↑ Így!

UTOLSÓ VACSORA - A jókedv, a hülyeség és a péntek éjszakába feleslegesen elégetni kívánt 2000 forint által vezérelve belevetettük magunkat a hamisítatlan bajor hangulat, a Budapesti Oktoberfest sűrűjébe. Nem érte meg.

UTOLSÓ VACSORA - Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy életünket megkönnyítik a kész- és konzerv ételek, pedig nagyobbat nem is tévedhetnénk, hisz amit az idő frontján megspóroltunk, azt elkoptattuk az élvezetek szintjén. A gasztroforradalom legnagyobb ellenségeit bemutató sorozatunk aktuális részében az általunk legrosszabbnak tartott készételekkel ismerkedünk!

UTOLSÓ VACSORA - Hiába dübörög hazánkban a gasztroforradalom, hiába az összes "flambírozott rozsomákvelő eperhabos mákhengerben" típusú koncepció, és hiába minden fúzió, az átlag magyar konyhák frontján még mindig makacsul tartja magát a régi iskola számos szörnyszülöttje, és az ipari gasztronómia mutánsa. Összegyűjtöttük a gasztroforradalom legnagyobb ellenségeit, kezdjük is mindjárt az alapanyagokkal!

UTOLSÓ VACSORA - Van az úgy, hogy elcsámborog az ember az ötödik kerület legszerényebb részén, elodázgat az egyetem tér környékén, és a Good Burgerben elfogyasztott,  ár-érték arányban prémium hamburger menü után még pont megkíván valami kis harapnivalót, hogy legyen valami ételmaradék, ami beragad a bal hátsó ötös és hatos közé. Még jó, hogy szemben nyílt egy bägeles, ahol bägelt adnak bägellel, bägelpürével meg bägellevessel. Mázli a köbön, de inkább valami isteni kinyilatkoztatás, hogy a Sonka arcok és a Good Burger amúgy sem szegényes kínálati mezsgyéjét a Budapest Bägellel sikerült az ötker gourmet-streetfood szentháromságává avanzsálni, ahol vígan megfér egymás mellett cool arc joghallgató miller kisgyerek, és az ELTÉről áttévedt újgazdag szabadbölcsis is, a nagymenő fehérgalléros trendy üzletemberekről, meg a fancy gasztrobloggerekről és amatőr Magyarósi Csabákról nem is beszélve.

UTOLSÓ VACSORA - Már jó ideje sugározza a tévé, nekünk mégsem sikerült megfejtenünk, mit is akar a Vénusz natúr margarin reklámja. Eszerint a termék (azaz a margarin) épp olyan illatú, mint a frissensült kenyér. De miért is akarna valaki kenyérillatú/ízű dolgot kenni a kenyerére? Kipróbáltuk a kenyér feltétet, fotó és elemzés a videó után!

UTOLSÓ VACSORA - Videósorozatunk összművészeti különkiadással jelentkezik: az Elefánt szolgáltatta zenei előszó után  és aláfestés közepette ehető tájkép készítésébe fogunk, és a francia konyhaművészet világába is teszünk egy kis kitérőt!

UTOLSÓ VACSORA - Videósorozatunk második részében ellátogattunk az idén tizenhatodik alkalommal megrendezett Vegetáriánus Fesztiválra, hogy alámerüljünk e számunkra kevésbé ismert gasztronómiai szubkultúra világába. Két laikus a húsmentes táplálkozás világában végigkóstol mindent, ami a keze ügyébe kerül.
 

UTOLSÓ VACSORA - Gasztronómiai rovatunk mostantól videón is élvezhető. Minden egyes epizódban egy valódi, "értelmesnek mondható", és egy kísérleti jellegű receptet igyekszünk megosztani olvasóinkkal/nézőinkkel. Az első részben kollégánk, Ottó megmutatja, hogy az angol konyha sem merül ki a fish & chipsben, míg Che Tomi megpróbálja bebizonyítani, hogy igenis elképzelhető a lehetetlen, azaz minden kövér magyar kisgyerek vágya, és az update-anyukák rémálma: a rántott zsír.

