DALFEJTŐ - Gyenge közepes teljesítményt nyújtott tegnap este a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében a finn kollégákkal kiegészült Kronos Quartet, akiket leginkább Darren Aronofsky filmjeinek (például a Requiem egy álomért) zenéjéről ismerhet a többség.
A világ popkulturális körökben talán legismertebb vonósnégyese Kimmo Pohjonennel és Samuli Kosminenel közösen írt UNIKO című műsorát hozta el hozzánk. Összességében mintha valami furcsa skandináv (hatás)vadászrege elevenedett volna meg a színpadon, és bizony, ha ezt a zenét egy hangulatában jól illeszkedő képsorral társítják, talán még működött is volna. Így azonban elveszett a két pólus közötti folyamatos ingadozásban: a kísérletezés terepére sem merészkedtek be túl mélyen, és a jól felismerhető, elkülöníthető dallamok és motívumok földjén sem időztek túl sokat. E kettősség már a koncepción (illetve annak hiányán) is érezhető volt: a Quartet tagjai átlagos öltözékben ültek be hangszereik mögé, a két finn azonban valami fura északi jelmezben, amely ugyanakkor nulla dramaturgiai funkcióval bírt, és semmit nem tett hozzá az élményhez (persze lehet, hogy amúgy így mennek le a sarki újságoshoz is).