DALFEJTŐ - A ∆ (kiejtésben Alt-J) nevű brit alternatív pop-négyes debütáló lemezével kapásból elnyerte a legjobb idei lemezért járó Mercury Prize-ot, szerintünk egyrészt jogosan, másrészt korántsem váratlanul. Azt is megmondjuk, hogy miért!

Az An Awesome Wave minden első lemezre jellemző gyerekbetegségével együtt egy szerethető, szerves egységet alkot, és bár néhány dalnál kissé ellaposodik, más számok könnyedén kárpótolnak minket ezért. Az Alt-J már névválasztásával is tökéletesen belőtte a maga célcsoportját: a Mac-en ugyanis ezzel a billentyűkombinációval lehet előhívni a delta szimbólumot, ennél nagyobb kikacsintást az apple-rajongó hipsztervilágra nehezen tudunk elképzelni. Mindez persze amúgy ki a fenét is érdekelne, ha nem a brit szigetekről lenne szó, ahol egy elsőlemezes banda is simán beverekedheti magát a mainstreambe úgy, hogy még a legslágeresebb dalába is könnyedén csempész kísérletező kedvű betéteket, persze öncélú, barokkos túlzások nélkül. Csak mondom, Magyarországon, ahol a rádióadások összeállítói a tutira mennek, ez soha nem fordulhatott volna elő.

Két fronton baromi erős ez a zenekar: egyrészt a vokálok, másrészt a ritmusszekció terén. Joe Newman énekes néha olyan, mint egy fehér bőrbe csomagolt Thomas Callaway (a Gnarls Barkley-ból), és bár néha kissé túlzásnak érezzük azt a falsetto-s vinnyogást, amit produkál, tudjuk be ezt a kor aktuális alternatív-csilingelő pop iránti igényének. Másrészről a többszólamúvá szélesedő vokálok olyan frappánsan vannak összerakva, mintha igazi kóristagyerekeket hallanánk munka közben. Példaként álljon itt két dal:

Ritmusszekció alatt már rég nem a dob+basszus egyszerű kettősét érthetjük (minthogy az utóbbi szinte teljesen a háttérbe van tolva és gyakran teljesen észrevétlenül szól), és mintha az utóbbi időben a nyugati folk-pop házasságra lépett volna Skandinávia kísérletező kedvtől hangos, jelenleg fénykorát élő zenei hagyományával (lásd Sigur Rós, Múm, Efterklang, Amiina, stb...). E tekintetben ez a lemez is merő törzsi lüktetés, tört ütem és elektronikus klattyogás. Lásd:

Amitől azonban tényleg élvezhető és hiteles ez a lemez, az az előadásmód, végig érezzük ugyanis, hogy ez az anyag minden váratlan fordulatával és kísérleti megmozdulásával együtt sem a "vágóasztalon" (értsd: stúdióban) született, annál sokkal személyesebb és élőbb ez a produkció. És bár az említett hiányosságok okán még korántsem mondható tökéletesnek, az Alt-J-nek minden esélye megvan rá, hogy saját műfaján belül nagy és fontos zenekar legyen, feltéve, ha minden maníros jellemzőt látványosan hajlandó hátrahagyni egy jövendő lemez kedvéért.

Alt-J: An Awesome Wave (a teljes lemez)