DALFEJTŐ - Megvan az az érzés, amikor egy-egy dal hallatán libabőrös lesz az ember? Nos, ezúttal olyan dalokat (mit dalokat, inkább arcszaggatóan epikus hangpiramisokat) mutatunk be, melyek lassan, de annál biztosabban bomlanak ki egy olyan észvesztő végkifejlet felé, hogy az ember legszívesebben lebontaná a falakat maga körül. A kedvenc katartikus számaink következnek, hogy bemutassuk, mit értenek az angolok értünk mi az eargasm kifejezés alatt. Figyelem: egyikük sem rövidebb 8 percnél!
UTOLSÓ VACSORA - Elmentünk, megvettük, megettük, 47 órára rá sikeresen megemésztettük. A két cég - az egyik a "Királyos hambi" a másikra meg nem találtam frappáns alternatívát, így legyen csak simán "Másik" - spúr ajánlatait megvizsgálva vontuk le az életben maradáshoz szükséges nagy igazságot, hogy melyik szeretetcsomag éri meg igazán.
CSÚNYAIRODALOM - A Függő nem titkoltan kultúrmisszós céllal jött létre, hogy a maga módján járuljon hozzá a NEMZET épüléséhez. Annak érdekében, hogy a fiatalok könnyedén felismerjék a magyar irodalom jeles alakjait, párhuzamba állítottuk őket néhány hírességgel!
UTOLSÓ VACSORA - Videósorozatunk összművészeti különkiadással jelentkezik: az Elefánt szolgáltatta zenei előszó után és aláfestés közepette ehető tájkép készítésébe fogunk, és a francia konyhaművészet világába is teszünk egy kis kitérőt!
UTOLSÓ VACSORA - Úgy a jó Oktoberfestre menni, hogy nem tudsz róla semmit, azt leszámítva, hogy általában (MINDIG!) októberben kerül megrendezésre, hogy tiroli gatyában megy a danajozás, és persze hogy jó sok pénzért adják a sört. Józan fejjel nézzük mi is rejlik a több hetes sörkóma mögött.
"Csöcsök. Minden mennyiségben, csöcsök."
München alapjaiban is gyönyörű város, de ez a fesztivál az egyik legnagyobb találmány a világon, és végre egy hely, ahol nem kell remegő térdekkel végigizgulnom az estét, hogy vajon mikor üti meg a fülemet egy keresetlen magyar "bazmeg". Olaszok, törökök, angolok, franciák, ázsiaiak - a világ minden szegletéből érkeznek ide emberek és nem is kell - mint más fesztiváloknál - egy hétbe sűríteni a mértéktelen GDP pumpálást. De azért nem is kell elvetemültnek lenni, és azt hinni, hogy egy halandó ember kibírhatja a fesztivált az elejétől a végéig. Ez így ebben a szétbulizott formában biztosabb halálnak bizonyulna, mint a cián kapszulára harapás. De lépjünk be végre a mágikus kapun!
ENTERTAINMENT WEAKLY - Indexes barátaink ismét lecsaptak az éppen aktuális Blizzard játék rajongóira, akik a megjelenést követően minél hamarabb szerettek volna hozzájutni a World of Warcraft negyedik kiegészítőjéhez, a Mists of Pandaria-hoz. Nem tisztségem elítélni sem a WoW fanokat, sem a videó készítőit, de tagadhatatlan, hogy Index szereti kissé szélsőségesen beállítani a játékrajongói jelenséget, ahogy ezt már korábban tették a World of Warcraft: Cataclysm és a Starcraft 2 megjelenésekor is. A következőkben megpróbálok tisztább képet adni a témáról.
SPOILER - Összekukázott információk és több éves sorozatnézős tapasztalat alapján alapítunk hitvallást, hogy a Dexter miért ne érdemeljen Emmy-t! Most sem sikerült zsákolnia a gyilkosokat gyilkolóról szóló sorozatnak, és ez így van jól. Nem vagyok egy nagy sorozatbubus, nem olvasok (róluk) kritikákat, megelégszem azokkal az infókkal, amivel IMDb anyánk lát el szorgalmasan, hogy mikor jön a következő rész, van-e, lesz-e karácsonyi szünet, stb. Viszont nagyon elfogult tudok ám lenni, ha arról van szó, de azért megpróbálom minden Homeland fanatikusságomat sutba vágva úgy értekezni arról, hogy a Showtime egykori csillagának, a Dexter című - amúgy méltán híres - sorozatnak miért kezdhetjük megásni a maga kis sekély sírhantját. Súlyos sorozat-spoilerek az Emmy kapcsán a tovább után!
