Mi mondjuk azt sem értettük soha, ha valaki a Start Wars sagáról beszélt (muhahha!), de a valóság mindig durvább, mint a sci-fik, szóval most itt a remek alkalom, mindenki nyugodtan hőböröghet, aki szerint az űrkutatásra milliárdokat költeni hülyeség. Az van ugyanis, hogy a NASA tudósai jelenleg azon dolgoznak, hogy kiderítsék, milyen illatállománnyal rendelkezik a Naprendszer második legnagyobb bolygója, illetve annak kisöccse, a Titán nevű hold. Némileg szofisztikáltabban fogalmazva: megpróbálják reprodukálni a légkör összetételét, abból meg ugye már azt is lehet tudni, milyen szagok hatolnának orrunkba, ha történetesen épp ott vakációznánk. A kutatás eddigi állása alapján egy ritkán takarított benzinkútra emlékeztet egyébként a titáni illat.

Amikor életemben először repültem, édesapám azzal a mondattal bocsátott utamra, hogy "Ne aggódj, még egy gép sem maradt fönn!". Nos, most bebizonyosodott, hogy ez nem feltétlenül igaz: bár az Atlantába tartó 630-as járat sem ragadt örökre az égen, de a szükségesnél jóval több időt töltött a levegőben, méghozzá egy egyszerű poén miatt. A légiirányító ugyanis viccből (!) azt mondta a pilótának, hogy nem kezdheti meg a leszállást, mire az azonnal kitérő manőverbe kezdett. Mikor pár másodperccel később közölte a földi irányítás, hogy az egész csak egy vicc, és megkezdhetik az ereszkedést, már késő volt, így a gépnek további másfél órán át kellett köröznie, az utasok és a személyzet legnagyobb örömére. Hogy a vicces kedvű légiirányítóval mi történt azóta, arról nincs hír.

A járókelők megtréfálásának új módszere van: 1. taníts meg egy papagájt, hogy azt szajkózza: "Apu! Apu!", 2. rakd ki valahova az utcára és 3. figyeld, ahogy az emberek elkezdik keresni az apját szólongató bajba került kisgyermeket! A szemétparaszt módszert amúgy nem egy élelmes troll, hanem az élet hozta el: egy connecticuti nő ugyanis teljesen beszopta, hogy egy elveszett gyerek van valahol a közelben, miközben csak egy Ralphie nevű papagáj szívatta szegényt. Ralphie egyébként amúgy tényleg elveszett, de a tűzoltók lehozták a fáról (egy madarat, baszki!), és hazavitték a gazdájához, legalábbis azt írja az Independent.

Mi általában hülye híreket hozunk le, de ez inkább megható, vagy legalábbis nagyon kedves dolog a sok faszhelikopterezés mellett. Egy koreai lány úgy próbálja meg feldolgozni az édesapja elvesztését, hogy utazásaira mindenhova magával viszi a férfi életnagyságú kartonpapír mását. A 25 éves Jinna Yang apja két éve hunyt el gyomorrákban, ma mégis minden fotón ott pózol a lánya mellett, bárhová is menjen a nagyvilágban. Tessék, itt egy halom fotó, nézd és sírj!

Törökország Iránhoz közeli részein egyes falvakban olyannyira nincs térerő, hogy a lakosoknak hegyet kell mászniuk, ha telefonálni akarnak. Már jól ismerik azokat a pontokat, ahonnan lehet hívást kezdeményezni, így például rendszeresen ugyanannál a régi víztoronynál gyülekeznek az emberek, és kis csoportokban telefonálnak. Emlékeznek még a telefonfülkékre? Na, ez kábé olyan, csak mindenkinek jut egy saját kagyló, és a fülke is rohadt messze van mindentől.

Emma Allen brit testfestő (vagy micsoda) felismerte a focivébé művészi oldalát: feketébe öltözött, úszósapkát húzott, arany színre festette a bőrét, hogy aztán a világbajnoki trófea pózába merevedve szelfizzen egyet. A kép azóta elég nagyot ment az interneten, itt pedig meg lehet tekinteni a művésznő egyéb munkáit!

Nem, nem írtunk el semmit a címben, Tajvanon ugyanis új dili hódít (na jó, nem hódít, csak létezik): a nyakba akasztható asztalka, amiről kedélyesen falatozgathatunk a szabadban. Mondjuk mi egyáltalán nem tudjuk elképzelni, mi akadályozná meg azt, hogy minden lebillenjen róla, ha mondjuk elkezdenénk rajta agresszíven rántott húst nyiszálni, de látványnak nagyon vicces.