A könyvhét egy diszlexiás szemével - Függő Hírügynökség

northpark_sidebar.png

 

spoiler_1.png

 

antimetal.png

muszlimcsajok_1.png

Pereszlényi Péter Pál

CSÚNYAIRODALOM - Az új Orbán-könyvnél csak az Én, a szexmániás fogyott jobban, a katasztrófaturisták elvitték a bulit, olvasni meg csak olyat szoktunk, amit a moziban is láttunk már. Rendhagyó összefoglaló a múlt heti könyvünnepről - figyelem, szókimondó, nehezen olvasható szövegek!

 konyv7.jpg


jó ötlet a könyvoutlet? (Fotó: FH)

 

miközben Galla Miklós szontyolodó fejét bámulom a kultúrkanális szúrósszagú partján grasszálva, vagy glosszálva, szomoruság fog el, hogy soha nem tanultam meg olvasni, sem írni (ezt is csak találomra gépelem, hátha értelmes szavak lesznek) mert akkor talán nagyobb élvezetet okozna a 84. Könyvhét számomra is. vagy. visszatérve Gallára, nem értem, hogy mit keres itt egy újabb mélyhumortalanságban szenvedő „harácsblődlivel” - rég elhagyta az iklet, ez tudott, de akkor hát mi végre az értelmetlen erdőpusztítás (jelesül minek irkál könyveket). inkább fogná karon a Pad Ödönt s ródliznának a repülő cirkusz láblejtőin.


ámbár a fő probléma nem a lecsúszott tvs barmok által is meglovagolt könyvpiac csúfos mélyrepülése, hanem hogy az idei kultúrmissziós könyvhét kicsit olyan kezd lenni, mint régen a Friderikusz só: má’ megszoktuk és tudjuk, hogy van, de minek, és legfőképpen kit hoz lázba? persze jogos elvárás a könyvvilággal szembeni - lehetőség szerinti - tisztelet adás, de valahogy kicsorgott a kulturvér abból a pucából, olyan kényszeredett gőggel csüngött a semmiben a semmi. leginkább. ilyen összképszerűen. dióhéj.

 


minden olyan nyögvenyelős volt, a katasztrófaturisták meg a plebsz ereszkedett a kioszkokra, és nem a megismerés, sokkal inkább a vásárlás csillapíthatatlan vágya manifesztálódott a vörösmarti téren. leíró jeleggel, realizálva: Golgotai szenvedésekkel sújtott eladók vizenyős ábrázattal ernyednek szerteszét a hungarisztikus népbutító fillérzenekar dallamaira, az obligát félhírességek pedig kackiás grammokban mérik a rajongói felkéréseket, mintha D. Tóth Krisztu(s) könyve érne legalább egy fa batkát. vagy olvasnánk valaha! pedig inkább mélytorokra egy derekas ló##szt.


trendvesztett lett ez az olvasói dáridó, úgyteccik. az istenadta nép pedig fogyasztói mivoltában tobzódik - nem a mi? hanem a hogyan? motorizálja az érdeklódést. például: Gondry a moziba’ taszajtotta a Tajtékos napok című lélekoperát, ami persze nyomtatott formában is a négyzetre lett emelve, hisz ha a moziba bent, akkor a lapon is fent, teccik úgy (vagy se). de. miután kiderül sokadjára is, hogy Boris Vian nem a Twilight könyvek írójának állneve, és hogy a könyv nem pattanásos ufók vámpírokkal való fajtalankodását örökíti, rögtön lohadt a nyomtatott sorok presztizse. Fitzgerald ónüveges Gatsbyjével is hasonló a helyzet, megvették mer’ Di Caprio olyan lelkesssen nagyképű a címszerepben, de hogy mi, kifiaborja-e az író és mit képvisel, azmár inkább: bocs, de twittelek az almatelón, hogy este giccsparti Tolsztoj emlékére. meg amúgy is.


olyasmik, hogy Eszterházy , már nem kerültek terítékre, mer illen’ melegbe petyhüdt a krém, Krasznahorkai meg inkább várjon, mint emlékeztessen bármire ami Tarr. mivoltmég ami hazai? mittomén, a grátisz lecsó, az ingyér pogi elvette azt a maradékot is. ugorgyunk.


végül remek zárása egy presztizsvesztett kényszerfesztiválnak, hogy a number one könyv nem Máté evangéliuma, hanem a „tamponnal bélelt szeméremmel is megszúrt” úszóleány mesekönyve, ami nyilván bravúr, de hogy miképp fér össze egy könyvfesztivállal (a médiumot leszámítva), részemről talány.


no de az Ulpius kiadó virul, az pedig hogy a kis számú könyvbarát apró pírrel a pofáján távozott, csak egészségesebb jelleget kölcsönzött egy esetleges  orvosi felméréshez. remélhetőleg.

 

ovelfogyott_1.jpg

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fuggohirugynokseg.blog.hu/api/trackback/id/tr85357830

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nem egészen világos a könyvhét számomra. Rengeteg könyv jelenik meg egyszerre.

Aki olvas, vesz könyvet az ettől függetlenül is vesz. De egyszerre nem hiszem, hogy a mai világban lenne pénze minden friss őt érdeklő megjelenésre.

A "minőségi" íróknak, könyveknek mindig is megvolt, meg is lesz a közönsége. És se a könyvhét alkalmából se egyébként nem kapnak rendes promóciót.

Aki szemetet akar olvasni az meg fogja venni egyébként is, mert a szemét kap annyi reklámot sima hétköznap is, hogy nem kifejezés.

Akkor mire is jó?!
A könyvhét a magyar irodalom ünnepe, a kortárs magyar irodalmat hivatott ünnepelni, és idén is megfelelt ennek: Borbély, Csaplár, Dalos, Erdős, Esterházy, Nyerges, Temesi, Térey, Tóth Krisztina stb. mind fontos új könyvekkel jelentkeztek, nem beszélve olyan klasszikusok eddig kiadatlan műveiről, mint Hajnóczy vagy Márai (elnézést, tudom, hogy sokakat kihagytam). Lehet persze fanyalogni, ugyanakkor ha csak Szepesi Nikit vesszük észre a kínálatból, akkor még fanyalogni se érdemes.
Kortárs magyar irodalom... haha, na ez már önmagában egy vicc.
S valóban, könyvhét - mint a valóság pédája mutatja a legjobban - egy valamire jó: dilettáns csűrhe szennyirodalom majmolása. Bár én még az "irodalom" szót sem használnám rá, nálam messze nem üti meg azt a szintet, mondjuk talán celebfirkászok.
De akinél ez a szint az menjen csak vásárolgatni, s védje őket kedve szerint...
süti beállítások módosítása


Függő Hírügynökség © 2012 | Impresszum | Médiaajánlat | Monarchia | Antimetál | Spoiler | Muszlim Csajok |