SPOILER - Kétnapos filmíró mesterkurzust tartott Budapesten Oliver Stone. A probléma csak annyi, hogy úgy tűnik, neki erről elfelejtettek szólni.
"Oliver seemed to be a bit stoned..."
(Fotó: MTI)
CSÚNYAIRODALOM - Az irodalom és a sport szeretete olykor kéz a kézben is járhat, és bizony előfordul, hogy az író valamely rajongott sportág kapcsán ragad tollat - gondoljunk csak Mándy Iván A pálya szélén, vagy Esterházy Péter Utazás a tizenhatos mélyére című köteteire. Kollégánkat az olasz foci (a calcio) szeretete ihlette meg: novellasorozatának minden egyes darabja egy-egy olasz város jelentős futballcsapatával foglalkozik majd. (Korábbi epizódok: Velence)
Alkonyi kakasszó
„És most kapcsoljuk a Stadio Santa Nicolát, ahol pillanatokon belül elkezdődik a Bari-Perugia mérkőzés.
- Köszönöm a szót, valóban itt a helyszínen már minden készen áll a kezdő sípszóra. A játékosok és bírók a térfélválasztással vannak elfoglalva. Addig megragadom az alkalmat, hogy még egyszer kihangsúlyozzam – nem lehet elégszer – mennyire fontos ez a meccs mindkét csapat számára. Csupán két pontnyira vannak a kieséstől s köztük most csak a gólkülönbség dönt 7 meccsel a vége előtt. Ez tehát, egy igazi hat pontos mérkőzés. A kezdőcsapatokat ennek megfelelően…”
- Nem, így nem, ha ilyen pongyolán olvasom át, akkor még a helyesírási hibákat sem veszem észre. Tehát akkor előszó… az már jó… történelmi háttér… de azért haladjunk is, nos:
„Már eltűntek a templomot a félelmetes Antonius-bástyával összekötő függőhidak, s az égből leereszkedő feketeség elöntötte a megmaradt hippodrom szárnyas isteneit, a lőréses falu piacot […] az utcákat, a tavakat. Esteledett.
UTOLSÓ VACSORA - Jelen sorozatot eredetileg a Gasztroszex blogon indítottam útjára, mostantól azonban szűkebb hazámban, a Függőn folytatom az önételrajzok írását: e rövid dolgozatok saját személyes élményeimből és múltamból táplálkoznak, és mindig valamely íz mentén igyekszem bennük felidézni a régi időket. Mai epizódunkban a rendszerváltás korának csokoládé-kínálatába nyerhetünk betekintést. (Korábbi epizódok: Tej, Lángos, Tízórai)
UTOLSÓ VACSORA - Videósorozatunk újabb epizódjában (első rész itt, vegafeszt-beszámoló itt) ismét egy "normális" és egy "kísérleti" recept megvalósításán ügyködünk. Bemutatunk egy remek és nagyon egyszerűen elkészíthető csirkés ételt, és kipróbáljuk a túrós tészta és a túrórudi közös gyerekét is!
UTOLSÓ VACSORA - Videósorozatunk második részében ellátogattunk az idén tizenhatodik alkalommal megrendezett Vegetáriánus Fesztiválra, hogy alámerüljünk e számunkra kevésbé ismert gasztronómiai szubkultúra világába. Két laikus a húsmentes táplálkozás világában végigkóstol mindent, ami a keze ügyébe kerül.
A szervezés netovábbja
Végre elvihetem a kis osztályomat kirándulni. Addig sem kell tanítani őket. Már alig várom. De hova vigyem őket? Nyilván semmi sem lesz elég jó nekik. Nem vihetem őket se túl messze, se túl közel, mert akkor az a baj, ugye. Na meg az osztálypénzzel is úgy kéne okoskodni, hogy a maradékból szervezhessek magamnak egy jó kis elhajlós estét a barátaimmal. Akkor az úti cél legyen a festői Bakony és azon belül is a legtipikusabb helység, Vinye. Igaz, hogy én már vagy százszor bejártam az összes kiránduló útvonalat, de hát ki nem szarja le. A szállás meg legyen mondjuk valami helyi iskola tornaterme. Ezzel meg is volnánk.
