DALFEJTŐ - Nem vagyok olyan hű de nagy koncertre járó, fesztiválzabáló fanatikus, de azért egy-két koncertre eljutottam már, és csak sikerült rájönnöm másnapos szájszagom bódító felhőjébe burkolózva  egy-két érdekes dologra.

Ha egy zenekar elér egy bizonyos szintet - amikor már stabil x száz/ezer embert tud bevonzani egy vidéki fellépése során - akkor bizony a zenekaron belül már rég kialakult egy lightosabb utálat saját zenéjük iránt. Nem beszélve a frontember felé táplált ellenérzésekről, valamint arról, hogy ő mennyire utálja saját magát, na meg persze a kibaszott rivaldafényt. 

Mi a szarról is pofázok én itt?