ÖNKÉNTES MÉRVADÓ - Amikor két évvel ezelőtt megnyílt az első Starbucks Budapesten, emberek tucatjai álltak sorba hosszú órákon keresztül, mert a drága kávé mégiscsak sokkal jobb, mint amit a sarki presszóban pörkölnek és kis üvegpohárban raknak elénk. Az első hetekben a Hooters is rogyásig telt, mert csöccsel köztudottan mindent el lehet adni. Amikor pedig nemrég kijött az új iPhone, a fél világ megőrült, az emberek pedig az üzletek előtt éjszakáztak, hogy kapjanak egy olyan okostelefont, ami annyiban különbözik az előzőtől, hogy hosszabb (ebből a szempontból nézve egyébként a telefon simán okosabb, mint egyik-másik felhasználó). Nos, ha egy normális országban élnénk, 2013 augusztusában már emberek százai sátraznának a polgármesteri hivatalok előtt, hogy minél előbb regisztráljanak az egy évvel később esedékes választásokra. Mert van, ami közös az iPhone szériában és a jelen kormányban is: mind a kettő egyre nagyképűbb…

Más bloggerek is szóvá tették már, hogy Orbán Viktor egyszerűen nem jelent meg azon a szavazáson, melyen törvénybe iktatták a választási regisztrációt. Egyszerűbben szólva OV nem ment el, mikor jogerőre emelték, hogy mindenkinek el kell mennie, ha élni akar állampolgári jogaival. Ebben valószínűleg benne van az az általános orbáni gyakorlat is, miszerint másokat kell a lövészárokba tolni, és később, ha netalán baj van, egyszerűen rájuk mutogatni, és kibújni a felelősség alól: “Én nem szavaztam meg ezt, kérem szépen!” Másrészről viszont úgy gondolom, Orbán nem egyszerűen saját bőrét féltette, mikor (több közeli munkatársával együtt) tartózkodott a részvételtől, hanem egész egyszerűen példát mutatott. A választási regisztráció célja ugyanis egyértelműen az, hogy minél kevesebben vegyenek részt a voksoláson, ergo az esetleges bizonytalan szavazók, vagy akik az utolsó pillanatban megfordíthatnák a szavazás menetét, kimaradjanak. OV egész egyszerűen csak demonstrálta azt, amit az emberektől, a néptől vár: a totális passzivitást. Ő ugyanis teljes mértékben tisztában van vele, hogy nem egy normális országban élünk – itt a fásultság, és a közöny révén szinte bármit meg lehet tenni, és meg is teszik, mindezt a lehető legpofátlanabb stílusban, a maguk cinikus módján. OV tudja, hogy a választójog nem egy csillivilli telefon, és nem is amcsi kávé, pláne nem push-upba gyömöszölt csöcs – nem olyasmi, amiért a magyar ember hanyatt-homlok rohanna, csak hogy magáévá tehesse, akkor sem, ha a saját bőre a tét.

A választás ugyanakkor mégis a szegény ember iPhone-ja. Egy egyszerű státusz-szimbólumtól lehet, hogy jobban érzi magát az ember, pláne, aki megengedheti magának, de attól még nem lesz jobb az élete. A választás sem garancia egy jobb életre, de legalább benne van a potenciál, és ezért már megéri sorban állni. Meg azért, hogy Orbánnak véletlenül se legyen igaza, mikor szabadon terelgethető birkák tömegének nézi a saját népét.