UTOLSÓ VACSORA - Van az úgy, hogy elcsámborog az ember az ötödik kerület legszerényebb részén, elodázgat az egyetem tér környékén, és a Good Burgerben elfogyasztott,  ár-érték arányban prémium hamburger menü után még pont megkíván valami kis harapnivalót, hogy legyen valami ételmaradék, ami beragad a bal hátsó ötös és hatos közé. Még jó, hogy szemben nyílt egy bägeles, ahol bägelt adnak bägellel, bägelpürével meg bägellevessel. Mázli a köbön, de inkább valami isteni kinyilatkoztatás, hogy a Sonka arcok és a Good Burger amúgy sem szegényes kínálati mezsgyéjét a Budapest Bägellel sikerült az ötker gourmet-streetfood szentháromságává avanzsálni, ahol vígan megfér egymás mellett cool arc joghallgató miller kisgyerek, és az ELTÉről áttévedt újgazdag szabadbölcsis is, a nagymenő fehérgalléros trendy üzletemberekről, meg a fancy gasztrobloggerekről és amatőr Magyarósi Csabákról nem is beszélve.

Ahogy beléptünk, egyből éreztük, hogy ez a hely tényleg úgy kellett a Kecskeméti utcába, mint egy falat, friss és ropogós bägel, pont olyan, amilyet a Budapest Bägelben is elénk löknek. De ne szaladjunk ennyire előre, hisz még ki sem tértünk a belsőépítészeti remekekre, amik tényleg nem mellékesek, ha egy helyet, és az ott felszolgált ételt az egekig akarunk magasztalni, mert elvégre nem egy sokadik, jól ismert Istambul gyrosbárban rendelünk egy fosatós tekercset, és nem is a mekdönciben állunk sorba, hogy még meleg sajtbit tosszanak elénk. Ez egy primőr hely, még nekünk jó, hogy bejöttünk ide.

Disclaimer: Nem mi fotóztunk. A képeket valahonnan loptuk.

Egyszerű, de nem IKEÁs bútorok - vagy ha azok, akkor rég leselejtezett példányok -, látszik, hogy a nagymuter padlásáról lettek összehordva ide a dolgok, amik végül a fiatalos jóízlés határain belül lettek igényesen, lezser eleganciával elhelyezve. Bárszékeken ülve is ehetünk-ihatunk, mintha Amerikában lennénk, de egy kisebb pódium is van, ahol egy fotelba besüppedve úgy ehetünk, mint a legnagyobb császárok, akiket ledér rabszolgák legyezgetnek, míg nagyokat harapunk és jóízűen hümmögünk, ahogy bägelünket fogyasztjuk, azaz mintha csak Gattyán Györgynél vagy otthon anyánknál lennénk.

A szagelszívó mellett tornyosuló literes űrtartalmú paradicsomkonzervek látványa sem riaszt el minket és kelti fel bennünk az alattomos gyanút, hogy itt valami nem kóser, mert tuti, hogy helyben csinálnak mindent, friss alapanyagokból, az udvarban kaszálják a búzát, a padláson készül a liszt, a víz a Dunából van, és így tovább. Le is ültünk és rendeltünk. Elsőnek egy étlapot, amit sec-perc alatt megkaptunk. Hosszas tanakodás után, míg kockára fagytunk a derekunkat nyaldosó hidegtől, amit a folyton betérő és távozó vendégek engedtek be, sikerült is választanunk a bőségtől és fagyhaláltól kissé megzavarodottan. Egy pármai sonkás  bägel meg egy avokádós bägel lesz, italnak egy classic limonádé meg egy pohár Holsten.

Disclaimer: a cikk a Holsten sör hatása alatt készült. Innen is puszi a sörgyárnak!

A megterhelő munkafolyamat, azaz a rendelés felvétele után eltelt egy jó hangulatú bő 15 perc, ami után végül magunk is megízlelhettük azt a mennyi mannát, amivel a Budapest Bägel stabilan szolgál. Mondanánk ezt, ha fizetnének érte. A valóság pedig az, hogy a bägel egy lyukas szendvics 750-ért. De ezt eddig is tudtam, csak jó volt a Budapest Bägelben tartózkodásunk ideje alatt gazdag, éhes hülyének lenni.

Disclaimer: a Függő Hírügynökséget az ég világon senki se szponzorálja, az oldalon senki se hirdet, pedig marha jó lenne.