CSÚNYAIRODALOM - Az irodalom és a sport szeretete olykor kéz a kézben is járhat, és bizony előfordul, hogy az író valamely rajongott sportág kapcsán ragad tollat - gondoljunk csak Mándy Iván A pálya szélén, vagy Esterházy Péter Utazás a tizenhatos mélyére című köteteire. Kollégánkat az olasz foci (a calcio) szeretete ihlette meg: novellasorozatának minden egyes darabja egy-egy olasz város jelentős futballcsapatával foglalkozik majd.
Stadio Santa Elena
Vivimus quasi altera die morituri
et aedificamus quasi semper
in hoc victuri saeculo.
Hieronymos: Epistolae[1]
A vonaton még nem volt semmi baj. Velencében kezdődött, a sikátorokkal. Pontosabban az előttük tornyosuló stadionnal. Minden pontosan ott kezdődött. Talán előbb, de mégis képtelenség, hogy egy normális ember hogy sodródhat efféle szituációba. Egy szóval furcsa olasznak lenni, van benne valami… olyan furcsa dolog, hogy is mondjam, amit mások furcsállanak. Ezt most igazán jól megfogalmaztam.
Egy országát soha el nem hagyó embernek főleg az, sőt több, mint szokatlan. Ez nem másik kultúra, ez egész egyszerűen már Taljánföld. Persze most nem arra a számos anekdotára gondol Levente, amit bizonyára a kedves olvasó is ismer (muszáj a nyájasság, a bizalom végett). Hogy az olaszok ilyenek, meg olyanok, mert tavaly voltam náluk, és a többi… Levente középkorú, érett férfi, de ez csak életkor, nem mond semmit. Diplomás, tanult, de ma már ez sem sokat tükröz. Ne is folytassuk a felsorolást, mert akkor kiderülne, hogy Levente igazából egy teljesen átlagos ember…
Ez talán, igaz is. Illetve valami mégis más: Olaszország.
ÖNKÉNTES MÉRVADÓ - Mi a fene az a Higgs-Bozon? Hány éves a kapitány? Ki a fasz az a Deutsh Tamás? Érezte már magát kellemetlenül, mert társai kinevették, amikor nem tudott valamit? Feszélyezte már, ha olyanról beszélgettek Ön mellett, amiről fogalma sem volt? Bizonytalanodott már el olyan kérdések fölött, melyekre korábban rávágta volna a választ? Akkor Önnek találták ki Magyarország első online NEM-tudakozóját!
DALFEJTŐ - A 20. Sziget Fesztivál ideje alatt minden nap kiválasztunk egy-egy fellépőt, és kedvcsinálóként megfejtjük egy vagy több dalukat, a sikerük titkát, megkeressük a titokzatos X-faktort, vagy azt a bármit, amiért érdemes őket meghallgatni. (Első rész: Placebo-feldolgozások bónusz videómagyarázattal, Második rész: Korn és az alteros hatás, Harmadik rész: Stone Roses az igehirdetők ellen, Negyedik rész: Alteros hungaroporno)
DALFEJTŐ - A 20. Sziget Fesztivál ideje alatt minden nap* kiválasztunk egy-egy headliner fellépőt, és kedvcsinálóként megfejtjük egy vagy több dalukat, a sikerük titkát, megkeressük a titokzatos X-faktort, vagy azt a bármit, amiért érdemes őket meghallgatni, sőt, egy saját magyar nyelvű feldolgozást is közreadunk.
ENTERTAINMENT WEAKLY - Bizonyára mindenki emlékszik a Magyar Televízió és Antal Imre régi műsorára, a mérsékelten vicces Szeszélyes Évszakokra. Ma már azt mondjuk, retro, és jóval kevésbé találjuk humorosnak, mint régen, de hát ma már mást jelent a humor, meg Antal Imre sem él (Isten nyugosztalja!). Ugyanakkor volt egy egész ötletes rovat, melyért az egyébként sportújságíróként jeleskedő Peterdi Pál volt felelős: a "Tücsök és Bogár" keretein belül a nyomtatott sajtó szörnyszülöttjeit mutatták be - hülye hirdetéseket, furcsa szalagcímeket, lektorért kiáltó bődületes ökörségeket. Ilyenekből pedig ma is akad bőséggel. Az interneten gyűjt össze például mindenféle tücsköt-bogarat a PrtScrn rovatunk. Az alábbiakban néhány kifejezetten modoros saját szösszenetet kívánunk megosztani az olvasókkal Nyomasek Bobó különböző szerzőink tollából, múltidéző célzattal: ez van, ha egy halom bloggert elkap a nosztalgia.
