UTOLSÓ VACSORA - Elmentünk, megvettük, megettük, 47 órára rá sikeresen megemésztettük. A két cég - az egyik a "Királyos hambi" a másikra meg nem találtam frappáns alternatívát, így legyen csak simán "Másik" - spúr ajánlatait megvizsgálva vontuk le az életben maradáshoz szükséges nagy igazságot, hogy melyik szeretetcsomag éri meg igazán.

Kutatásunk alapja - már ha lehet így nevezni -, hogy az emberek többsége nem kezd spontán hupililát okádni a junkfood szó hallatán, sőt a célközönség egyenesen szereti, imádja. De ez nem jelenti azt, hogy mi is minden napos fogyasztói vagyunk ezen legkevésbé sem egészséges termékeknek, sőt. De azért vannak alkalmak, amikor engedünk a kísértésnek, és kifejezetten jól esik ilyen kajákkal mérgezni magunkat, gondoljunk csak a kínzó másnaposságból kihúzó gépi kóla plusz sajtbi-sült krumpli kombóra. Na, ugye. Nem is beszélve arról, amikor zsebünkbe, pénztárcánkba pillantva, egy döglött molylepkét meg két koszos kétszázast  látunk szerencsétlenül árválkodni. Hát mit harapjunk ennyi pénzből? Naná, hogy kis krumpli plusz valamit.

A "Királyos hambi" kínálatában van minden, ami egy vidékről jött embernek igazi ínyencség lehet, de azért mi csak maradjunk a jól bevált receptnél. A kis krumpli mellé csapasson egy kis chilis hambit kisasszony! A "Királyos hambi" leginkább azzal operál, hogy a hamburger zsemlének enyhén édeskés íze van, ellentétben a "Másik" hambival, ami totál íztelen. A hús fűszerezéséről nem nyilatkozom, mert nem annyira kifinomultak az ízlelőbimbóim, hogy ezen témában érdemben tudjak nyilatkozni, meg a chili amúgy is elnyom minden más enyhe ízt. És nyilván a chilin van a hangsúly, pedig aztán nem egy nagy találmány. A hambi egy erős közepessel átment nálam, de a krumpli az valami harmat gyengén szerepelt. Csak a kegyelemkettes. Lehet azért, mert nem volt elég sós. Mondjuk ezen okból kifolyólag nem is akartam hirtelen felindulásból kiinni a közelemben lévő szökőkutat, vagy kérni egy 1,5 literes gépi kólát,de azonnal. 

A "Másik" hambi esetében is egy kicsit ínyenckedtem, nehogy már ellenfélnek egy koszos sajtbit toljak be egy vereségre ítélt meccsre. Választásomkor én is remegő térdekkel kértem a spúr menü grátisz hozzávalóját, mert már láttam magam előtt, ahogy a nagy fehér, porcelán buszt vezetem iszonyatos kínkeservek közepette, de azért csak bevállaltam a csalamádés hamburgert. Én mondom, soha többé sajtbi. Ez a csalamádés cumó van annyira pikáns, mint a "Királyos hambi" chilis összeállítása, így ha választanom kellene a kettő közül, akkor egymásra raknám őket, és a fuldokolva prüszkölés határát súrolva tolnám az arcomba eme remek egyveleget. Csak, hogy fair legyen a verseny, legyen ez is egy erős hármas, de a krumpli az előbbivel szemben, itt jócskán jobban szerepelt. Nesze egy jó erős közepes. Kellően sós volt, kívántam is rá a vizet, akarom mondani sört, de azért csak kibírtam a 12 perces gyalogutat hazáig, ahol már ingyen szlopálhattam a csapból, vagyis a leakciózott sörből.

Ebből a négyszáz forintból ugyan vehettem volna 10 kiflit meg 10-15 dkg párizsit, vagy olasz felvágottat, vagy soproni felvágottat, vagy még valami ezeknél is olcsóbbat (lásd: májkrém) amiből egy egész nap - nem valami urasan - ellakmározhattam volna, de hát istenem. "Pénz nem számít, abból van a legkevesebb."