DALFEJTŐ - A 20. Sziget Fesztivál ideje alatt minden nap kiválasztunk egy-egy fellépőt, és kedvcsinálóként megfejtjük egy vagy több dalukat, a sikerük titkát, megkeressük a titokzatos X-faktort, vagy azt a bármit, amiért érdemes őket meghallgatni. (Első rész: Placebo-feldolgozások bónusz videómagyarázattal, Második rész: Korn és az alteros hatás, Harmadik rész: Stone Roses az igehirdetők ellen, Negyedik rész: Alteros hungaroporno)
Mit is lehetne mondani a zenekarról, mely egy New Order-klip alapján nevezi el magát, hogy aztán olyan, már-már túlzásnak tűnő mértékben halmozzon egymásra dalaiban nyolcvanas évekből örökölt zenei panelokat, hogy az eredmény ennek ellenére (helyesen: épp ezért) lesz élvezhető. Ugyanakkor személyes véleményünk az, hogy említett jellemzői okán a las vegasiak tulajdonképpen csak élőben élvezhetőek igazán, de akkor nagyon. Szigetes koncertjükre készülve legújabb slágerüket vetjük alá kíméletlen elemzésnek.
Már a dalt indító zongorabetét is annyira giccses, hogy már-már Tina Turnerért kiált, de ha ez nem lenne elég, az első sorokban (melyeket Brandon Flowers a lehető legmanírosabban igyekszik eldalolni) minden benne van, ami a tipikus popslágerhez kell:
Blonde hair blowin' in the summer wind
A blue-eyed girl playing in the sand
I'd been on a trail for a little while
But that was the night that she broke down and held my hand
Van itt minden: szőke, kék szemű lány, homok a szélben, éjszaka, és a barátinál bizonnyal többet jelentő kézfogás. "A tinédzserek rohanása [értsd: fiatalos hév] nem más, mint egy egyszerű menekülés", állapítja meg a minden bizonnyal Kierkegaard-on felcseperedő hipszterlányka eszméletlen filozófiai magasságokból alátekintve:
The teenage rush, she said, 'maybe I'll just runaway
A következő rész úgy zagyva, ahogy van, dramaturgiai rejtély, ki magyaráz kinek, és főleg, hogy miért? (és mindezt George Michael bőrkabátjában állva a rózsaszín felhők előtt)
we got time'
Well that ain't much...
We can't wait 'til tomorrow
You gotta know that this is real, baby why you wanna fight it?
It's the one thing you can choose, oh!
"Van időnk, najó, de az nem túl sok, nem várhatunk holnapig, tudhatnád, hogy ez most a valóság, te mégis akarod ezt a harcot? Ez az egyetlen, amit választhatsz, óóó!" Most komolyan, van ennek az égegyadta világon bármi értelme? Naugye. Amúgy a klipben mindezt egy adag piros fénnyel megvilágított füstnek éneklik. Itt már gyanús, hogy Flowers denevérországban jár, magyarul csúnyán túltolt valami anyagot, mint egyszeri goás Ozorán, de akinek ez nem lenne egyértelmű, annak a következő néhány sor a meggondolatlan vegasi esküvőről minden bizonnyal perdöntő lesz:
We got engaged on a Friday night
I swore on the head of our unborn child that I could take care of the three of us
But I got the tendency to slip when the nights get wild.
Péntek este eljegyezték egymást, és a fickó megesküdött a meg nem született gyerekekükre, hogy majd gondoskodik mindhármukról (érted, megesküszik a gyerek életére, hogy a gyerek nem fog meghalni! WTF?), és mintegy mellékesen hozzáteszi, hogy teljesen megbízhatatlan amúgy, és hajlamos éjszakánként totál szétcsúszni. A csaj erre a gyönyörű vallomásra azzal kontrázz, hogy nem baj, mert ő meg könnyűvérű, szóval ha para van, majd ő is máshoz menekül majd:
She says she might just runaway somewhere else, some place good
Ez aztán a tudatos családtervezés, próbáljuk meg együtt, mi úgyis ilyen felelőtlen menekülők volnánk. A következő mondat már olyan szemantikai szakadékba taszít, amiből talán csak egy magyartanár tudna segítség nélkül kikászálódni:
I knew that when I held you, I wasn't lettin' go
"Tudtam, mikor téged tartottalak, akkor nem engedhettél el." Mi van? Mit állítunk? Akit az alany fog, az nem engedi el az alanyt? Itt már talán Kierkegaard sem segíthet, pedig hátra van egy újabb vödör giccs:
We used to look at the stars and confess our dreams
Hold each other to the morning light
We used to laugh, now we only fight
Baby are you lonesome now?
"Régen a csillagokat néztük, és megvallottuk az álmainkat, átöleltük egymást a reggeli fényben [blöö, a szerk.], régen nevetni szoktunk, most meg veszekedni, most akkor te magányos vagy?" A házasság talán mégsem akkora buli, ahogy azt Móricka elképzeli, pláne ha ész nélkül veti bele magát tizenéves fejjel.
At night I come home after they go to sleep
Like a stumbling ghost, I haunt these halls
There's a picture of us on our wedding day
I recognize the girl but I can't settle in these walls
"Akkor érek haza, mikor már lefeküdtek, / kísértetként járok a nappaliban / van egy kép az esküvőnkről a falon / felismerem a lányt, de nem érzem otthon magam e falak között" Hőseink belefásultak a korai gyermekvállalás okozta terhekbe, mindezt azonban olyan vidám muzsika festi alá, amivel a hamugyenge refrén (ti. az értelmetlen menekülős rész) is élvezhetővé válik. A mai nap két fő tanulsága tehát:
1. a tinédzserházasság jó ötletnek tűnik, de nem az!
2. a Killersre inkább ugrálni és táncolni érdemes, de nem költészetet keresni benne! Ez utóbbi azonban egy pop-rock zenekartól talán nem is akkora hiba!
