DALFEJTŐ - Elsőre talán kissé furcsának hat Russell Crowe egy musicalben, pedig az ausztrál bunyóstól nem is áll olyan távol az éneklés. Annyira nem, hogy két zenekarral és szólóban is nyomta már a popbizniszt, noha nem túl zajos sikerrel, de mint látni fogjuk, talán jól is van ez így.

Russ Le Roq: I want to be like Marlon Brando (1980)

01. I just wanna be like Marlon Brando
02. It hurts so bad

A nyolcvanas évek elején Crowe úgy nézett ki, mint valami elcseszett jampi, mint egy gyenge Fenyő Miki-utánzat, és rockabilly-szerű nótákban utazott. Ekkor rögzítette Russ Le Roq néven az alábbi dalt, miszerint olyan szeretne lenni, mint Marlon Brando. Később bevallotta, hogy a kislemez készítésének idején még egyetlen egy Brando-filmet sem látott, talán innen az erőteljes képzavar a stílus és a mondanivaló között.

30 Odd Foot Of Grunts: Gaslight (1998)

1. Circus
2. You treat me like chocolate
3. Oblique is my love
4. What's her name?
5. The legend of Barry Kable
6. She's not impressed
7. David
8. What you want me to forget?
9. Nowhere
10. Eternity
11. Wendy
12. Somebody's tryin' to kill me
13. Castle Builder
14. Danielle

A jampisággal felhagyván Russell új bandát alapított Roman Antix néven. Ez csak rövid ideig működött, és szép lassan átalakult a fölöttébb hülye nevű 30 Odd Foot of Grunts zenekarrá (röviden, és a rajongóknak, ha vannak, csak TOFOG). Egy 1995-ös EP (The Photograph Kills) után 1998-ban adták ki első nagylemezüket, mely jobbára sablonos, rádióbarát rockdalokat tartalmazott, némi countrys beütéssel. Vegyük például az alább hallható Castlebuildert, ami olyan, mintha valami hullagyenge R.E.M.-utánzat lenne (Country Feedback-utánzat, nevezetesen).

30 Odd Foot Of Grunts: Bastard Life or Clarity (2001)

1. Things Have Got To Change
2. Memorial Day
3. Hold You
4. Sail Those Same Oceans
5. The Legend of Barry Kable
6. Somebody Else's Princess
7. Wendy
8. The Night That Davey Hit The Train
9. Swept Away Bayou (Facing The Headlights Alone)
10. Judas Cart

A nyitódaltól mi is úgy facepalmoztunk, mint a borítón látható kisgyerek, mert már tudtuk, hogy ez a lemez is unásig lesz azzal a fajta vérprimitív gumicountryval, amiben indokolatlanul sokszor hangzik el a "baby" szó. Az is lehet, pont ezért került egy csecsemő a borítóra (muhaha). A dalokhoz készült klipek akkora mennyiségű klisét vonultatnak fel a szobája magányában csendesen írogató Crowe-tól a tehénmintás ujjatlan felsőben a lakókocsipark közepén gitározó fickóig, hogy az már szinte pofátlanság. A Wendy című, alább hallható szerzemény pedig tipikusan az a fajta nyál, amit a happy enddel záródó családi filmek végén hallanánk, miközben a kamera szépen lassan felemelkedik, magára hagyva az ölelkező szerelmeseket.

30 Odd Foot of Grunts: Other Ways of Speaking (2003)

1. The Same Person
2. Painted Veil
3. Never Be Alone Again
4. Mission Beat
5. What's Her Name?
6. Inside Her Eyes
7. Other Ways Of Speaking
8. Full Length Of The River
9. Afraid
10. All The White Circles
11. Unfaithful Man
12. Charlie's Song
13. Swallow My Gift
14. Folsom Prison Blues (Hidden Track)

Az előző lemez óta eltelt két év alatt a TOFOG tagjai rájöttek, hogy jó eséllyel csak azért hallgatja/ismeri őket a helyi country/blues kocsma közönségén kívül bárki is, mert az énekesük történetesen a Gladiátor. Ezt kihasználva már a látszatát sem próbálták fenntartani a zenekari létnek, és a borítóra is Russell Crowe borostás pofiját rakták előrelátóan. Mindezt annak ellenére, hogy e lemez meglepően hallgathatóra sikerült, jóval dögösebb hangzású dalokat sikerült írni a korábbi nyögvenyelős, himnikusan nyálas darabok helyett. Meg kell vallani, Crowe whisky és dohány cserzette hangszálaihoz sokkal jobban illik ez a stílus. Íme, élőben (azért a tehénmintás cuccban feszítő gitáros ezúttal is befigyel!):

Russel Crowe & The Ordinary Fear From God:My Hand, My Heart (2005)

1. Weight of a Man
2. How Did We Get From Saying I Love You...
3. Land of the Second Chance
4. Raewyn
5. Mickey
6. Worst in the World
7. My Hand My Heart
8. One Good Year
9. Mr. Harris
10. I Miss My Mind

A 2000-es évek közepén Crowe új utakat keresett a zenében, így aztán arra jutott, új bandát alakít, nagyjából ugyanazokkal a tagokkal, és olyan névvel aminek ugyanaz a jól ismert rövidítése, mint a korábbinak. Logikus, nem? Hogy félreértés ne essék, a sajátját is belerakta az együttes nevébe, és így adták ki első, és azóta egyetlen lemezüket. Íme a My Hand, My Heart egyetlen kislemez-dala, a Raewyn.

2005 óta Crowe nem adott ki új lemezt, zenei tehetségét pedig csak A nyomorultakban csillogtatta meg. Dalai háttérzenének egész kellemesek, de semmi átütő nem akad bennük, hosszú távon pedig kifejezetten unalmasak tudnak lenni. Mi a magunk részéről továbbra is alakításai miatt szeretjük majd az ausztrál színészt. Legközelebb Bruce Willis zenei munkásságát vesszük górcső alá!

Kapcsolódó: William Shatner (Star Trek, T.J. Hooker, Boston Legal) lemezei

További érdekes listákért, dalszövegelemzésekért és ajánlott hallgatmányokért kövess minket a Facebookon, vagy a Twitteren!