UTOLSÓ VACSORA - Először is, nem vagyok borász, vegyész, gourmet, sem oktondi sznob, aki a világ megváltását önnön közönyös szintemelésében leli. Értekezésem esszenciája egyszerű: inni alapvetően jó, s ha már jó, miért ne innánk éppenséggel jót. S mivel gyakorta termelem savzsákomba a szeszben gazdag nedűket, ha nem is szaktekintélyi babérokra törekszem, azért némi sajátos tapasztalásból fakadóan időről-időre kisebb okfejtésekben véleményt nyilvánítok az alkoholos tinktúrák garmadáról, olyan kisebbfajta önképző körként, aztán meglássuk mi lesz. Harapjunk a közepébe! Kissé önös érdekektől vezérelve lássuk, miből szeretem ÉN a fröccsöt, illetve lapozzuk át a nagy fröccshatározót, és lássuk italozó társadalmunk mennyire kreatív a szeszek becenevét illetően. Korábbi epizódok: 1. és 2.!

A szóda után vissza a borokhoz. Szóval, nem kell feltétlenül a legkeményebb pincék 4000/ palack áron mért tételeit feláldozni a fröccsözés oltárán, bármely minőségi folyóbor megfelel az adott szükségleteknek (pl. a Frittman-pince folyó rosé cuveéje kitűnő alapja egy délutáni szomjúságra adott válasznak). Példának íme pár tétel, a saját kedvenceimből:

 Olaszrizling: Ha olasz, akkor Balaton, a fentebb írtak ellenére, jelen eseten a Feind borház 2011-es olaszát tenném a javaslati faktorba, könnyed, de ízeiben roppant markáns, igazi olaszrizling, kellemes árfekvésben, szódával szinte másodpercek alatt dalindukátor/ ára: kb. 1200 ft. 

(forrás)

UTOLSÓ VACSORA - Először is, nem vagyok borász, vegyész, gourmet, sem oktondi sznob, aki a világ megváltását önnön közönyös szintemelésében leli. Értekezésem esszenciája egyszerű: inni alapvetően jó, s ha már jó, miért ne innánk éppenséggel jót. S mivel gyakorta termelem savzsákomba a szeszben gazdag nedűket, ha nem is szaktekintélyi babérokra törekszem, azért némi sajátos tapasztalásból fakadóan időről-időre kisebb okfejtésekben véleményt nyilvánítok az alkoholos tinktúrák garmadáról, olyan kisebbfajta önképző körként, aztán meglássuk mi lesz. Az utóbbi gondolatsort folytatva most a fröccs második legfontosabb elemét szaglásszuk körbe.

(Fotó: Retronom.hu)

Az ásványvízzel lebólintott italokat a klasszikusokért remegők nem is hajlandók a fröccsök családjába felvenni, szerintük az nem más, mint borital. Elkészítése nagy vonalakban ugyan párhuzamba állítható a fröccsével, de korántsem azonosítható. Fontos figyelni az ásványvizek hőfokára, illetve hogy minél magasabb Co2 tartalommal bírjanak. Ezen túl pedig az alacsony ásványi anyag tartalomra, azon belül is leginkább a nátrium tartalomra. Fontos lehet, hogy ha buborékos ásványvizet használunk, ne az ásványvízre öntsük a bort, hanem fordítva, így némi CO2-t megfogunk valamelyest.

Ám ha rendelkezünk megfelelő szódavízzel, minden pohár teletöltésekor az angyalok kórusa citerázik lelkünk húrjain.

UTOLSÓ VACSORA - Először is, nem vagyok borász, vegyész, gourmet, sem oktondi sznob, aki a világ megváltását önnön közönyös szintemelésében leli. Értekezésem esszenciája egyszerű: inni alapvetően jó, s ha már jó, miért ne innánk éppenséggel jót. S mivel gyakorta termelem savzsákomba a szeszben gazdag nedűket, ha nem is szaktekintélyi babérokra törekszem, azért némi sajátos tapasztalásból fakadóan időről-időre kisebb okfejtésekben véleményt nyilvánítok az alkoholos tinktúrák garmadáról, olyan kisebbfajta önképző körként, aztán meglássuk mi lesz.     

Alapvetésként tűzhető a várfokra (remélhetőleg közösségi egyetértéssel), hogy fröccsöt inni jó. S azon személyeknek, akik oktondi módon a bor szeretetét a sznobizmussal teszik egyenlővé, üzenetemül eme fröccsölésről szóló gondolatsort küldeném, hogy érzékelhető és áttekinthető legyen ama tény, hogy a borokhoz érteni nem kiváltság és felső-kulturális becsvágy, hanem egyszerű és magától értetődő dolog, minthogy a suli utáni parkban ivásból már-már kideresedett az emberfia.    

Először is vegyük alapul, hogy miből jó a fröccs s miért pont ezekből, amikből.