UTOLSÓ VACSORA - Már érzem, hogy repül felém az a bizonyos nehéz kő, vagy egy keményre szikkadt keményebb kenyérhéj, de az én meglátásomban Jamie Oliver nem tudja úgy felpiszkálni az ízlelőbimbóimat, mint Adam Richman az iszonyatosan zsíros és egészségtelen ételeivel. A Man v. Food című műsort nézve a reklámidő alatt kirohanok a hűtőhöz, és gondterhelten tűnődöm, hogy mi a fenét egyek. A hűtőt félig kirámolva, a spájz összes fűszerével a hónom alatt csinálok valami kaját, amitől eltelítődik a belem, hogy az adás további részében ne legyen gondom az éhség kínzó gyötrelmeivel. Ebben az adásban a szendvicsekről volt szó. Akkor nézzük, mi rejlik a Függő csapatának terülj-terülj asztalkáján.

Bányász szendvics

Nem kezdek bele egy újabb unalmas szendvicses történetbe, az étel elnevezéséhez elég annyit tudni, hogy '73 nyarán, amikor a kartondoboz gyártó cégnél dolgoztam, az ebédszünetben alufóliába csomagolt szendvicsem láttán csak ennyit mondott az egyik munkás kollégám: "Nin'd má'n mekkora bányász szenyvicset hozott a kölyök. Megtudod te azt enni?" Az ezt követő ütés-váltást inkább nem ecsetelném. A hajnali ötkor történő kelés nem sok kreativitással kecsegtet egy még álmos, de majd a nap folyamán irgalmatlanul megéhező ember számára, és ezzel én is így voltam azon a reggelen. A konyhában leszeltem négy karéj kenyeret, és hát nem lettek a legvékonyabbak. Megkentem őket vajjal, és azt sem mondanám, hogy spóroltam a kenőanyaggal. A hűtőből kikaptam mind a három fajta felvágottat amit találtam, majd azokat igazságosan elosztottam mind a négy kenyérszeleten.