DALFEJTŐ - A VIP és sajtós jegyekkel együtt több mint tízezer ember volt kíváncsi az első nagyszabású Wellhello koncertre. Ezzel megelőzték az ugyanott két nappal később színpadra lépő Quimbyt, és több külföldi zenekart is tavalyról. Úgy beálltunk, hogy csak ekkora késéssel tudunk írni róla! Ennyire:

 A hetünk fele csapatás...

Lehet utálkozni, fanyalogni, meg buzizni a Wellhello-t, de létjogosultságát a Budapest Parkbéli koncert is sokszorosan bizonyítja. A Ragyogásból ismert, elfajzott, Jack Nicholson-i mosoly ül a sorban állók arcán - ők már tudhatnak valamit. Néhány lányka már a kapuban is hisztériázik, persze instagramos szűrőn át, trendi outfitben, hogy az őrület közben is vállalható legyen a szelfi. Valahogy így:

A Parkban eddig nem volt telt házas koncert, pedig volt itt már jó pár nemzetközileg körberajongott fellépő, rengeteg hazai közönségkedvenc. Mindezt úgy, hogy a formáció még csak pár nagyobb slágerrel rendelkezik, albumtalanul. Botrányos mennyiségű kordon, hullámzó tömeg az összefagyizott rakparttól épp egy csikkhajításnyira.

Nem lehet tudni, mi indokolta, hogy a The Biebers legyen a felszopó zenekar, de egy dolog bizonyos: az elektro-popnak csúfolt szinti-rock kínlódássá tette az amúgy is kényelmetlen, tömegben feszengős várakozást. Puskás Peti hiába pattog, mint a túlmikrózott popcorn, nem tud érvényesülni, mint frontember, vagy csak úgy általában elviselhetővé válni. Közhelyek tömkelege, a műsor tömören: egy öt kilós zsákban tíz kiló fos. Sőt. Bezzeg Ekanem Bálint Emota, ő hiába kapja mindössze az ipari vokálozás szerepkörét, messze túlszárnyalta jelenlétben, előadásban és énekhangban is a frontembert.A kritikán aluli felszopás után elstartolt hát a '80-as évek bulivonata. A VHS-ekről átvett hangulatról Bozai József hangja gondoskodik - tudjuk, a '80-as és kora '90-es évek import filmjeiben tőle tudhattuk meg, hogyan kell ejteni fonetikusan Jürgen Prochnow nevét. Jellegzetes orgánuma figyelmeztet, hogy a tekinteteket a színpad felé kell fordítani.  Knight Ridert játszik a szintis srác, hangulatot teremt pillanatok alatt. Félelem és reszketés a YOLO-ságban. Robban a konfettiágyú és a forrónaciba préselt go-go lányok is előtekergőznek. Valahogy így:

A közönség egy emberként kezd dülöngélni a szexi szaxi szólókra, veszettül működik, még a kevésbé ismert dalok is az első pillanattól ütnek. Úgy tűnik tényleg mindenki élvezi. A legkisebbek épp úgy rángatóznak, akár a vodkába áztatott negyvenes milfek, s kart karba fonva légkúrják önfeledten a zenekart. Így:

Váltakoznak a funky ütemek, jön az Oldalzseb és már nem vigyorog senki Fluor rokkant mopedes koreográfiáján. Ja igen, Tomi eltörte a lábát, így gipszbe pácolva botorkálja végig az estét, egy aranyba csomagolt mozgáskorlátozott-biciklin. Ekkor már én is könnyed lejtéssel veszem a ritmust, minden fenntartásomat sikerült eltüntetni.

Nálam a mérték abban áll egy zenekar megítélésénél, hogy képes vagyok-e túllépni a tömeg okozta szorongáson, a húgyízű sör árán, vagy a tarkómat zsebkendőnek néző hülyegyereken. Az is tény, ha jut időm jegyzetelgetni a telefonba, valószínűleg néhány gyűlölködő gondolat vibrál bennem, amit feltétlen közzé akarok tenni. Mellettem egy kiscsaj úgy meséli a zenekar tagjainak életét, mintha érettségi tétel lenne. Főleg a mohikánfejű Diazról értekezik. Tény, hogy nagyon lazán tekergőzik, elbírja a nagyszínpadot is. Őszintén hatódik meg, láthatóan boldog a rettentő embermasszától. Edzenie ugyan kell még, hogy szusszal elbírjon egy órás koncertet, de a lelkesedés óriási, így a hamis hangokra is engedékeny mosollyal robottáncolunk. Próbálom értelmezni ezt a jelenséget, eddig csak a rádióban érzékeltem a hatalmas rajongást, de csak most szembesültem annak mértékével és azzal, hogy az emberek tényleg feltétel nélkül szeretik őket.

A produkció kábé felétől látható, hogy kevés még az előadható saját dal egy teljes koncerthez. Ezért popkulturális, hazai ikonok rotálódnak, másodpercenként. A mulatós zenészek legnagyobbika, Kis Grófo érkezik, elpöccinti a No roxa ájt-t, és persze megörvendezteti a formációt "Az év elnökei" díjjal. Kissé nagyobbat szól a poén fent a színpadon, mint a közönség soraiban, de nincs idő ezzel foglalkozni, mert a Smooth criminal már viszi is tovább a bulit. Lehengerlő a tenni akarásuk, sűrű az előadás szövete mint egy Michael Bay akciójelenet. Kapkodjuk a fejünket, meg a levegőt,hogy már megint kit konferálnak fel, de nincs zsúfoltság, jól kimért, precízen szerkesztett a műsorfolyam. Kötelező elemként Halott Pénz is beköszön. Nem lehet tudni miért, de a Volt fesztivált promózó együttműködésük - ami a részemről nem kedvenc - is működik, itt és most, valahogy kedve támad az embernek bérletet vennie Sopronba. Ezután rögtön Kiss Ádám jön, aki lassan belekerülhetne a Guinness rekordok könyvébe, mint "a legtöbbet a színpadon nem humorizáló stand up-os". A setlist végére két szarrá hallgatott gigasláger kerül, nem véletlenül, remek csúcspontját adják az estének. A villamos felé botorkálva az egyik őrbódéban álló biztonsági őr kelti fel a figyelmemet. Közel a hatvan felé járhat, kipirult arccal az Apuveddmeg-et énekelgeti, míg hotdogvirsli ujjaival a ritmust dirigálja. Valahogy így:

A konklúzió legyen annyi, hogy a Wellhello önfeledten képes szórakoztatni, felismeri a mai igényeket, mindent elkövet a kielégítésükhöz és mindezt felhasználva professzionális módon tud hangulatot teremteni.