UTOLSÓ VACSORA - Úgy a jó Oktoberfestre menni, hogy nem tudsz róla semmit, azt leszámítva, hogy általában (MINDIG!) októberben kerül megrendezésre, hogy tiroli gatyában megy a danajozás, és persze hogy jó sok pénzért adják a sört. Józan fejjel nézzük mi is rejlik a több hetes sörkóma mögött.
"Csöcsök. Minden mennyiségben, csöcsök."
München alapjaiban is gyönyörű város, de ez a fesztivál az egyik legnagyobb találmány a világon, és végre egy hely, ahol nem kell remegő térdekkel végigizgulnom az estét, hogy vajon mikor üti meg a fülemet egy keresetlen magyar "bazmeg". Olaszok, törökök, angolok, franciák, ázsiaiak - a világ minden szegletéből érkeznek ide emberek és nem is kell - mint más fesztiváloknál - egy hétbe sűríteni a mértéktelen GDP pumpálást. De azért nem is kell elvetemültnek lenni, és azt hinni, hogy egy halandó ember kibírhatja a fesztivált az elejétől a végéig. Ez így ebben a szétbulizott formában biztosabb halálnak bizonyulna, mint a cián kapszulára harapás. De lépjünk be végre a mágikus kapun!
Déli 12:00-kor tehetjük be a lábunkat a fesztivál területére. Addig békésen alukálhat az ember, azon a meghitt helyen, ahol a tegnapi okádást az ébrenlét állapotában egy másodperc erejéig szüneteltette. Kezdetét veszi a vurstli, és bár tudom, mi az a polka - csak vidékről Pestre, Suzukiban utazva hallgatom veszetten -, így sem zavar, hogy itt non-stop jelleggel ezt tolják aláfestő zenének. A fesztivál délben nyitja kapuit és onnantól kezdve tizenegy órája van az embernek vigéckedni, mert 23:00-kor lehet hazafelé venni az irányt. Azt hihetné az ember, hogy így kiiktatható az ön- és közveszélyes részeg emberek tömege, de nem.
A délutáni szekció leginkább a gyerekeknek, unokás nagyszülőknek, családosoknak van kitalálva. Dodgem, hullám- és szellemvasút, óriáskerék, lövöldék, pofozógépek, meg minden más, mi szem-szájnak ingere. (Részemről ezek a masinák mellőzve voltak a látogatásom ideje alatt.) Szívesen mesélnék a sörmúzeumról, de az önfeledt gyermeki szórakozás mellett a kultúra is elkerülte a figyelmemet. Leginkább csak az echte német sörök villódzó logóit láttam.
Ahogy esteledett, úgy kezdtek előkeveredni a vidámabbnál vidámabb emberek. A Polizei minimum 6-7 fős kiszerelésben sétálgat a fesztivál helyszínén, hogy ha netalán valaki fején elnyomnának egy literes Paulaneres korsót, akkor gondolkodás nélkül lehessen intézkedni. A mentősök is külön sátrat kaptak az ilyen esetekre. Ez a része nem rongyrázás. Szemtanúja voltam, hogy az egyik sörházból hordágyon (LETAKARVA!) hoznak ki egy embert. Itt nem szarral gurigáznak az emberek, pláne ha már teljesen leszállt az est.
A tiroli gatya csak mellékes giccs a fesztiválöltözéknek, mert az alapszerkó a vastag talpú bakancs. Kötelező jelleggel, erősen ajánlott abban megjelenni. Azok a bizonyos egyliteres korsók leginkább a földön szoktak landolni és azok a szilánkok nem csak felületi sérülést tudnak okozni. Kicsit spiccesen, vagy mondjuk koki részegen meg pont nem figyel annyira az ember a lába elé, csak megy a legközelebbi sörös standhoz, hogy a dehidratáltság érzetét mihamarabb csökkenthesse. 
Ha az óránkra pillantva azt realizáljuk, hogy "úristen már 20:00 óra van" és nem az egyik sörházban ücsörgünk, akkor minden erőfeszítés nélkül, komoran, a földre hullott koszos karamellás popcorn darabokba egy jó nagyot rúgva adjuk fel a harcot, hogy még a mai nap folyamán egy ilyen egységbe bejuthatunk. Ekkorra már rég ott ülnek a regular arcok, akik már hatkor lefoglalták a legfaszább asztalt, akik már két körre előre berendelték maguknak a finom lager biert. A bejutás lehetetlen. Mivel az italozó németek láttán menten kiszáradva érezzük testünket, és agresszív állatokká változzunk, hatodik érzékünket autodidakta módon kifejlesztve egyből ráállunk a legközelebbi sörlelőhely felderítésére. Megáll az ész. Kígyózó sorok mindenfele. "Möchtest du trinken?" Böki meg a vállunkat egy kedves német hölgy. Persze, hogy möchten, biert adjál, de hirtelen. Lehet, hogy arany áron mérik a sört, meg most a BUX index is esett, a HUF-EUR kapcsolatról nem is beszélve, de ennyire még a 12 órás culágerkedés után kapott jutalom Kőbányai sem ízlett, hiába a tény, hogy ennyi pénzből egy rekesz Sopronit is tudtunk volna venni.
Elég sok füves arcot lehetett látni, akik annyira élvezték a fesztivál által felsorakoztatott jobbnál jobb produkciókat, hogy sokkot kapva az egymás hátára felhalmozott csodáktól, csak ültek a porban, némán maguk elé bámulva, a literes korsót tíz körömmel szorítva, a továbbiakban csak fejben bulizták át az éjszakát. A Polizei sem törődött velük különösebben. El vannak a gyerekek, hadd aludjanak. A járni sem tudó, viszont azzal kényszeredetten, többször is sikertelenül próbálkozó alakokat megfogják és leültetik a legközelebbi oszlop tövéhez. Itt ez a protokoll. Bist du részeg? Akkor nicht spazieren, bazmeg!
1,5-2 sörtől kicsit megborulva mi is indulunk vissza. Megkockáztatjuk, hogy a kapun kislisszolva - amúgy nem őrzi senki, meg le sem szarják különösebben - kilopunk egy jóféle korsót, de eszünkbe jutott a Hollandiába csak füvezni járó magyar turisták képe, akik spúrságból még a hamutartóból is összecsipkedik a THC atomokat - így üres kézzel, de legalább tiszta lelkiismerettel és egy leírhatatlanul hatalmas élménnyel hagyhatjuk magunk mögött a fesztivált.
