UTOLSÓ VACSORA - Először is, nem vagyok borász, vegyész, gourmet, sem oktondi sznob, aki a világ megváltását önnön közönyös szintemelésében leli. Értekezésem esszenciája egyszerű: inni alapvetően jó, s ha már jó, miért ne innánk éppenséggel jót. S mivel gyakorta termelem savzsákomba a szeszben gazdag nedűket, ha nem is szaktekintélyi babérokra törekszem, azért némi sajátos tapasztalásból fakadóan időről-időre kisebb okfejtésekben véleményt nyilvánítok az alkoholos tinktúrák garmadáról, olyan kisebbfajta önképző körként, aztán meglássuk mi lesz. Az utóbbi gondolatsort folytatva most a fröccs második legfontosabb elemét szaglásszuk körbe.

(Fotó: Retronom.hu)

Az ásványvízzel lebólintott italokat a klasszikusokért remegők nem is hajlandók a fröccsök családjába felvenni, szerintük az nem más, mint borital. Elkészítése nagy vonalakban ugyan párhuzamba állítható a fröccsével, de korántsem azonosítható. Fontos figyelni az ásványvizek hőfokára, illetve hogy minél magasabb Co2 tartalommal bírjanak. Ezen túl pedig az alacsony ásványi anyag tartalomra, azon belül is leginkább a nátrium tartalomra. Fontos lehet, hogy ha buborékos ásványvizet használunk, ne az ásványvízre öntsük a bort, hanem fordítva, így némi CO2-t megfogunk valamelyest.

Ám ha rendelkezünk megfelelő szódavízzel, minden pohár teletöltésekor az angyalok kórusa citerázik lelkünk húrjain.