Számlaképes filozófus több év Hegel- és Kierkegaard-tapasztalattal és széleskörű ismeretekkel a Szóritész-paradoxon terén szellemi szabadfogású birkózást vállalna. Zepteresek kíméljenek! Jelige: "majd gondolkodom, ha megfizetnek érte"
Professzionális társalkodónő bulvár és sztárpletyka témákban percalapú beszélgetést vállal kiváló ajánlólevelekkel, akár telefonon, vagy e-mailen is.
Orvos? Nincsenek barátai? Unja a betegeket, és senki sem törődik Önnel? Csak a zsebében talál borítékokat, de amúgy senki nem ír Önnek? Akkor orvoslátogatóra van szüksége! Szórakoztató és türelmes társaságot biztosítunk még a legkiállhatatlanabb öreg urológusok számára is. Jelige: "Nincs többé magánypraxis".
Fáj a feje? Furunkulusa van? Nem használ semmilyen kence? Akkor hívja a Telepatikust, az ország egyetlen televíziós gyógyszerészét! A hívás díja mindössze 550Ft+ÁFA. Ne feledje: 555-KENŐCS!
chetomi
UTOLSÓ VACSORA - Gasztronómiai rovatunk mostantól videón is élvezhető. Minden egyes epizódban egy valódi, "értelmesnek mondható", és egy kísérleti jellegű receptet igyekszünk megosztani olvasóinkkal/nézőinkkel. Az első részben kollégánk, Ottó megmutatja, hogy az angol konyha sem merül ki a fish & chipsben, míg Che Tomi megpróbálja bebizonyítani, hogy igenis elképzelhető a lehetetlen, azaz minden kövér magyar kisgyerek vágya, és az update-anyukák rémálma: a rántott zsír.
DALFEJTŐ - Új számmal, és szerintem slágerrel vakít a már bőven nem hobbizenekar Kiscsillag, bár személy szerint jobban viselném a dolgot, ha a "Fishing on Orfű" megkomponálása óta inkább csak hobbihorgászással foglalkoznának a nagy öregek. Nekem mindenesetre nem tisztem megmondani, hogy ki mit csináljon, de ha nekem úgy bejönne az élet, mint Lovasiéknak, akkor én is megénekelném, csak ennél azért jobban.
DALFEJTŐ - Nem vagyok olyan hű de nagy koncertre járó, fesztiválzabáló fanatikus, de azért egy-két koncertre eljutottam már, és csak sikerült rájönnöm másnapos szájszagom bódító felhőjébe burkolózva egy-két érdekes dologra.
Ha egy zenekar elér egy bizonyos szintet - amikor már stabil x száz/ezer embert tud bevonzani egy vidéki fellépése során - akkor bizony a zenekaron belül már rég kialakult egy lightosabb utálat saját zenéjük iránt. Nem beszélve a frontember felé táplált ellenérzésekről, valamint arról, hogy ő mennyire utálja saját magát, na meg persze a kibaszott rivaldafényt.
Mi a szarról is pofázok én itt?
