DALFEJTŐ - Wurlitzer-díj című sorozatunkban egy-egy szerintünk fontos és szorgos médiamunkást mutatunk be, aki sokat tesz/tett a könnyűzenei kultúráért. Ezúttal Bob Boilen-re, a National Public Radio (NPR) műsorvezetőjére esett a választásunk.
Bob Boilen most tudta meg, hogy felkerül a Függőre...
Boilen úgy lett rádiós műsorvezető, hogy rádöbbent: a zene kapcsán sokkal jobban megy neki a megmondás, mint a létrehozás. Ezt nagyjából 1979-80 környékén sikerült megtapasztalnia, amikor még kis suttyóként beült a szintik mögé egy Tiny Desk Unit nevű zenekarba. Az együttes "pszichedelikus dance"-ként címkézte saját dalait: kásás gitárok, casio szintik és egy minden tiszta énekhangtól mentes énekesnő jellemezte munkásságukat. Ugyanakkor tagadhatatlanul volt valami báj ebben a lo-fi produkcióban, mely Washington és környékének klubéletét forgatta fel akkoriban. Alább egy felvétel hallható, melyet a legendás 9:30 Club-ban rögzítettek:
A Tiny Desk Unit érthető okokból nem nőtte túl magát egy szűk szubkultúra keretein, a klubok pedig nem a hatalmas gázsiról híresek, így aztán Boilennek is más, jövedelmezőbb meló után kellett néznie. A zene világától mégsem akart elszakadni, és ha hihetünk az NPR-on található életrajzának, akkor úgy tűnik, hogy gyakorlatilag bekuncsorogta magát az adóhoz, melynél mind a mai napig dolgozik. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy hívatlanul állandóan megjelent a stúdióban, és megpróbált haverkodni mindenkivel. Úgy tűnik, bejött neki az élet, mert hamarosan az All Things Considered ("Mindent figyelembe véve") című program munkatársa lett. Amerika egyik leghallgatottabb műsorában a legnagyobb szenzációt keltő aktuális híreket kommentárokkal, és érdekes zenékkel egészítették ki. Nos, ez utóbbi összeállításáért felelt Boilen, olyan sikerrel méghozzá, hogy később saját műsort kapott All Songs Considered néven ("Minden dalt figyelembe véve"). Ez az a műsor, amiért úgy gondoltuk, őt vesszük fel zenei újságírókat bemutató listánkra másodikként, közvetlenül John Peel után. Az All Songs Considered ugyanis kifejezetten arra szakosodott, hogy más adókon kevésbé, vagy egyáltalán nem játszott dalokat, zenekarokat mutasson be, ritka és egyedi felvételeket tegyen közzé. Egyszóval, hiánypótló funkciót igyekezett betölteni. Mai formájában 2000 óta elérhető az interneten, a vállalkozás fontosságát pedig mi sem érzékelteti jobban, mint hogy azóta jelölték már Emmy- és Webby-díjra is. Boilen azóta összegrundolt egy másik műsort is, a nevében a műsorvezető régi zenekarának emléket állító Tiny Desk Concert sorozatot, mely a Peel Sessionhöz hasonló vállalkozás: az együttesek a stúdióban, "az asztal mellett" adják elő dalaikat élő adásban. Felsorolni is nehéz lenne, hány előadó fordult már meg Boilen szobájában, érdemes végigböngészni a műsor teljes archívumát, ízelítőül pedig mi is idepakolunk néhány emlékezetes produkciót.
Rádiós munkássága mellett Boilen sosem hagyott fel a zenéléssel, és mind a mai napig gyűri a szintiket, de csak a saját szórakoztatására - van egy Danger Painters nevű duója egy Michael Barron nevű fickóval, és szólóban is kiadott néhány EP-t. Ezek közepesen érdekes szobazenei produkciók, és hát nem feltétlenül ezek miatt szeretjük Boilent, de egy hallgatást azért megérnek. Továbbá készített pár rövidfilmet is, leginkább etűdöket a saját dalaira. Tessék, itt egy kis ízelítő:
