A gasztroforradalom ellenségei - A legfurább hibrid ételek - Függő Hírügynökség

northpark_sidebar.png

spoiler_1.png

 

antimetal.png

muszlimcsajok_1.png

Pereszlényi Péter Pál

UTOLSÓ VACSORA - Feltalálni egy új fogást igazán embert próbáló feladat, és ha hiányzik a kellő kreativitás, az ember hajlamos a már bevált receptek vegyítéséhez nyúlni. Sorozatunk mai epizódjában kis lépésekkel settenkedünk tovább az étkeztetés öblös pöcegödrében, amikor sorra vesszük a szerintünk legjobb/legbizarabb/legkülönösebb crossover ételeket!

 milanesepork3.png

Milánói sertésborda

Kezdjük a sort egy veteránnal. Vérbeli crossover, mely klasszikus monstrumokat vegyít fineszes egyszerűséggel, mintegy a publikum igényeit zsigerien kiszolgálva. Azonban még mielőtt elroppantanánk a bordát, nézzünk kicsit a milánói és a burkolt hústermék színfalai mögé. A bizánciak kezdték, az arabok folytatták, a középkori Európa tőlük pattintotta, mind oly sok jót. A korai idők pénzorientált társadalmi rétege a bundát eleinte aranyporral oldotta meg: 1514-ben egy velencei kalmár arany borjúszeletet tálalt fel vendégeinek. A sznobista túlkapás kompenzálására egy milánói szakács kiötlötte a proletárok aranyát, jelesül a, liszt-tojás-morzsa triumvirátust (elvégre a színhatás épp oly sugárzó, mint az aranyé). Az aranyzabálás tehát a legendárium szerinti alapja a ma is pátosszal körbefont hús-kabátnak. A kettős másik felét adó milánói szósz megfejtése kissé kiábrándítóbb, ugyanis a talján eredet olyan messze áll tőle, mint a maggikockától a húslé. Valami elfajzott szoci-nagyüzemi-étkeztető úgy sejtette megfejteni a honi zárt ablakok mögött az idegen kultúrák konyháinak csínyját, hogy összeburogatott pár tényezőt, melyeket némiképp olasznak véltek, aztán ad hoc módon rácsapta a főtt serclire, vagy eszik, vagy nincsen más alapon. Révbe is értünk, ugyanis a prézlibe fojtott/kloffolt húsköteg és a sonkás-gombás tészta vegyülete is a magyarizálódott külhoni ételek fúziójából születhetett, s ráadásul kérlelhetetlenül óbalatoni, rossz szájízt kölcsönöz, mindenekfelett. Mindemellett vita nincs, ha az alapok profik, lehet jó ez a kettős. Bár éttermi szinten a szerkesztőség tagjai még nem találkoztak ilyen esettel.

 

Sajtburger leves

Az amerikai álom utolérésének vágya már normalizálódott némiképp hazánk poros konyhapultjain, s talán már nem elégszünk meg a mekissajtbi és a csalamádés-pipifasírtos képződményekkel, csak hogy valami tengerentúli f#st rághassunk. Az igényes burger bizony fellendülőben van - relatíve viselhető árban már ízletes és élményszámba menő tételeket van lehetőségünk ropogtatni. De nem áll itt meg a fejlődés/lejtmenet! Már a palatetős kisbüfék is néha streetfood klubboknak képzelik magukat, így az előétel sem lehet kispolgári húslé, kell valami pont az i-re. S tessék lám: burgerleves! A leveskultúra újbóli divatja arra enged következtetni, hogy a “csórók eledele”  státusz újra temetődik és megint sikk a folyós egytálak fogyasztása. Erre utal ez az újabb fúzió is, mindenesetre érdekes kanyar a boszorkánykonyhák kusza ösvényén. Első alkalommal, egy cheddar sajtlevest ettem marhahúsgolyós betéttel, oké itt a név csak kötelezett, de az íz adott némi kulináris élményt. A gond akkor állt elő, amikor szó szerint értelmezték az étel nevét, és a sajtburgerre rákanalaztak két merőnyi zöldséglevest. Akadt bizony ilyen is. Az étkezőben a kollégák miután konstatálták, hogy mit falok, görénytámadás szinten rohantak szerteszét.

 

Chilis babos lasagne

Cicero - a Kr.e. I. században élt filozófus, politikus, szónok, marketinges - már bőszen falatozta a lasagne elődjét, egyrészről a kellemes fűszeressége okán, másrészről idősödő polgárként fogak híján is könnyedén csócsálta a puha tésztát. S ha ekkora elme lakmározott belőle vígan, mi miért ne imádnánk? A chilis bab már más (khm...) tészta, ugyanis a mexikói eredettörténet kétséges - inkább texasi, kis határmenti fűszerhatással. A kettőst látván  a moslékos vödör ugorhat be elsőként a jóérzésű fogyasztónak, de összességében nézve nem egy rossz házasság ez. Babot kajálod, tésztát lököd-e? Csípővel? Akkor meg? Nem mindegy, hogy egybe vagy külön? Legalább egy étkezéssel duplán vagyunk beljebb.

