ENTERTAINMENT WEAKLY - Obama meghalt! - írja minden nap egy lájkhajhász oldal. Míg a bulvárlapok gyakran félig valós, de jócskán feltupírozott cikkeket gyártanak, addig bizonyos oldalak csak a szenzációgenerálásra mennek rá, és színtiszta bullshitet ontanak magukból, ha kell, akár naponta eltemetve Obamát. Náluk már csak azok rosszabbak, ahol még ilyen szegényes tartalomra sem futja önerőből: a gombamód szaporodó netszemét gyűjtő oldalak, akiket senki sem követ önszántából, mégis ezrével söprik be a lájkokat.
Az megvan, hogy Bajor Imre halott? És az, hogy újra bevezetik a sorkatonaságot? Nem? Ugyan már! De azt biztos ön is szénné osztotta a Facebookon, hogy az állam eltörli a nyelvtan órákat! Arról a megablődségről nem is beszélve, hogy három napig nem lesz internet, mert lekapcsolnak pár szervert, ami Magyarországot is érinti. DURVA! Még szerencse, hogy nem robbant ki azonnal a kiberháború! És ez csak néhány példa volt a közelmúltban született hoaxok közül, melyek keresztül-kasul bejárták a magyar internetet.
A hoaxok működése azon alapszik, hogy az emberek nagy tömegben hülyék, és ez még akkor is így van, ha az a tömeg egyébként önmagában okos emberekből áll. Ha a való életben kitör a pánik egy szűk helyen, amúgy minden egyéb helyzetben racionális személyek is simán agyontapossák egymást a kavarodásban. Az internet pedig hiába nem épp szűkös terep, annyi személy és információ van összezsúfolódva rajta, hogyha ebbe a hatalmas tengerbe követ hajítunk, az akkor is hullámokat vet, legyen akármilyen kicsi. A lényeg, hogy sokakat érintő, vagy érdeklő kérdésben lódítsunk, sőt, néha még lódítani sem kell hozzá, hogy beinduljon a mechanizmus. Nemrég nagy port kavart az Index cikke arról, hogy meg kell ismételni a matekérettségit: ezrek osztották meg a hírt a közösségi médiában, épp csak azt nem vették észre, hogy a cikk 2005-ben íródott. Mert míg az átlag olvasó simán hajlandó billentyűzetet ragadni, hogy egy elütésért az anyjába küldje a szerzőt, háttérinformációkat, vagy egyszerű dátumokat leellenőrizni már nem mindig sikerül neki (pláne, ha ezek az infók nem jelennek meg a facebookos posztban, és rendesen el kellene hozzá olvasni a cikket, mielőtt tovább osztják). Ezt használják ki azok a külön erre szakosodott oldalak, melyek divatos témák kapcsán kreált álhírekből generálnak maguknak buzz-t és kattintásszámot.
Ön elhinne bármit egy oldalnak, ahol ennyi hirdetés után jönnek csak a hírek? Most persze azt mondja, hogy nem, de mindannyian tudjuk a választ.
A hoaxok sikere mögött a média gerjesztette pánik erejének felismerése áll. Bár semmilyen bizonyíték nincs például arra, hogy közvetlen összefüggés volna az erőszakos videójátékok és az erőszakos cselekedetek között, sokan tényleg elhiszik, hogy kizárólag az ilyen típusú játékoktól békés, teljesen normális emberekből pszichopata mészáros lesz. Az emberek ugyanis szeretik a botrányt, imádnak felháborodni (tessék, itt az Index toplistája a közösségi médiában folyton visszatérő bulvárcikkeikről, melyekre harapnak az emberek, akkor is ha több éves hírek), és kritikátlanul elfogadni egyszerű állításokat (sokkal könnyebb elhinni, hogy valaki azért mészárolt le egy csomó embert egy iskolában, mert előtte sokat tolta a Doom-ot, mint összetett pszichológiai és mentális folyamatok eredményeként értékelni az esetet). Pláne igaz ez, ha olyasmiről van szó, aminek igazából gyermeki lelkesedéssel tudunk örülni - amikor szembesülünk a rögvalósággal, hogy megint jól át lettünk ejtve, akkor egyből beüt az "egy pillanat alatt a mennyből a pokolba" effektus, és elkezdjük utálni az életünket. Ilyen az előrendelhető légdeszka a Vissza a jövőbe! című filmből, de az iPhonebuzik is átérezhették a kínt, amikor kiderült, hogy a megahightech kémfotó az új iPhone 6-ról csak egy ordas nagy kamu. Egész egyszerűen szeretnénk hinni bizonyos dolgok létezésében, vagy abban, hogy a különböző események mögött faék egyszerűségű magyarázatok rejlenek. Az tehát világos, hogy mitől működnek ilyen kitűnően a hoaxok, de hogy miért éri meg az álhírek kiagyalóinak az ilyesmi, az már sokkal összetettebb kérdés.