DALFEJTŐ - Dalfejtő rovatunkban nem csak egyes dalok szövegét elemezzük ki előszeretettel, de szívesen keresünk utalásokat is bennük. Korábban a Tankcsapda életművében kerestük meg a más zenei művekre vonatkozó idézeteket, ezúttal pedig nem kisebb feladatra vállalkozunk, mint hogy folytatásos bejegyzésben összegyűjtsük azokat a dalokat, melyek valamilyen irodalmi alkotás hatására íródtak. Íme a gyűjtés első néhány darabja:
A Nobel-díjas francia író regénye, a Közöny (L'Etranger) többeket is megihletett a hetvenes-nyolcvanas években, úgy tűnik valamiért aktuálisnak, vagy éppen örökérvenyűnek tekintették a korszak feltörekvő, kísérletező zenészei egyaránt. A The Cure-t bizonyára nem kell bemutatni, sokan csak dark/goth alapvetésként utalnak rájuk, annak ellenére, hogy ők maguk bevallottan utálják a goth címkét, másrészről pedig számos világslágerük van (köztük kifejezetten vidámak is). Jelen szám a korai, punkosabb idők lenyomata, konkrétan az első, Boys Don't Cry című lemezről. A Killing an Arab cím miatt sokan gondolták rasszistának a zenekart, holott a dal valójában a Közöny gyilkossági jelenetének feldolgozása:
DALFEJTŐ - Bár a hazai zenei szaksajtó méltatlanul hallgat róla, nem tudunk csendben elmenni a tény mellett, hogy Oszkó Péter ex-pénzügyminiszter zenekara, a fölöttébb fura Blue sPot (a lefordíthatatlan szójáték több jelentéssel bír: értelmezhető Kék Helyként, vagy Bluesfazéknak, ugyanakkor a pot a marihuánát is jelenti az egyszeri ángyílus gettólakónak, így aztán akár Bluestépésként is értelmezhető) névre hallgató banda hamarosan lemezt jelentet meg. Az egyébként szájharmonikával nyomuló Oszkó a héten FB-oldalán osztja meg ízelítő gyanánt a dalokat, és mi kapva kaptunk az alkalmon, hogy egy kis elemzésnek vessük alá a promo-felvételeket.
UTOLSÓ VACSORA - Először is, nem vagyok borász, vegyész, gourmet, sem oktondi sznob, aki a világ megváltását önnön közönyös szintemelésében leli. Értekezésem esszenciája egyszerű: inni alapvetően jó, s ha már jó, miért ne innánk éppenséggel jót. S mivel gyakorta termelem savzsákomba a szeszben gazdag nedűket, ha nem is szaktekintélyi babérokra törekszem, azért némi sajátos tapasztalásból fakadóan időről-időre kisebb okfejtésekben véleményt nyilvánítok az alkoholos tinktúrák garmadáról, olyan kisebbfajta önképző körként, aztán meglássuk mi lesz. Harapjunk a közepébe! Kissé önös érdekektől vezérelve lássuk, miből szeretem ÉN a fröccsöt, illetve lapozzuk át a nagy fröccshatározót, és lássuk italozó társadalmunk mennyire kreatív a szeszek becenevét illetően. Korábbi epizódok: 1. és 2.!
A szóda után vissza a borokhoz. Szóval, nem kell feltétlenül a legkeményebb pincék 4000/ palack áron mért tételeit feláldozni a fröccsözés oltárán, bármely minőségi folyóbor megfelel az adott szükségleteknek (pl. a Frittman-pince folyó rosé cuveéje kitűnő alapja egy délutáni szomjúságra adott válasznak). Példának íme pár tétel, a saját kedvenceimből:
Olaszrizling: Ha olasz, akkor Balaton, a fentebb írtak ellenére, jelen eseten a Feind borház 2011-es olaszát tenném a javaslati faktorba, könnyed, de ízeiben roppant markáns, igazi olaszrizling, kellemes árfekvésben, szódával szinte másodpercek alatt dalindukátor/ ára: kb. 1200 ft.
(forrás)
ÖNKÉNTES MÉRVADÓ - ...ez a foci márpedig úgy hülyeség, kérem, ahogy van. Eleve, miért is kergetne az ember egy labdát veszett hévvel, hogy mikor végre utoléri, jókorát rúgjon belé, így aztán megint kergethesse azt az örökkévalóságig. Persze értem én, hogy abban semmi kihívás nincs, hogy az ember kézzel juttasson el valamit a megfelelő helyre, de akkor meg miért bámulják annyian a rögbit a tengerentúlon? Tudniillik ezt a fene rugdosást semmi nem indokolja. Ha legalább minden játékosnak kötelező lenne egy-egy dinnyét egyensúlyozni a hóna alatt, és ilyetén módon lefoglalni a kezeit, akkor talán helyénvalónak érezném a labda lábbal történő nógatását. Így azonban vajmi kevés értelmet találok benne.
Függő Hírügynökség © 2012 | Impresszum | Médiaajánlat | Monarchia | Antimetál | Spoiler | Muszlim Csajok |