 

zsktorta.png

Zsíroskenyértorta

Igényektől mentes kanbuli, egyetemi albérlet, foszladozó tapéta, savanyú fröccsszag (a rosszabbikból), átláthatatlan füst és penetráns testszag. Születés napját torolják meg a cimborák szépszerével, a delikvens már  éppen karcolja a részegség korlátait. Néhány kérlelhetetlen büffenés után a fények kihúnynak, a jogikaros csávó kétszer rúgja telibe a furcsa helyen pihenő hűtőszekrényt, közben megy a happy birthday to youuu, a születésnapos pillog, ugyanis egy kétkilós, zsírmázas kenyérre erőltetett húszcenti átmérőjű jelzőtüzet kellene egy levegővel kioltania. A cukrászsüteményre utaló titulus és a kocsmai korcsolyák legnépszerűbb darabjának mixe kifejezetten ötletes és macsó desszertté lépteti elő a hagymás-zsíros-pirospaprikás kenyérhalmot. Mondjuk egy burleszkes tortacsatát biztos más színben tüntetne fel. Amúgy meg ha szeretjük, miért ne dúskálnánk benne?

 

Rántott rizi-bizi

Ok, nem túl gyakori, de volt már eszméletlen tapasztalásom, mikor a roston szelet mellett köretnek négy bundás fasírozott pihent. Vizuális élményként kettes fölé. Nem merek rá fogadni, de honi sajátosságnak gondolnám a "minden jobb ha morzsabunda veszi körül" gondolatot. Egyszer ötleteltünk róla, hogy minden jelentős strandkaját összegyűjtünk és egybegyúrva kirántjuk. Eddig nem volt elég vér a pucánkban. A zöldséges rizs olajjal megszívott verziója mételyes horrorklisé - a részemről kicsit a krokett egészséges kistestvérének érzem, de nincs az a cél, ami ezt szentesítheti.

 

Ramenburger

A távoli kelet és az unalomig rágott marhapogácsa bal#asz násztáncának újabb próbája, hogy még több lóvét sajtoljanak ki a kórosan zabáló átlagpolgár kishableányos strandtárcájából. Nem utolsó sorban elgondolkodtató, hogy egy nép mennyire hiteles ilyen újításokkal, mikor az egyik legnépszerűbb valóságsójukban az mérik le kit tud babahintőport messzebbre fi#gani. Keizo Shimamoto mindenesetre ügyesen tört pálcát a hagyományok fölött, legyen bármennyire is elvetemült a cél, gyakorlatilag percek alatt hozott létre egy popkulturális tápszert. A receptet meg nem kell túlmisztifikálni: pirított tészta, marhapogácsa, sajt, saláta, pirított tészta. Kalap, kabát, elmebaj.

 

+1: Tojásos Nokedli  

Há’ van benned egy csipetnyi értelem is? A nokedli már eleve tojásból van, akkor meg minek rá még egy? A nokedlinek egymagában kell járnia, köretként.

 


7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fuggohirugynokseg.blog.hu/api/trackback/id/tr186463225

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A milánói sertésborda azért jóféle
Tojásos nokedli finom.
Na de: gyerekkoromban kétpofára tömtem a tejfölös bablevesbe belekevert túrós tésztát. Kurva finom.:) Persze kizárólag öreganyám gyúrt tésztájából.
baromság mint mindig :)
Hol van a marhapörkölt, juhtúrós sztrapacskával? Pedig az nagyon finom tud lenni.
A tojásos nokedli lehet, hogy pancsolás, de azért nagyon ott van, én még parmezánt is szoktam rá reszelni.
Ja, a rántott tejbegríz megvan? Nem hülyéskedek, gyerekkoromban Békés megyében a rokonoknál ettem.
A tojasos nokedlit tessek futni hagyni, mellole az ecetes salata a kuka!!!
a tojásos nokedli jó!
ezen az alapon citálhattad volna a grízes tésztát is. liszt liszttel. :)
btw. főzni ugye nem tudsz? már csak azért, mert a nokedli tésztájába nem kell sok tojás, csak kemény lesz tőle. kívülre viszont annál több mehet :)


Függő Hírügynökség © 2012 | Impresszum | Médiaajánlat | Monarchia | Antimetál | Spoiler | Muszlim Csajok |