ÖNKÉNTES MÉRVADÓ - Norvég támogatással épült zajvédő fal befejezésén büszkélkedett a napokban Papcsák Ferenc zuglói polgármester a hét leglazább politikusvideójában. Persze Norvégiát nem említette, de véletlenül pont a fal mellett lakom, és rendszeresen látom az ezt tanúsító táblát. De nem ez az egyetlen jó dolog az életemben, amihez köze van a norvègoknak, sőt, a tudtán kívül bizonyára az Ön környezetében is akadnak hasonló példák. Gyűjtsük össze együtt!

Papcsák Ferenc a héten médiatörténelmet írt ezzel a mobiltelefonnal rögzített videóval, melyben arról beszél, hogy korábbi ígéretéhez híven befejezték a zajfogó fal hiányzó részeinek kivitelezését az M3-as autópálya kivezető szakaszán a Kacsóh Pongrác út mentén. Hogy az ígéret és a megvalósítás közt mennyi idő telt el, azt most hagyjuk. Az viszont nagyon vicces, hogy miközben a kormány bőszen támadja a Norvég Alapot, én Kacsóh Pongrác úti lakosként hetente elsétálok a tábla előtt, miszerint azt, hogy az autópálya szomszédságában akár nyitott ablak mellett is normálisan telnek napjaim és éjszakáim, voltaképpen Norvégia, Lichtenstein és Izland támogatásának köszönhetem. Durva ez a külföldi beavatkozás, mi?

Ennél is durvább az, hogy a norvégoknak köszönhetően nyílt lehetőségem rá, hogy külföldi tanulmányokat folytassak. Történetesen épp Norvégiában. Azt, hogy mindig is csóró voltam, már kellő alapossággal kiveséztem ebben a cikkben, de a lényeg, hogy sem engem, sem a szüleimet nem vetette fel a pénz, és nem is álmodhattam arról, hogy külföldi egyetemre mehessek, akár csak egy félévre is. Legalábbis a legtöbb ösztöndíjprogramhoz szükséges önrésszel nem rendelkeztem. Aztán megtudtam, hogy a Norvég Alaphoz is lehet pályázni, méghozzá úgy, hogy az ösztöndíj mértéke kényelmesen fedezte teljes külföldi tartózkodásomat. Így esett, hogy csóró egyetemistaként a világ egyik legdrágább városában éltem és tanultam. Nem fényűzően, és persze a magyarországi anyaegyetem sokat késett a norvégok által folyósított összeg továbbutalásával, de akárhogy is, az volt az egyik legjobb időszak az életemben. Megismertem, hogy milyen egy nyitott, modern európai országban élni és tanulni, olyan egyetemi infrastruktúra mellett, amilyet idehaza el sem tudtunk képzelni. Kétségtelen, hogy ma ide sem ugyanazokat a dolgokat írnám, ha nincs ez az időszak, amelyről egyébként itt vezettem részletes naplót.

Egy évvel azután, hogy visszatértem Magyarországra, Zuglóba költöztem, ahol jelenleg is élek. Még csak pár napja laktam ott, amikor egy este hazafelé sétáltam, és megláttam az út túloldalán azt a táblát az ismerős logóval. Azóta is minden egyes alkalommal eszembe jut, hogy magyar szemmel mennyire abszurd gondolatnak tűnhet, hogy egyes országok képesek abba invesztálni, hogy más államokból egy kicsikét jobb hely legyen. Ami ugyanis az elmúlt időkben Magyarországon fejlesztés, beruházás történt, kevés kivétellel vagy az Európai Unió, vagy a Norvég Alap segítségével jött létre. Mi most épp ezzel a kettővel igyekszünk összeveszni, nagyon. Logikus, nem?

A brutális külföldi beavatkozás példái itt vannak körülöttünk, elég itt és itt körülnézni a támogatott projektek között. Vagy az utcán akár: nekem például csak a lakásból kell kilépnem, hogy beavatkozásba ütközzem. És neked hogy avatkoztak be az életedbe? Írd le kommentben, ha hasonló dolgot tapasztaltál a környezetedben!