ÖNKÉNTES MÉRVADÓ - A cirkusz annyira XIX. századi formája a szórakozásnak, hogy nem is értem, miért akadnak még mindig olyanok, akik önként választják az ilyesmit a szabadidejük eltöltésére. Személyes vallomás következik arról, miért taszít zsigeri szinten a krumpliorr és a porond világa.
A cirkusz a teljesen haszontalan emberi teljesítmények terepe
Ha az ember gyorsan tud futni, az hasznos lehet, ha el kell futni a vadállatok elől érni a buszt. Vagy ha baromi magasra tud ugrani, akkor mondjuk el tudja érni a cseresznyéket a fák magasabban fekvő ágain a polc tetején lévő árukat a boltban. De az, hogy valaki nagyon hatékonyan tud egyik elefánt hátáról a másikra ugrani triplaszaltó kíséretében, az az életnek nagyon kevés területén jön jól. Az, hogy valaki olyan helyzetbe hozza magát, ahol simán meghalhatna (vagy legalábbis úgy tűnik, hogy simán meghalhatna, lásd: késdobálók), de a végén mégsem hal meg, az nem teljesítmény, hanem hülyeség. Statisztikai értelemben nulla. Persze az érthető, ha valaki szeret extrém dolgokat kipróbálni, már csak az adrenalin kedvéért is. De azért sem szoktunk fizetni, hogy másokat nézzünk, amint bungee jumpingolnak. Ha jegyet váltanál a cirkuszba, jusson eszedbe, hogy azok a fura mutatványok sokkal nagyobb élvezetet jelentenek azoknak, akik csinálják, mint neked, aki nézed. Pedig hidd el, ők is unják, hisz naponta átélik.
Vonzódás a rendkívül ízléstelen ruhákhoz/zenékhez
A cirkusz harsány. Ennek elsődleges oka az előző pontban gyökerezik: ha ugyanis az, amit csinálnak, teljesen érdektelen, akkor legalább a cucc legyen feltűnő, amit közben viselnek, vagy ami közben szól. Ez tehát részint érthető, másfelől viszont akiben van cseppnyi jó ízlés, az nem találhatja szórakoztatónak, amint mindenféle flitteres, csillogó és minden szempontból ordenáré maskarákba öltözött emberek olyan zenére parádéznak, amelyet mintha csak arra találtak volna ki, hogy őrületbe kergessenek vele ártatlan polgárokat. Nem hiszed? Tessék:
Bohócok
A bohócok körülbelül annyira viccesek, mint egy vesekő. Az hagyján, hogy ők viselik a legirritálóbb öltözetet minden cirkuszi műfaj művelői közül, de mindezt még humorosnak is tartják. Nevettél már azon, hogy valaki a szükségesnél nagyobb cipőt viselt? Hülyén felöltözni nem kunszt, ahogy egymást folyton tökön rugdosni sem az. Vagy képen spriccelni valakit vízzel, esetleg tortát hajítani a másik arcába.
Persze nem csak ez az irányzat létezik a szórakoztatóipar ezen szegletében: a modern bohócok már mindenféle újításokat is bevetnek, például popkulturális utalásokat, és hasonlókat. Egyszer végig kellett néznem, amint egy magát bohócnak valló fickó 10 percig szívatott egy nőt a nézőtérről azzal, hogy megpróbált vele szelfizni, de valamit mindig elrontott, amin aztán hangosan nevetett (természetesen ő, nem pedig a magát látványosan kínosan érző nő). Merthogy a bohóclét alapja, hogy valamit mindig el kell baltázni, és aztán jót derülni ezen. Nevettél már valaha azon, hogy valami nem működött megfelelően? Na ugye...
Ugyanakkor a bohócoknak mégis köszönhetünk valamit: minden idők egyik leghülyébb szavát, a kuloulrofóbiát, ami a festett képű alakoktól való rettegést jelenti. Nem alaptalanul...
Hülyeségekre tanított állatok
A medve dolga az, hogy mindenféle medveségeket csináljon: téli álmot aludjon, málnát zabáljon, székely közmondásokat inspiráljon, és megegyen mindenféle kisebb állatokat. Ami nem dolga a medvének, az az, hogy egy nagy labdán egyensúlyozzon. Vagy hogy hülye jelmezben parádézzon tapsoló emberek előtt.
Tiszteletreméltó az is, ha valaki képes megszelídíteni egy oroszlánt, kivéve ha mindezt azért teszi, hogy utána rávegye, hogy átugorjon egy lángoló karikán. Ugyanígy nyilván méltányolandó valamilyen szinten az a fentebb emlegetett képesség, amikor valaki képes triplaszaltó kíséretében egyik elefántról a másikra vetődni, de akárhogy is nézem, elefántokon ugrálni akkor is köcsögség, bármilyen jól is nézzen ki. Persze van az az eset, amikor úgy tűnhet, megérte a fáradozás az állatokkal:
A cirkuszosokban élő indokolatlan büszkeség
A cirkuszosok baromi önérzetes népek. Iszonyú büszkék arra, amit csinálnak, és halál komolyan elhiszik magukról, hogy ők művészek, még ha a művészetük ki is merül abban, hogy képesek mondjuk hülye jelmezben lógni a plafonról anélkül, hogy leesnének. Család helyett dinasztiának nevezik magukat, és ha gyerekük születik, azt tuti valamilyen Juniornak nevezik el, akkor is ha Las Vegas helyett történetesen Borsod-Abaúj-Zemplén megyében szoktak fellépni. Rendkívül büszkék a díjaikra, amelyeket egymás között osztogatnak mindenféle objektív mérce nélkül, de ami a legrosszabb, hogy olyanok, mint annak a fajta hippigyülekezetnek a tagjai, akik furán néznek rád, ha elárulod, hogy eszel húst és multiban dolgozol. Az hagyján, hogy a cirkuszosok mindig és mindenkor úgy tekintenek a kívülállókra, mintha ők valami nagy szent titok őrzői lennének, amit avatatlan pór nem érthet, de ha megemlíted nekik, hogy Te valójában nem igazán szívleled a cirkuszt, akkor egyből úgy néznek rád, mintha a ma született antikrisztus lennél. Pedig csak arról van szó, hogy nem tetszhet mindenkinek a vásári mulatságnak ez a kissé avíttas formája.
