ENTERTAINMENT WEAKLY - Indexes barátaink ismét lecsaptak az éppen aktuális Blizzard játék rajongóira, akik a megjelenést követően minél hamarabb szerettek volna hozzájutni a World of Warcraft negyedik kiegészítőjéhez, a Mists of Pandaria-hoz. Nem tisztségem elítélni sem a WoW fanokat, sem a videó készítőit, de tagadhatatlan, hogy Index szereti kissé szélsőségesen beállítani a játékrajongói jelenséget, ahogy ezt már korábban tették a World of Warcraft: Cataclysm és a Starcraft 2 megjelenésekor is. A következőkben megpróbálok tisztább képet adni a témáról.

Az egyszeri Blizzard rajongó azt gondolhatná, hogy az Index jól kipécézte magának kedvenc játékfejlesztő cégét, mert a három launch partyról készült videó mind Blizzard termékhez köthető. A igazság viszont az, hogy nem a kaliforniai vállalatra pikkelnek, csak egyszerűen úgy esett, hogy itthon ezeknek a játékoknak van a legnagyobb bevétele. Közép-, és Kelet-Európában, tehát nálunk is, a legnagyobb a világon a videojátékok kalózmásolatainak a forgalma, így ha itthon egy játék olyan népszerű, hogy azért 100-nál többen sorban állnak már megjelenés előtt, az már hírérték. A Blizzard játékain kívül itthon más szórakoztató szoftvereket nehezebb eladni. A cég azért ilyen sikeres itthon, mert egyrészt a sorozatainak nagy stabil hazai rajongóbázisa van, másrészt mert a WoW által bevezetett állandó internet kapcsolat, mint követelmény miatt a kalózváltozatok minősége sokkal gyengébb.

A laikusok szemében kialakult kép, miszerint videó játékosnak lenni magányos, antiszociális hobbi, ma már egyáltalán nem igaz. Az online játékok korában a multiplayer dominál, másokkal játszani sokkal nagyobb élmény, és az ipar is ebbe az irányba igyekszik fejlődni. Ezt különösen a WoW felhasználói tudják, hiszen a játék, más játékosok folyamatos jelenléte nélkül, gyakorlatilag élvezhetetlen lenne. A ’wowosok’ összetartó közösségeket hoznak létre, ezt maga a játék is támogatja, hisz bizonyos feladatokat csak jól szervezett, nagy csapatokban lehet megoldani. Ezek a közösségek sok-sok időt töltenek együtt online, ezért általában szeretnek ’real-life’ is megismerkedni egymással. Ezek a közösségek azonban külső szemlélő számára zártnak és elvontnak tűnhetnek, hiszen csupa olyan dolgokról beszélnek, idegen nyelven, amiről az átlagembernek halvány fogalma sincs.

Én magamat is nagy ’kockának’ vallom, sok évig ’wowoztam’, lettek barátaim is ennek köszönhetően, de azért sosem szerettem volna launch party-n megjelenni. Nem mintha szégyellném a hobbimat, mindenki tudja rólam, hogy nem, de én személy szerint nem érzek rá igényt, hogy harsány tanúbizonyságot tegyek mások előtt szabadidős tevékenységemről. Mert szóljon bármennyire is a közösségépítésről, van egy többé-kevésbé tudatos figyelemfelhívási vágy abban, hogy emberek nyilvános helyen fura jelmezekbe öltöznek, és idétlen táncokat lejtenek nyereményekért. Mindez erősen a Blizzcon-ra emlékeztet, a fejlesztő cég éves játékkonferenciájára, ahol rajongók ezrei gyűlnek össze, főleg azért, hogy hozzájuk hasonló emberekkel találkozhassanak és felszabadultan kifejezhessék rajongásukat.

Az Index videói pont arra építenek, mégpedig jó érzékkel, hogy laikus nézői furcsán, értetlenül tekintenek minderre. Többé-kevésbé igazuk is van, nehéz elfogadni valamit, ami amúgy is idegen tőlünk, hát még ha ezt direkt sulykolják is. Az igazi gond az Index videóival, hogy erősen rá is építenek az előítéletekre. Már önmagában az esemény lefilmezése is értetlen fejcsóválásra kényszerítette volna az egyszeri nézőt, ebben a formájában viszont szinte ellenséges érzéseket vált ki belőle a látott személyekkel szemben.

Hogy is működik ez? Például úgy, hogy az interjút készítő személy eleve laikusként áll a megkérdezettekhez. Gondolhatnánk, akkor az lehetett volna a megoldás, hogy az interjúkat egy szakmabeli, hozzáértő ember készíti. Igen ám, csakhogy a videóban látott Stöckert Gábor a magyar játékújságírás egyik legnépszerűbb alakja, eleve hozzáértő ember, így elég furcsán hatott, amikor elkezdett értetlenkedni a ’non-combat pet’ kifejezésen. Persze az is lehet, hogy egyáltalában nem volt szándéka úgy tenni, mintha nem értene a dologhoz, de a videóban ez úgy tűnik.

A megkérdezettek kétféleképpen reagálnak a kérdésekre. Az egyik, hogy egyáltalán nem válaszolnak, vagy azért, mert korábbi tapasztalataik alapján tudják, hogy egy laikusnak nem érdemes magyarázkodni, mert csak furcsán nézne rájuk, vagy mert ismerik az Indexes riporterek kevésbé objektív stílusát. A másik reakció, hogy megpróbálnak válaszolni, gondolhatnánk, hogy ez a jó megoldás, pedig épphogy ez a rosszabb. Vagy angol kifejezéseket használnak („Pandaren monknak öltöztem”) és akkor teljesen érthetetlenül hangzik a válasz, vagy magyarul beszélnek („kiderül, hogy egy teknősön élnek”), akkor meg hülyeségnek tűnik. A vágás is erre játszik, kontextusból kiragadott, lehetőleg minél furcsább mondatok követik egymást. Az Index hibája az egészben a zavar, az érthetetlenség és az idegenség érzésének a fokozása.

Félreértés ne essék, nem tartom én az Indexet rosszindulatúnak, szerintem inkább csak szeretik a szenzációt. Bevallom, én is jókat mosolyogtam a videókon, mert a másik oldal, őszintén szólva, jó alapanyagnak bizonyult. Mint például a fazon, aki beleanyázik a kamerába. Vagy a gyerekek, akik fennhangon üvöltözik, hogy mekkora ’kockák’. A kedvencem a Starcraft 2 launch party-ján készült videó volt, amiben a „modell” csaj ügyesen kiközösíttette magát, meg a srác, aki azért szerette a játékot, mert nyomasztó. Ezzel az egésszel csak az a baj, hogy néhány idióta alapján ítélnek meg sok más játékost is. Az Index pedig még fokozza is ezt.

Nem mondom senkinek sem, hogy változzon meg, nem mondom az Indexnek, hogy ne csináljon többé videókat, nem várok én el semmit. Csak annyit, hogy ne nézzen senki ezekre a dolgokra olyan egyszerűen, mint amennyire az adná magát.