UTOLSÓ VACSORA - Jogunk van a patkányfilteres ipari hulladékon túljutni és akár a nemzetközi szakmát is a földbe döngölni, igyunk reggelire sört! Ezekkel és hasonló címszavakkal zajlott le egy újabb Főzdefeszt. Nagyobb, zajosabb, kevesebb a WC, mint valaha, de minden szervezési baki ellenére felszabadult örömitalozást tud okozni az erre nyitottaknak. 

Péntek este már az áporodott forróság után, de még a hullámzó embertömeg csúcsidejében jutottunk ki a Városligetbe száműzött Főzdefesztre. A fesztiválhangulat nem csak idézőjelesen volt meg ez esetben, mondhatni az összes ilyen rendezvény gyermekbetegségeit magán hordozta. Szeretném itt el is zárni a panaszcsapot, nincs söröskorsó túlnőtt habkorona nélkül, gyors felsorolása a felbaszós részleteknek, aztán lépjünk is a töménytelen sörben tocsogás mezejére.

"Gazdag a kocsmáros, bőven méri a habot..."

1.Feltételezem a Toi-toi szekciók itthoni gyártói vagy összeállítói még soha nem pisáltak nyilvánosan, vagy ha igen, fétisük  a húgyban állás, a szerény mennyiségről nem is szólva, tocsogott az egész liget éjfél utánra, mert a sorban állók türelmét felőrölte az ötödik korsó - jah' és persze fizetni kellett érte, ami messze a legabszurdabb dolog egy sörfesztiválon.

2. Mikor jön el a most még utópisztikusnak tűnő dinamikus technikakezelés, hogy nem áll le a kártyaleolvasós rendszer elsőre, majd biztos másodikra (tény, hogy még szombat este is voltak főzdék, ahol a kártyaleolvasókat akár negyed órát is buzerálni kellett, hogy levegye a kellő kreditet)? A testekre ragadó nyálkás por miatt meg szidjuk a városgazdálkodás szebb napokat is megélt anyukáját.

A kreatívoknak dupla puszi jár, hogy kirendelték a feltörekvő utcai-kaja gurukat is, mert nincs is lelombozóbb, mint egy prémium sör mellé sómarta rablónyársat, vagy a balatoni étkeztetést idéző lángos rágni. Tényleg minden igény kapott egy lórúgásnyi street foodot, jómagam a bbq szaftba tunkolt oldalas-szendvicsre repültem rá, mindkét alkalommal: egyedi a hazai vonalon és nem mellesleg kurva finom a Meet And Sauce terméke. Utána, főleg ha már be van az ember töltve kellő malátával, nem árt lezuhanyozni, mert tényleg tocsog minden földi jóban. Valahogy így nézhet ki utána az ember:

Részletekbe menően kár elemezni a kis főzdék jóságát, "demokratikus alapjog a jó sör" - fogalmazzák meg veszettül pontosan, aki pedig karmolja az ipari átlagnál többre törekvő löttyöket, az könnyedén szemezgethet akár órákon át a hazai kínálatban. Gusztus dolga, ki mire megy rá, de tény, hogy ha beüt a Mad Max-i forróság, első pattintásnak ideális a Legenda Hableánya, könnyed komlós ale, úgy berepül egy korsó, hogy nem érdemes görcsölni, rögtön két korival kell kérni. Utána  Little John-ból kóstolunk, keményebb stílus, de ugyanúgy ingerli a fogyasztót a folytatásra. A következő súlyos hiba, bár ez sajátos negatívum, hogy nem lehet itt szerényen kóstolgatni, mármint a lehetőség megvan, de nincs meg a motiváció a pár decis mennyiségre, ezeket nem lehet elaprózni. Pont ebből fakadóan, és pont így ugrunk az elkövetkező napra, mert a túláradó barátságról, a kontrollálhatatlan büfögésekről és a taxiban a fesztiválpohárra ülésről nem érdemes szólni.  

Szombaton a kispolgári férj álcájában settenkedem a helyszínre, remélve, hogy a feleségem majd visszafog. Egy korsóból kóstolunk, mondtam, és csak két deciket, hogy minél szélesebb kört bejárhassunk.

Na, ez nem ment jól. Egyrészt a pultokból sem örvendeztek (?) , nem is tudtak rendesen két deciket kicsapolni (főleg hab lett), másfelől, nem vagyok szarrágó, de árban messze jobban esik egy korsó. Így visszatértünk a nagy kiszerelésre hamar. Kísérletezgettük az ízekkel is, az áfonyával pusztított hop on nekem inkább hop off, nem éreztem még rá. Ellenben a Cseh Primátorékról eddig is tudtam, hogy kísérletező, újhullámos csapat, és bár nem hazai, mégis bármely tételük kerül terítékre az ember elégedett hümmögéssel hajlítja tőle a teret. A perverzebb függők mehettek egy whiskyvel fűszerezett ipa-ra (indian pale ale), hidegen komlózott ciderre, vagy egy kis kávéval felturbózott ale-re, aki pedig még ezeken túl is tobzódni vágyott, átadhatta magát a sörfagyinak. 

Összességében lehetne sorolni még a jobbnál-jobb tételeket, a mennyiség tényleg eget verő, a minőség pedig pár apróbb esetet leszámítva stabilan fasza.