UTOLSÓ VACSORA - Először is, nem vagyok borász, vegyész, gourmet, sem oktondi sznob, aki a világ megváltását önnön közönyös szintemelésében leli. Értekezésem esszenciája egyszerű: inni alapvetően jó, s ha már jó, miért ne innánk éppenséggel jót. S mivel gyakorta termelem savzsákomba a szeszben gazdag nedűket, ha nem is szaktekintélyi babérokra törekszem, azért némi sajátos tapasztalásból fakadóan időről-időre kisebb okfejtésekben véleményt nyilvánítok az alkoholos tinktúrák garmadáról, olyan kisebbfajta önképző körként, aztán meglássuk mi lesz. Harapjunk a közepébe! Kissé önös érdekektől vezérelve lássuk, miből szeretem ÉN a fröccsöt, illetve lapozzuk át a nagy fröccshatározót, és lássuk italozó társadalmunk mennyire kreatív a szeszek becenevét illetően. Korábbi epizódok: 1. és 2.!

A szóda után vissza a borokhoz. Szóval, nem kell feltétlenül a legkeményebb pincék 4000/ palack áron mért tételeit feláldozni a fröccsözés oltárán, bármely minőségi folyóbor megfelel az adott szükségleteknek (pl. a Frittman-pince folyó rosé cuveéje kitűnő alapja egy délutáni szomjúságra adott válasznak). Példának íme pár tétel, a saját kedvenceimből:

 Olaszrizling: Ha olasz, akkor Balaton, a fentebb írtak ellenére, jelen eseten a Feind borház 2011-es olaszát tenném a javaslati faktorba, könnyed, de ízeiben roppant markáns, igazi olaszrizling, kellemes árfekvésben, szódával szinte másodpercek alatt dalindukátor/ ára: kb. 1200 ft. 

(forrás)