A nemzeti cirkuszművészetért felelős miniszteri biztos
Annál, hogy a cirkuszosok elhiszik magukról, hogy valamiféle fontos és hasznos dolgot csinálnak, csak az rosszabb, ha mindezt a magukat felelős döntéshozóknak nevezők is elhiszik. Így fordulhat elő, hogy van egy ember az országban, aki a fenti pozíció betöltéséért kap fizetést az én adómból. A cirkusznak megvan a maga helye a világban: a kihalófélben lévő műfajok között, meg persze Las Vegasban. Ugyanitt említeném meg, hogy vannak azok a cirkuszok (pl. Cirque du Soleil), amelyek abban utaznak, hogy "mozgásművészet" és "modern táncok" segítségével megpróbálják magukat tényleg művészetnek álcázni. Ezektől különösen óvakodni kell! (A kortárs tánccal kapcsolatos előítéleteimről majd az "Ezért utálom" sorozat egy másik részében emlékeznék meg.)
Aleska Diamond pályamódosítása
A cirkusz legmegbocsáthatatlanabb bűne természetesen az, hogy elcsábította Sáfrány Emesét, azaz Aleska Diamondot eredeti hivatásától, így ő ma már a légtornászok sorait erősíti. :(
Természetesen nincs azzal semmi baj, ha valaki szereti a cirkuszt, de fogadjuk el, hogy akadnak ugyanakkor olyanok, akik ki nem állhatják. Mondjuk egyszer én is láttam egy olyan cirkuszi produkciót, ami tetszett, ráadásul magyarok csinálták: a holdraszállást adták elő szkafanderben mindenféle fura szerkezeteken egyensúlyozva ambient zenére és kellően fura fények közepette. Abban tényleg semmi hatásvadász nem volt, és egyáltalán nem éreztem magam kellemetlenül, miközben néztem. Szóval lehet még nagyot gurítani ebben a műfajban, csak el kellene felejteni azokat az irritáló, százéves szokásokat, amelyek a cirkuszt olyan anakronisztikussá teszik.
A méltán népszerű "Ezért utálom" sorozat korábbi epizódjai:
Hatalmas pacsi, csillagos ötös, gratula, éppen pont így gondolom én is. A cirkuszt mindig utáltam, megvetettem, ósdi, ócska, érdektelen, humortalan szarságnak tartottam. Egy mentség hozható fel a cirkusznak, hogy a gyerekek általában szeretik, mondjuk a gyerekek minden színes, kalimpáló, ricsajos dolgot szeretnek, úgyhogy a cirkusz abszolút pótolható lenne számukra. A cikruszt tilcsákbe, amelyik meg állatokkal baszaxik, annak még a helyét is sózzák fel.
@para_noir: ezt jól ki is használják, mert óvodákban osztogatják a kedvezményes belépőnek álcázott reklámcetlijeiket.
Mondjuk én le is csukatnám azt az óvónőt aki ebben közreműkődik.
Én az állatokat sajnálom a legjobban. Ha rajtam múlna, meg is fordítanám a dolgot, az idomárjukat odaadnám nekik, hogy most ugyanezeket ők is csináltasság meg velük.
"Nevettél már valaha azon, hogy valami nem működött megfelelően?"
Számtalanszor.
Például szerintem vicces az a videó, amiben téglát dobnak a mosógépbe.
Az is vicces volt, amikor egy játékbaba elromlott és 60 éves alkoholista hangja lett.
Meg van egy felhúzós Frédi figurám, aminek járnia kéne, de letörött a fél lába, ezért most már csak egy helyben állva himbálja magát elég röhejes módon.
és még sorolhatnám..
A lényeg az, hogy kizárólag a bohóc tehetségén múlik, hogy mennyire szórakoztató egy műsor. Például egy Chaplin-film poén, de képzelj el Chaplin helyére egy Harrach Péter-szerű ürgét. Pocsék lenne.
Teljesen egyetértek. A cirkuszi csepürágó a leggagyibb foglalkozás, amit el tudok képzelni. Egy életen át hülyét csinálni magukból mások előtt? Szörnyű. Az állatokat pedig kifejezetten sajnálom, szerintem bőven kimeríti az állatkínzás fogalmát, és jól megverném ezeket a hülyéket, mi több követelem, hogy engedjék szabadon az állatokat, és ők pedig takarodjanak a pi...-ba. Ha bohóckodni akarnak, OK, de állatok nélkül.
