UTOLSÓ VACSORA - Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy életünket megkönnyítik a kész- és konzerv ételek, pedig nagyobbat nem is tévedhetnénk, hisz amit az idő frontján megspóroltunk, azt elkoptattuk az élvezetek szintjén. A gasztroforradalom legnagyobb ellenségeit bemutató sorozatunk aktuális részében az általunk legrosszabbnak tartott készételekkel ismerkedünk!
Bélszínroló
Az persze tény, hogy valaha ehető minőségben is ragyogott az üzemi étkezdék patinás Zsigulija, mert hogy jobb volt mint a rántott parizer a csomós kelkáposzta főziben, de azért étteremláncot nem alapoztunk volna rá. Az igéző név ellenére azonban a legelitistább angolkanadaiamerikai kutatócsoport évtizedes sejtelemzéssel sem találta volna meg benne a marhák nemesebbik húsrészére emlékeztető elemeket, arra rátenném a húszfillért hezitálás nélkül. Ám a szoci marketing korrekt névvel illette, hogy a műanyag éthordóból falatozó élmunkás is érezze névlegesen a luxus lehetőségét szájpadlásának zsíroskenyér szántotta bordái közt. Mindenesetre kerülném az összetétel rubrika megolvasását. Hátha a hajunk színe hirtelen őszbe fordulna!
Melegszendvicskrém (főleg a mexikói ízesítésű verzió)
Hol is ruccanjunk neki? Adott egy magyarázhatatlan állagú ipari hulladék, amit széles marókörú csípővel tesznek - némiképp - emberi fogyasztásra alkalmassá (erőspistával minden lemegy, ugye...). Minden kempingtúrák elkárhozott lelkű vezetőjének bosszúja ez a kis bajkeverőkkel szemben. "Dobd a tűzbe, Szilágyi, ha leégett róla a papír, kész van!" Megfoghatatlan, milyen kétséges költségvetések vezetnek egy kreatív ételalkotót ilyen zsákutcákba, mit zsákutcába, emészthetetlen szakadékba? Az is tréfa, hogy egy időben a bab-kukorica kombó fenntartotta a mexikói titulust, bármibe is oktrojálták bele.
Székelykáposzta konzerv (és más konzerv-készételek)
Kis kulináris legendaleplezés: nem tekinthető erdélyi eredetűnek ez az egytálétel (!). A legenda in medias res: Petőfiék, valami kültelki tápgyárban lecsúsztak a menüs burkolthúsról, de a tulaj baráti gesztusként - hogy jusson és maradjon is - a savanyúkáposzta főzeléket egybe szervírozta a sertéspörivel. A korát bőségesen megelőző fúzionálás nagy sikert aratott a költő köreiben, és rácsúsztak, mint egyszeri junkie a hóesésre. Hiszed vagy sem. Öreganyám pediglen hátat fordítva minden eredettörténetnek, családunk étkezési kutyabőreként emlegette, mintegy az ősök meghatározó mannájaként, sok tejföllel és kecskecsöcsűvel körítve. No de az ördögtől való ipari termelés egyik kéngőzös zabigyereke már más lapra tartozik, meg sem érdemli az étel titulust. A fémkaszniba szuszakolt főzelék, az bizony minden hagymázas elgondolást gaz Vazulként ólommal csepegtet telibe. Íztelen, szőrserkentő vegyszerekkel teli, nem mellesleg büdös és zöldítően savanyú, egerek koporsójának való. Ennyi erővel akár tartósított rókahányást is pöckölgethetnénk a fejnyílásunkba szépszerével.
Piaci "rendszerváltó" hot-dog
Hajnaltáj, vizenyős, acetonos lélek, sivár külvárosi flaszter. Bizony még a maligán diktál, lökköd, kissé furakszik a gondolatokba, s ultimátumba helyezi az étkezés szükségességét. Piactér. A lángososnál nyilván halomban állnak a likőrgyári munkások, ők sejtik, hol a jó falat, de türelmet vesztett másnapodban gyors óvásra vágyik az elgyötört gyomorfal. Uccu a Hentes Karcsihoz, aki pik-pak behurkázza a gyomorsav marta lukat. De nincs még sült, ami hamari étel pedig nincs más, mint a forró rúdon érlet franciakenyérbe szuszakolt tegnapi virsli. Jelesül hot-dog. Nyákos mustárral bélelve, hogy lucskos mindenhatóként árrassza el az elgyötört szervezetet. Kesernyés ábránd marad a jóízű étkezés, a kenyér száraz, szilánkjai vérrel telítik az ugyancsak tikkadt pofázmányt, a virsli ##########, a mustár pedig betyáros rettenettel józanít, hogy belesajdul az egyszeri ember mindene. Összetételileg. Keresztvetés.
