Egyszemélyes párbeszédkísérlet - Függő Hírügynökség

northpark_sidebar.png

 

spoiler_1.png

 

antimetal.png

muszlimcsajok_1.png

Tamás J. Bertalan

ÖNKÉNTES MÉRVADÓ - Ha volnának ellenségeim, azokat csak egy olyan konferenciára küldeném, amelyet a Heti Válasz és a Századvég szervez közösen. Mondjuk ha lennének ellenségeim, ők lehet, hogy még élveznék is. Így azonban kénytelen voltam a magam mazochista módján egyedül ellátogatni a múlt heti rendezvényre, mely a hangzatos Kultúr/politika címet kapta. A legmeglepőbb azonban, hogy jól láthatóan még a meghívottak sem élvezték azt, pedig kis kivétellel csak egy oldal képviseltette magát.

 

kulturpolitika.jpg

"Tomboló jókedv..." (Fotó: FH)

 


Borókai Gábor Heti Válasz főszerkesztő nem árult zsákbamacskát, és már a bevezetőjében pontosan és szó szerint kifejtette, miért lépett lapja a konferenciaszervezés rögös útjaira: anyagi haszonszerzés céljából. Ebben mondjuk semmi meglepő/kivetnivaló nincs, az viszont már ebből világossá válhatott mindenki számára, hogy semmiféle világmegváltásra nem érdemes számítani, tekintve, hogy a rendezvényt nem a vaskos gondolatok, vagy bármiféle megoldáskeresés motiválja. Ezt már az első kerekasztal-beszélgetés résztvevőinek névsora is alátámasztotta: ott ücsörgött a valamiért folyamatosan bőszen jegyzetelő, ám valódi reflexiók helyett csak a betanult szövegeit mantrázó Fekete György, a kifejezetten fáradtnak tűnő, rendkívül ronda inget viselő Vidnyánszky Attila, a kulturális államtitkári posztról nemrég leváltott L. Simon László, G. Fodor "nem elemző vagyok, hanem politikai gondolkodó" Gábor a Századvégtől, Békés Márton jobbklikkes publicista-blogger, és Kukorelly Endre, a kakukktojás, aki házhoz jött a lófaszért.

 


Az íróból lett LMP-s exképviselő felszólalásaiba másfél óra alatt több focis hasonlatot csempészett, mint Orbán Viktor egy év alatt, és már azt vártuk, mikor lovagol át (halott lovon, természetesen) a dakota közmondásokra, de a meglehetősen heves L. Simon rendre leteremtette. Fekete György expozéjában (ami 1. egy gyönyörű szó, és 2. az egyetlen összefüggő, hosszabb szöveg volt, melyet sikerült elmondania a mikrofonba) kifejtette, hogy párbeszédre van szükség a kulturális intézmények és a kultúrpolitika képviselői között. Mikor Kukorelly szóvá tette, hogy ennek épp az ellenkezője jön le mindabból, amit a Magyar Művészeti Akadémiáról olvasni lehet, Fekete egy nemesen egyszerű legyintéssel elintézte, mondván: "azok mind hazugságok, melyekkel nem foglalkozunk". Hogy miként akar valaki úgy párbeszédet folytatni, hogy aki megkérdőjelezi őt, vagy más véleményen van, azt egyszerűen ignorálja, az rejtély maradt (ahogy az is, hogy ha tényleg ez a lényeg, akkor miért nem hívtak meg több másként gondolkodót a konferenciára). A kibontakozófélben lévő vitának L. Simon vetett véget, hogy "ne a magyar művészeti akadémiáról vitatkozzunk már", ami azért érdekes, mert ha van a magyar kultúrpolitikának (ami végül is a téma volt) igazán vitás, és mindenkit érdeklő pontja, akkor az ez. Mondjuk valahol megértjük, hogy nem akar épp az vitatkozni róla, akinek ebbe egyszer már beletört a bicskája (urambocsá', habitusbeli különbségekbe tört bele az a bizonyos államtitkári poszt, mely habitusbeli különbség a valóságnak egy vaskos bullshitgenerátoron átküldött megfogalmazása).

 


A beszélgetés második felében két épkézláb gondolat is elhangzott. Egyrészt Békés Márton szóvá tette, mekkora blődség az, hogy Kerényi Imre a Nemzeti könyvtár részeként kiadja a komcsik gasztrobibliáját, a Venesz József-féle A magyaros konyhát, mely az általános vélekedés szerint évtizedekre vetette vissza a magyar konyhakultúrát. Innen csak egy ugrás volt, hogy arról kezdjenek vitatkozni, mit kellene tanítani és mit nem, továbbá, hogy ezt kinek kellene eldönteni. A másik józan reflexió ekkor hangzott el L. Simon részéről, aki szerint hóttmindegy, mit rakunk a natba, vagy mit próbálunk meg kanonizálni akár politikai meggyőződés alapján, ha az emberek amúgy sem olvasnak. Én ezzel maximálisan egyetértek, igaz, szabad fordításban úgy értelmezem, hogy tök felesleges több száz éves kötelező olvasmányokkal tömni a kölyköket, mert az maximum elveszi a kedvüket az irodalomtól, de nem hozza meg, az tuti. A nap legérdekesebb tanulsága azonban mégsem ez volt, hanem az általános atmoszféra. Az, hogy ezek a nagyrészt (elvileg) egy táborba tartozó emberek még egymás közelében sem érzik jól magukat. Kínos feszengések, és visszanyelt mondatok színesítették a nap első felét, úgyhogy a másodikat már meg sem vártuk, és sietve távoztunk, még mielőtt minket is olyan pillantásokkal sújthattak volna, mint szegény Kukorelly Endrét.

