UTOLSÓ VACSORA - Folytatódik konyhai kísérleteket bemutató sorozatunk a gasztronómia Öveges professzoraival és a közétkeztetés Mythbustereivel: itt az Utolsó Vacsora második évada! Először arra kerestük a választ, miként lehet házilag előállítani a McDonald's legendás tojását, a válasz azonban nem olyan egyszerű, mint Kolumbusz tojása (muhaha!). Ha valaki nem tudná, arról van szó, hogy a gyorsétterem konyháiban hosszú, szalámiszerű rudakban áll a furcsa tojáskészítmény, amiből aztán már csak szeletelni kell, ha rendelés van. De vajon hogy csinálják? Kipróbáltuk, ha kíváncsi rá, hogy fest a mi változatunk, kattintson!

A feladat tehát adott volt: elő kellett állítanunk egy kisebb rudat, ami kívül fehér, belül sárga, és a lehető legkevésbé emlékeztet a tojás természetes állapotára. Ilyet:

Ehhez egy külön erre a célra készített főzőalkalmatosságra volt szükségünk. Könnyű formázhatósága miatt (értsd: egy ollóval is simán el lehet vágni) nekünk a sörösdobozra esett a választásunk. Ebből kettő darabra volt szükségünk: az elsővel mindössze annyi történt, hogy miután gondosan eltávolítottuk belőle a sört (értsd: megittuk), levágtuk a tetejét, így egyfajta nyitott tornyot kaptunk, amit aztán alaposan elöblítettünk, hogy tojáskészítményünknek ne legyen később sör íze. A második dobozon már nehezebb beavatkozást végeztünk: eltávolítottuk a tetejét és az alját egyaránt, majd keresztben felvágtuk, és összetekertük, hogy jóval szűkebb keresztmetszetű kis kerek tornyocskát kapjunk belőle. Azt terveztük, hogy ezt a kisebb rudat a nagyobb rúd közepébe állítjuk, aztán a külső részbe töltjük a tojások fehérjét, majd ha ez megszilárdult, a középső rúd eltávolítása után a helyére töltjük a sárgáját. Ez eddig rendben is volna, de még mindig fennállt a veszély, hogy a külső részből nemes egyszerűséggel átfolyik az anyag, úgyhogy a kisebb rúdra kívülről még ráhúztunk egy vékony nejlonréteget.

Eztán már kezdődhetett is a kísérlet: először a tojásfehérjét töltöttük csak bele az alkalmatosságba, hogy aztán, mikor már keményre főtt a cucc, eltávolítsuk a rudat, és a helyére töltsük a sárgáját. Arra azonban nem számítottunk, hogy a doboz még így, félig megtöltve is könnyebb lesz annál, hogy simán megálljon a vízben, úgyhogy egyikünknek folyamatosan tartani kellett, hogy el ne dőljön. Aztán mikor hosszú idő elteltével végre tényleg kemény lett a fehérje, óvatosan eltávolítottuk a középső elemet, és a helyére töltöttük a tojássárgáját. A furcsa főzési körülmények miatt azt tapasztaltuk, hogy a szokásos tíz perc nem elég a kívánt keménység eléréséhez, így minimum fél óra várakozás következett. Részint azért, mert ami a kis tornyunkban felül helyezkedett el, az jóval lassabban főtt meg, mint ami alul, és amit közvetlenül ért a hőhatás. Ez a réteg egy kissé le is égett, és kibontás után enyhe dauervíz szaga volt.

Fél óra elteltével már fogyaszthatónak ítéltük az anyagot, kiemeltük a forróvízből, és egy ollóval óvatosan, lépésről lépésre lefejtettük róla a dobozt. Az eredmény egy enyhén szivacsos állagúnak tűnő, többé-kevésbé rúd formájú dolog lett, amit tökéletesen tudtunk szeletelni. Ilyen:

Ízre teljesen semleges, gyakorlatilag mintha térfogatot ennénk. Az ár és elkészítési idő rettentő aránytalanságban áll az értékkel szemben: sokkal több macera és tojás kell hozzá, mint amenyire jólesik utána fogyasztani a végterméket. Igaz, ha egy jó McReggelit is csináltunk volna mellé, talán más lenne a véleményünk. Végezetül álljon itt a recept, ha esetleg mások is megkívánnák ezt az amúgy csodás találmányt:

McDonald's-os tojásrúd

Hozzávalók:

2 üres sörösdoboz

10 db tojás fehérje

5 db tojás sárgája (ebből kevesebb is elég)

A különbözetből készítsünk valami értelmes kaját.

Nem ez volt az Utolsó Vacsora videósorozatának első epizódja: korábban csináltunk már rántott zsírt, túrórudis tésztát és ehető tájképet is, sőt, végigkóstoltunk egy vegetáriánus fesztivált is! Ottó kollégánk pedig itt magyarázta el némileg érthetőbben a hazai tojáspiaccal kapcsolatos tudnivalókat! Legközelebb parizert fogunk gyártani otthoni körülmények között, ha nem akarsz róla lemaradni, nyomj rá itt alul a gombra nagy bőszen!