Videósorozatunk második részében ellátogattunk az idén tizenhatodik alkalommal megrendezett Vegetáriánus Fesztiválra, hogy alámerüljünk e számunkra kevésbé ismert gasztronómiai szubkultúra világába. Két laikus a húsmentes táplálkozás világában végigkóstol mindent, ami a keze ügyébe kerül.
 

Félve vágtunk neki, attól tartottunk ugyanis, hogy mint a könnyűzenei fesztiválok esetében, itt is lesz motozás a bejáratnál, ezúttal azonban nem a kannás bort és az olcsó vodkát igyekeznek majd elkobozni, hanem a becsempészni vágyott kolbászt és szalonnát. Beléptetés azonban nem volt, hisz maga az esemény ingyenes, ami azért valahol érthető. Mint két oroszlán a füvészkertben,  kissé elveszve éreztük magunkat a kőbányai kultúrház falai közt, annyit azonban le kell szögeznünk, hogy alapvetően húsevő beállítottságunktól függetlenül nyitottan és előítéletek nélkül láttunk hozzá a beszámoló elkészítéséhez. A levonható következtetések azonban inkább azon sztereotípiák körébe sorolandóak, amelyek miatt a nem-vegetáriánusok egy része ferde szemmel néz az állati eredetű táplálékokról önként lemondó kisebbségre, és a köréjük csoportosulókra.

Először is, a fesztivál csak a felszínen szólt arról, amiről tulajdonképpen kellene: a húsmentes és főleg egészséges táplálkozás hogyanjáról és miértjéről. A vegetarianizmus ugyanis érdekes módon holdudvarába vonzotta a különböző ezoterikus mozgalmak és keleti (igaz és ál)filozófiák követőit - fogalmunk sincs például, hogy miért kell egy elvileg gasztronómiai rendezvényen gyógyító köveket árusító kofákkal, vagy épp a tarot-kártyát népszerűsítő előadásokkal találkoznunk. A krisnásokat persze megértjük, ők nagyjából minden fesztiválon ott vannak, ráadásul meggyőződésesen vegák is, de hogy miért kell, hogy mindent belengjen az émelyítő füstölőszag és a folyamatos keleti motívumokra épülő relax-zene, az ugyancsak titok. Hangsúlyozom, mezei érdeklődőként elsősorban a kulináris kérdések izgattak bennünket, ezekről azonban vajmi keveset tudhattunk meg, helyette azonban kaptunk a nyakunkba rengeteg közhelyet  arról, hogy beteg a bolygónk, és hogy naponta 3-4 faj is kipusztul (az azonban már nem derült ki, hogy erről kizárólag az ember tehet-e, vagy a természetes szelekció, és még ha az előbbi eset is áll fenn, a vegetarianizmus maximum akkor nyújthat megoldást a problémára, amennyiben a kipusztulás oka az, hogy az ember megeszi azokat az állatokat). Vásárolhattunk volna továbbá olyan üveget, ami pusztán az alakja révén helyrerázza a víz kristályszerkezetét (bármit is jelentsen), de féltünk volna beleugrani egy ilyen kétes kimenetelű beruházásba.

Az előadások közt is akadt vonzó a számunkra, tekintve hogy mi vagyunk a világ egyetlen pre-világvége magazinja. 'A vegetáriánus életmód a XXI. századi esély a túlélésre' című előadás egy életrajzi elemekkel jócskán megtűzdelt példabeszéd volt arról, hogy ha mindannyian vegák lennénk, megmenekülne a Föld, továbbá, hogy az előadó Varga Sándor szerencsés ember, mert van kenyérsütője, saját malma, és nyugdíja is (hogy utóbbi hogy kapcsolódott bármihez, arról szintúgy fogalmunk nincs). Valóban remek lenne, ha ezekkel, és a használatukhoz szükséges temérdek szabadidővel mindenki rendelkezne, minthogy azonban nincs így, a haldokló bolygó megmentésére tett amúgy merőben leegyszerűsítő javaslat is pusztán elméleti szócséplésnek tűnik.

