DALFEJTŐ - Dalfejtő rovatunkban nem csak egyes dalok szövegét elemezzük ki előszeretettel, de szívesen keresünk utalásokat is bennük. Korábban a Tankcsapda életművében kerestük meg a más zenei művekre vonatkozó idézeteket, ezúttal pedig nem kisebb feladatra vállalkozunk, mint hogy folytatásos bejegyzésben összegyűjtsük azokat a dalokat, melyek valamilyen irodalmi alkotás hatására íródtak. Íme a gyűjtés első néhány darabja:
Albert Camus: Közöny (The Cure: Killing an Arab & Tuxedomoon: L'Etranger)
A Nobel-díjas francia író regénye, a Közöny (L'Etranger) többeket is megihletett a hetvenes-nyolcvanas években, úgy tűnik valamiért aktuálisnak, vagy éppen örökérvenyűnek tekintették a korszak feltörekvő, kísérletező zenészei egyaránt. A The Cure-t bizonyára nem kell bemutatni, sokan csak dark/goth alapvetésként utalnak rájuk, annak ellenére, hogy ők maguk bevallottan utálják a goth címkét, másrészről pedig számos világslágerük van (köztük kifejezetten vidámak is). Jelen szám a korai, punkosabb idők lenyomata, konkrétan az első, Boys Don't Cry című lemezről. A Killing an Arab cím miatt sokan gondolták rasszistának a zenekart, holott a dal valójában a Közöny gyilkossági jelenetének feldolgozása:
A Cure dalával ellentétben a 80-as évek amerikai new wave mozgalmának egyik legérdekesebb és legjelentősebb zenekara, a Tuxedomoon nem a regény egy jelenetét fordította zenére, hanem a főhős személyiségének visszaadására törekedett. Az énekes jelen esetben a főszereplő sajátos belső monológját közvetíti.
Beat-irodalom --> Don't Look Back: Dark Mobson & HBB: A remete élete
A beat-irodalom már a nevével is azért kiállt, hogy zenére kapjon, így nem véletlen, hogy sokakat megihletett. Mi ezúttal két példát hozunk, egyrészt, hogy magyar zenekar is legyen a mai felhozatalban, másrészt a Don't Look Back-et nagyon szeretjük. Ez a francia, a post-rock határán egyensúlyozó zenekar rohadt kevés infot árul el magáról, idáig két lemezük jelent meg, és utóbbi, a 2005-ös Brighter szerintünk egyszerűen zseniális. Először is tökéletesen illeszkedő dalok, hol instrumentális, hol spoken-word betétekkel tarkítva, no és ez utóbbi típusnak kiváló példája a Dark Mobson című szerzemény, mely Allen Ginsberg Kaddish című költeményéből tartalmaz részleteket. A teljes lemez elérhető amúgy itt, és mindenkinek szívből ajánlott, aki kicsit is nyitott zeneileg.
A leghíresebb magyar blues-zenekar a "költő és rockzenész" Hobo révén nem egy alkalommal nyúlt versekhez a lemezein, túlzásba is vitték ezt a vonalat szerintem, ugyanakkor a '84-es Vadászatnak csont nélkül ott a helye a legjobb/legjelentősebb magyar albumok listáján, és ezúttal még a versbetétek is tökéletesen illeszkednek a koncepthez. Mi egy különösen súlyos dalt választottunk, ami nem csak hogy jó, de tökéletesen vissza is adja a beat-irodalom egyik legfőbb jellemvonását, a tudatmódosítás révén érzékelt látomások megjelenítését. A szöveg egyébként Jack Kerouac 211. Kórus című verse, Eörsi István fordításában.
William Shakespeare --> Saltillo: A Hair on the Head of John the Baptist
Vélhetően se szeri, se száma az angol mester műveit citáló daloknak, elég ha Lou Reed Romeo had Juliette című dalára gondolunk, de ezúttal is egy kevésbé ismert szerzeményt választottunk némi ismeretterjesztő célzattal. A Saltillo Menton J. Matthews (Sunday Munich) egyszemélyes projektje, Ganglion című lemezét pedig csak ajánlani tudjuk. A most bemutatásra kerülő dal a Hamlet egy párbeszédére épít, a refrén pedig szerintünk kissé emlékeztet egy (akármilyen) Moby-számra.
