UTOLSÓ VACSORA - A jókedv, a hülyeség és a péntek éjszakába feleslegesen elégetni kívánt 2000 forint által vezérelve belevetettük magunkat a hamisítatlan bajor hangulat, a Budapesti Oktoberfest sűrűjébe. Nem érte meg.
Másodszorra rendezték meg a müncheni, azaz az eredeti Oktoberfest budapestre optimalizált és jócskán lebutított, de kellően pénzhajhász mását. Zárójelben megjegyeznénk: Magyarországon már máshol is megvetette lábát az októberfesztezés, például Zalaegerszegen, szóval ez nem egy pesti úri mulatság akar lenni.
Végre egy rendes Soproni-pult a sok kézműves sör között!
Sőt, a fesztivál is a low budget falusi búcsú és a fancy rongyrázás között egyensúlyozik, amitől nagyon rossz kettősség érzete van az embernek, mert nem tudjuk mire vélni, hogy a finom, kézműves sörök mellett hogy fér meg egy red bull-stand, ahol a hostesslányok nem léderhózés bajor népi viseletben, hanem white session party-ra rákészült magassarkúban, miniszoknyában és csöcskidobós topban keráznak a pulton. Mindez hol egy kis Csepregi Éva, hol egy kis Animal Cannibals élő koncert kíséretében.
Tapasztalataim szerint ez az Oktoberfest nem nagyon hasonlít az eredetire. Tekintsünk el attól, hogy a müncheninek rendes hagyománya van, mert ennek fényében a németeknél okkal van októberben ez a többhetes eszem-iszom, dínom-dánom. Nálunk teljesen indokolatlan, hogy csak azért legyen egy négynapos fesztivál, mert októberben pont nincs. Látszólag csak ez a célja az egésznek.
Végre egy rendes fornettis a sok streetfood bódé között!
A müncheni Oktoberfest lényege, hogy bűntudat nélkül rúghatunk be nagyon durván, megnyugtat ugyanis a tudat, hogy mindezt a hagyományőrzés szellemében tesszük. Magyarországon azonban semmilyen hagyománya nincs ennek a fajta mulatságnak (hacsak nem tekintjük hagyományőrzésnek azt, hogy Csepregi Éva 30+ éves dalokat énekel).
A fesztivál területe jóval kisebb, és még így se sikerült csurig megtölteni emberekkel, holott egy lazább szombaton is simán megtelik a Városligeti műjégpálya területe. Az autentikus októberfesztes dolgok annyiban kimerültek, hogy volt perec, virsli, sör, streetfood, meg pár idióta, aki felvette a léderhózét, jól beivott és annyi. A vendégek arcára is kiült a csalódottság, mert sztárfellépők (fenyő Miki, Korda György és Balázs Klári, Animal Cannibals, Geszti Péter és a Gringó Sztár) ide vagy oda, egy halkan duruzsoló echte bajor sramli válogatáskazi végtelenített ismétlésével már egy kicsit olyan lett volna a hangulat, mint kint Münchenben.
A fesztivál parasztvakítás része persze itt is megvolt: a sarokba elbújtatott búcsú az eredeti Oktoberfest nem hogy elmaradhatatlan, de konkrétan kötelező eleme, de annyira, hogy nem is dugják el, premier plánba tolják az arcunkba a villódzó kis bódékat, hullámvasutakat, óriáskerekeket, szellemkastélyokat és hasonlókat, hogy aki a fesztiválra téved, 3-99 éves korig mindenki jól szórakozzon.
A gyerek tudjon játszani, apa tudjon sörözni, nézni a bajor népviseletbe bepréselt kebleket, anya is kipakolhassa az árut és így szórakozzon, sörözzön egyet, az idősebbek meg a hagyomány és a frissen csapolt Paulaner miatt érkeznek. Ott kint egy búval baszott fesztiválozóra sem emlékszem, mert vagy mindenki vidám, vagy pedig paréj részeg volt. Pesten meg a kedvtelen keserűség ültette le a nem létező bulihangulatot.
Minden sörfesztivál kötelező eleme: a Tibi atya-féle fröccs-sátor!
Akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a sört nem is literes kiszerelésben és nem is vastag falú üvegkorsóban adták. Mondjuk nem is került literje 10 Euróba. Nekünk megmaradt a fesztiválkorsó, az öt- négydecis kiszerelés és az átlag 1300 forintos literár.
Iható sör!
Ehető sör!
És mindezekért a negatív élményekért még 2000 forintos belépős is ki kellett pengetnünk, valljuk be: azért, hogy egy jó nagyot csalódjunk.
Pékné Csülök Piroska regisztrált a fészbúkra.
***
Kapcsolódó:
Az Ember, Aki Arany Ászokot Ivott A Főzdefeszten
Sörmustra az Oktoberfesten