Először is van az a helyzet, amikor az ember gyereke egyszerűen csak szeret trollkodni. Akárki is lőtte fel az éterbe újra az Index 2005-ös cikkét, az biztos, hogy semmilyen haszna nem származott belőle azon kívül, hogy a monitor előtt vinnyogva röhöghetett a felháborodott hozzászólásokon és azon, ahogy egyre többen veszik át a hírt minden ellenőrzés nélkül. Pedig ha akarja, egy ilyen sztorival akár lehetett is volna némi haszna - aznap ez volt az Index egyik legolvasottabb cikke, ekkora eléréssel pedig már simán lehet bevételt generálni. A hivatalos, MTI stílusban, népszerű témák mentén megírt álhírek előállítása nem vesz igénybe túl sok időt (ellentétben mondjuk az olyan nyilvánvaló álhírekkel, melyek kizárólag szórakoztató céllal készülnek, és amelyekről maximum Hoffmann Rózsa hivatala képes elhinni, hogy igazak), viszont rengeteg olvasóhoz lehet velük eljutni, és ekkora tömegnek már bőven érdemes hirdetni. Mit hirdetni, egyenesen lenyomni a torkukon a hirdetést, és akár akaratukon kívül rávenni őket arra, hogy tovább osszák-terjesszék a hamis igét. Ismerős az a helyzet, amikor egy oldalra navigálva rákattintanánk valamire (mondjuk egy cikk címére, vagy egy menüpontra), és ehelyett külön ablakban elindul egy hirdetés? A trükk az, hogy az első kattintás az oldalon (mindegy, hova esik, vagy milyen céllal) olyan, mintha egy láthatatlan hirdetésre kattintanánk. Függetlenül attól, hogy akár egy másodpercig is figyelünk-e ezután a felvillanó reklámra, az már sikeres megjelenítésnek számít. És a nagy számok törvénye alapján bőven akad majd olyan, aki simán elhiszi annak tartalmát is, mondjuk hogy nyert egy új iPhone-t. Ez a 22-es csapdájának klasszikus online változata.
Random screenshot random felvillanó lájkvadász reklámról, melyet a semmire történő kattintással csaltunk elő, akaratunkon kívül.
Kamucikket előállítani, és abból profitálni tehát nem nagy meló, de még ennél is kevesebb munkával jár az, ha nem mi magunk generálunk kattintékony tartalmat, hanem egész egyszerűen ellopjuk/átemeljük azt az internet más bugyraiból. Mivel a Facebook és az egy kattintásnyira lévő megosztás elterjedésével sokkal könnyebb tömegekhez eljutni, évek óta gomba módra szaporodnak azok a lájkvadász oldalak, melyek a neten fellelhető vicces/érdekes (vagy annak gondolt) tartalmat aggregálják vég nélkül. Az internet lassan leolvad a folyamatosan hömpölygő lájkvadász honlapoktól, amelyek nem csinálnak mást, csak NAGYON vicces videókat, képeket és végtelenített Tibi atya idézeteket osztanak meg, plusz még koppintják is egymást, így ugyanaz a képregénybe oltott rendőrvicc minimum három forrásból köszön vissza a falunkon. Mert hogy tuti van olyan ismerősünk, aki nem bír magával, és egyszer rákattint a "Nézd meg, ahogy a csajról leesik a ruha nyilvánosan! DURVA!!!" című videóra, amivel gyakorlatilag akaratukon kívül belájkolja az oldalt, vagy tovább osztja annak tartalmát. Hogy hogyan, arról az alábbi cikk szolgál tanulságokkal - például úgy, hogy amikor a felugró ablakot bezárnánk, akkor is a like gombra nyomunk. És a "Várj tíz másodpercet, mielőtt továbblépnél!" cucc megvan? Vagy amikor az oldalon, amin a vicces videót sejtjük, csak egy videólejátszó KÉPE van, amire kattintva valami hirdetés jön fel, és csak ezután irányítanak át minket a valódi videóhoz?
Annyit elárulhatunk, hogy nem a befosok.hu nevű kiváló oldalt akartuk elérni, amikor mégis szembejött az elmaradhatatlan visszaszámlálás kíséretében.
Azt hinnéd, ez egy videólejátszó, de ha rákattintasz, csak újabb hirdetések jönnek. A videó a "Proceed to video" feliratú gomb mögött van, de tuti hogy lesz, akinek ez nem tűnik fel az első 5 kattintásig.
Gátlástalanul reklámozó linkgyűjtő site-ok, már a nevükben is megosztásra és lájkra buzdító honlapok tehát tucatjával vannak, ahogy olyanok is, akik gond nélkül bedőlnek nekik. Szóval csak okosan a kattintásokkal, és ha mégis rászedték, nem kell szégyenkeznie: tuti, hogy az ismerősei is beugrottak már hasonlónak.
Chat Géza - Che Tamás
***
Kapcsolódó:
Orbánnak köszönhetjük a jó időt!
Aki lájkkurvának áll, ne csodálkozzon, ha...