 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fuggohirugynokseg.blog.hu/api/trackback/id/tr25238929

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

"miért lépett lapja a konferenciaszervezés rögös útjaira: anyagi haszonszerzés céljából. Ebben mondjuk semmi meglepő/kivetnivaló nincs"

1 Csak annyi, hogy azért egy normális ember az ilyesmit igyekszik becsomagolni.
2 Nekem nincs bajom azzal, ha vki vmit pénzért csinál, de akkor legalább csinálja jól.

"párbeszédre van szükség a kulturális intézmények és a kultúrpolitika képviselői között."

Én mindig bekönnyezek ezeken a szép elképzeléseken. Milyen kár, hogy ez ugyanolyan gumicsont, mint a gazdaság kifehérítése.

"hóttmindegy, mit rakunk a natba, vagy mit próbálunk meg kanonizálni akár politikai meggyőződés alapján, ha az emberek amúgy sem olvasnak. Én ezzel maximálisan egyetértek, igaz, szabad fordításban úgy értelmezem, hogy tök felesleges több száz éves kötelező olvasmányokkal tömni a kölyköket, mert az maximum elveszi a kedvüket az irodalomtól, de nem hozza meg, az tuti."

Ez egy izgalmas kérdés. Mivel már csak 4070 karakterem maradt még hátra, így most nem megyek bele mélyebben, de nem értek egyet a posztolóval.
Nem az olvasás a lényeg, hanem a gondolkodás. Ebben sokat tud segíteni, ha megismerjük más emberek gondolatait, illetve információt gyűjtünk, melyek alapot szolgáltathatnak a sajátjainkhoz. Az információközvetítés eszköze ebből a szemszögből nézve másodlagos.
A poszt gondolat menete pont ellentétes ezzel, egy információátadási formát akar megvédeni, a minőség csökkentésével. Egyébként nem is értem, hogy miért aggódunk az olvasásért, a Blikk meg a Story egész jó fogy.
@serial sinner: Nem fejtettem ki bővebben, de nem arra gondoltam, hogy a minőség csökkentése mellett védjük meg ezt a bizonyos formáját a művelődésnek. Egyszerűen arra gondolok, hogy vannak olyan művek, melyek a mai fiataloknak nem mondanak semmit, annyira távol állnak tőlük időben, témában, mindenben. Feleslegesen hosszú időt töltenek el azzal irodalomórákon, hogy ógörög, meg reneszánsz műveket magoltatnak velük, amelyek fontosak, és akit érdekel, annak baromi jó lehet, de a helyzet az, hogy az ifjúság nagy részét egyáltalán nem köti le. Egész egyszerűen azért, mert nem azokról a viszonyokról beszél, és nem úgy, mint amit ismer. Szerintem az volna egy járhatóbb út, ha jóval több kortárs irodalmat próbálnánk átadni, ami minőségben nincs alatta a klasszikusoknak, viszont az irodalomnak egy másik, sokkal kevésbé merev, és könyvtárszagú oldalát mutatják (függetlenül attól, hogy én speciel azt az oldalt is szeretem, de tudom, hogy egyeseknek egy életre elveheti a kedvét az olvasástól).
van aki nem pénzért szervez konferenciákat???
@doggfather: Van. Meg olyan is van (és ez a gyakoribb, mondhatni az általános), aki egy konferencia megnyitójában nem ezzel indít.
@doggfather: és lehet, hogy nem nekem kéne elmondanom, de a Mikulás nem létezik. :)

@Che Tamás: Értem, hogy mire gondolsz és van is benne igazság, de én úgy érzem, hogy máshol húzódnak a törésvonalak. Az emberek nem akarnak gondolkodni, és ezért kerülik a komolyabb, mélyebb témájú műveket műfajtól és korszaktól függetlenül. Én sem feltétlenül értek egyet a régi történelmi szemléletű irodalom oktatással, de szerintem nem lenne sokkal jobb a helyzet, ha több kortárs mű szerepelne (ez szerintem is fontos lenne) a tananyagban. Ráadásul kortárs művek egy jelentős része nem túl könnyen emészthető.
süti beállítások módosítása


Függő Hírügynökség © 2012 | Impresszum | Médiaajánlat | Monarchia | Antimetál | Spoiler | Muszlim Csajok |