Mirelit pizza
A rétegek felülről-lefelé haladva, avagy a világhírű jeges hármas: kukorica, borsó, répaszilánk, majd ipari sajtreszelék, persze módjával, csakis a színkavalkád indokával. Néhány halványbarna szalámikarika, vagyis látszatra, végül pirosas ételfesték és víz. No meg kelt tészta elősütve, 60%-nyi jéggel körítve, hogy kitartson a végsőkig. Jellemét tekintve elfajzott kuruzsló, kemikáliákból gyúrt látszatétel. Ha kis őszinteség kísért minket, valljunk színt, ki habzsolt már úgy mirelit pizzát, hogy utána jóleső elégedettségben tapicskolhatott? Kényszeres helyzetek pótlék ez, érthető a gyorsaságából iránta fakadó szimpátia, de mindez képes-e feledtetni azt a mocsaras mételyt, ami ízlelőinket fojtogatja zabálás közben. Pfújj. El messze, ti koszlott féregjei a mélyhűtő fenekének!
Vishu zacskósleves és társai
A bisztrólevesek vízihullája - puffadt, büdös, elkeserítő. Mindemellett ravasz kis bestia ez az ázsiai trendekre hajazó termék, csak az a bökkenő, hogy nem több, mint lóf#sz habbal. Tápértéke nuku! Ízértéke dettó semmi! S röppen is a kérdés, hogy akkor meg mi végre? Hát mer' gyorsan megvan! Áhá! A nadrágunkat telecsinálni is sebes művelet, mégsem rajongunk érte feltétlenül, ugye! Na de komolyabban közelítve, nincs megfejtés, ami objektíve rávilágítana eme forróvizet igénylő képződmény létjogosultságára. Állkapcsot koptatni lehet, de érdem nélkül való, nincs oly filozófia, ami alátámasztaná pozitív mivoltát! Ha igazi tésztalevest akarunk magunkba tudni, igyekezzünk valami rámen vagy pho léalap felé - költséges, de legalább valami átfut a bélrendszerünkön, és azért az nem semmi.
Ipari kaszinótojás
Szögezzük le egyöntetűen: létezik viselhető vezió, vagy épp ínycsiklandozó főzet, csak épp a nylonsírba préselt átlagbolti nem e csoport számát bővíti. Pont. A pestis egy újkori manifesztációjának tekinthető étel kötőanyagának kilétét lepje vastag fekete vászonlepedő, a valóság valószínűleg arcpirító lenne. Gyermeki lélekkel sokat tanakodtam a kirakatüvegnek dörgölődzve, hogy miképp telítik ilyen tökéletesen a tojás fehérjét azzal a furcsán savanykás töltelékkel? Örök rébusz. Amúgy pedig le a kalappal minden futószalagos ételhóhérnak, hogy ezt a nonszenszet képesek előállítani egy ilyen egyszerű definícióból, persze mi máson spórolnának, ha nem az alapanyagokon.
Fagyasztott húspogácsa-álburger
Újabb gyomortelítő f#szkorbács! Minden valamirevaló hentes képes összenyeszetülni pár kiló marhatetemet, kis vesefaggyúval, hogy kiférjen belőle egy valamirevaló burger. Tulajdonképpen az utolsó ponttal birizgáltuk meg az átlag fogyasztó érzékeny pontját. A költségkímélés álcája mögé bújva imádunk elfajzott lustasággal az olcsó ételek felé mozdulni. Gyorsan, egyszerűen, "nem kell a pompa!" alapon, leszarom mi az csak toszd már a mikróba! Ennyike. Főzni meg főzzenek a celebszakácsok a tölteni való csatornán. No de, elkalandoztam! Lényeg, hogy ezúttal is az ipari feldolgozásból fennmaradt hulladék eladhatósági lehetőségeinek lehetünk tanúi.
Az alapanyagokkal foglalkozó előző epizód itt található. A sorozat azonban nem ért még véget, hamarosan megpróbálunk úgy főzni, hogy csak a halállistánkon szereplő hozzávalókat használjuk, úgyhogy maradjanak behangolva!