Dobrocsányi István előadásának témájával kapcsolatban azt hittük, már címével is megfogalmazta a véleményünket ('Miért együnk csírát? Miért igyunk búzafüvet?' - de tényleg, miért?), a csíra azonban egész pozitív csalódás volt, és bár magában azért nem ropogtatnánk el egy zacskóval az esti meccs közben, salátákba például kifejezetten kellemes. Apropó meccs, egy másik elmaradhatatlan kellékből is fogyasztottunk, nevezetesen megkóstoltuk az igazi köleses sört, ami szintén üdítő meglepetés volt e forró hétvégén (ugyanakkor hozzá kell tennünk, hogy ízvilágát tekintve e termék kissé édeskés, így a keserű sörök kedvelőinek nem igazán ajánlott, alkoholtartalom 5,0 %, ára 3-400 forint körül mozog - világos/félbarna kategóriáktól függően).

Az igazán szürreális pillanat azonban az az előadáson kívül tett nézői felszólalás volt egy szakállas úriembertől -aki egyébként könyvet is írt a témában, szóval bizonyára ismernünk kellene, töredelmesen bevalljuk azonban hogy fogalmunk sincs személyazonosságáról-, aki szóvá tette, hogy a hüvelyeseket megfelelő ideig kell főznünk ahhoz, hogy ne legyenek egészségtelenek, azaz ne okozzanak gázképződést. Mi itt a Spoilernél úgy gondoljuk, hogy bár nem értünk egyet az Adam Sandler-féle fingós humorral, korántsem gondolnánk, hogy az a legjobb módszer, ha tudatosan kifőzzük az ételből a puki lehetőségét. Annál is inkább, mert a javasolt főzési idő (minimum 4-6 óra) alatt valószínűleg minden hüvelyes pépesre fő, és ezáltal nem csak a puki távozik belőlük, hanem az íz, és minden egyéb hasznos összetevő, míg végül marad egy nagy adag fura állagú szutymák, aminek nincs íze, de legalább nem fújja fel az embert. Annál is inkább érdekes volt e zárójeles megjegyzés, mert korábban arról próbáltak meggyőzni minket, hogy az lenne a legegészségesebb, ha kerülnénk mindenféle főtt ételt, és csak nyers zöldségekkel táplálkoznánk. Látták amúgy a Promenád a gyönyörbe című filmet? Ne is nézzék meg (unatkozó, egészségmániás arisztokraták a székletük állagáról társalognak benne órákig), de ha látták, tudják miért éreztük magunkat úgy, mintha újraélnénk egyes jeleneteket.

Ekkor már sejtettük, hogy nem itt fogjuk megismerni a vegetárius főzés csínját-bínját, az azonban még bennünket is meglepett, hogy a helyszínen vásárolt ételek mennyire rosszak voltak. Hangsúlyoznunk kell: nem az előítélet beszél belőlünk. Jelen sorok írója például nem vegetáriánus, de készített és fogyasztott már korábban is spenótos tésztát, a helyben fogyasztott verzió azonban nem csak a főzéstől, az élettől is elvette a kedvét. Érdekes módon minden fogásnak egyfajta meghatározhatatlan és jellegzetes mellékíze volt, és mindezt a fűszerezés gyakorlatilag teljes mértékű hiánya kísérte. Értetlenségünk tehát leginkább abból fakadt, hogy az általunk kóstolt ételeket sokkal ízletesebben is el lehetett volna készíteni, ami talán általános népszerűségüknek is jót tenne - ami valószínűleg szempont kellene hogy legyen egy ennyire pr-szagú rendezvény esetében.

A fesztivál nem titkolt célja a hosszú élet egészséges táplálkozás révén történő elérésével kapcsolatos felvilágosítás lett volna, mi azonban úgy gondoljuk, hiába hosszabb az az élet. Ha a fennmaradó időben ugyanis végig ezt kellene ennünk, mi inkább a korai halált választanánk.