UTOLSÓ VACSORA - A nagy budapesti írkocsmateszt után jóval nehezebb témát választottunk, mert míg ír kocsmából viszonylag kevés, addig kávézóból töménytelen mennyiségű akad. Így hát az alábbi cikk nem egy átfogó kísérlet eredménye (nem is várhatja senki, hogy végigkóstoljunk minden helyet, ahol főznek kávét), mindössze szubjektív gyűjtés arról, hová érdemes betérni, ha a valódi kávé ízét kívánjuk, és nem a meleg vízben rothasztott kartonpapírét.

Fekete, 1053 Múzeum krt. 5.

A Múzeum körúton leledző mini presszóbár ideális hely azok számára, akik a street foodos megoldások hívei, vagy csak annyira hipszterek, hogy papírbögre nélkül nem kerek a biciklikerék. Méretét tekintve sajnos jó, ha az egyik tulajdonos mellett plusz két ember még befér, ezért olykor kényelmetlen lehet kivárni, míg lefő a fekete. Az illatozó friss sütemények mellett még arra is odafigyelnek, hogy az esetenként szükséges tej is megfeleljen minden igénynek (bio, hazai, friss). Itt is széles a paletta, a kétféle fajta alapkávétól (citrusosabb, illetve egy krémesebb, kissé diósabb verzió) és a széles spektrumú idegméregtől kezdve az espresson, ristretton, cappuccinon, cortadon és lattén át bármeddig lehet fokozni. Pirospontos hely, a nap bármely szakában érdemes az antikváriumok közt rejtező Feketét útba ejteni.

My Little Melbourne, 1075 Madách Imre út 3.

Ezt a helyet egy nagyon f#s napon sikerült megtalálnom, dőlt az eső, a nép az utcán direkt arra utazott, hogy kiidegeljen, és ha nő lennék, akkor tuti, hogy épp akkor jött volna meg. Szóval világgyűlölő állapotban akadtam erre az aranyrögre a pesti forgatagban. A Madách téren rejtező kis galériás kávéstúdió minden - akár magasabbra rugaszkodó - igényt képes kielégíteni. A választék szerteágazó, az ízek magukért beszélnek. Valami sz#r marketinges közhely játszódik le bennem minden egyes csésze után, talán hogy finom kávészemek kényeztetnek orálisan vagy valami ilyesmi. Ha kávéjunkee vagy, ez a hely lesz az ópiumbarlangod.

Cirkusz, 1074 Dob utca 25.

Külső jegyeit tekintve akár Tim Burton egyik hagymázas horrorkliséje is eszünkbe juthatna róla, épp csak a körgalléros fókák hiányoznak, akik orrukon egyensúlyozzák ki a presszót kánont énekelve. A pompás giccs-cunami feldolgozása után tovább ámulhat az ember, ugyanis a külsőségeken túl a termékek is messze a pesti középminőség fölé mutatnak. Egy hegyomlásnyi steampunk gépszörny éktelenkedik a pulton (La Marzocco Strada nyomásprofilos), mely egyes források szerint olyan a baristák számára, mint sorozatgyilkosnak a láthatatlan bontókés, azaz a lehetőségek végtelenített tárháza. Emellett (vagy épp ebből fakadóan) a "third wave coffee" mozgalom magasztos szószólói, mely társaság kulináris vastrónusra akarja emelni a kávébabból kihozható mindenséget, de rögvest. A hely ráadásul street foodos kajáldával is jár, ha lehet hinni az ízlelőbimbóknak, akkor a város egyik leghitelesebb pastramiját itt készítik. Ha cool arcnak akarsz tűnni a kollégák előtt, ide viszed őket az ebédidő végén.

Kazimír, 1075 Kazinczy utca 34.

A tulajdonosok rendesen rárepültek a krakkói Kazimierz negyed feelingjére. A lengyel zsidónegyed fiatalos hangulatát vegyítik a tradicionális kelet-európai kávéházak hangulatával. Sok ez így egyszerre leírva, de ha betértek, szemvillanás alatt megértitek, mire gondolok. Itt nem is annyira a kávé a lényeges pont, bár kifejezetten finom a feketéjük, nincs keserűre égetve, és izgalmasabb egy zsacskós kávénál, az tuti. Itt a hangulat a lényeg, melyet csak erősít a rendszeres élőzene (klezmer, freejazz, cigány folk). Ha a Kazinczy utcában jársz, fogyassz egy kortyot bármijükből, jól fogsz járni. Az a bizonyos hab pedig, hogy szerb szakácsuk minden nap ízletes menüvel készül. És akkor az emeletes Kazi burgerről majdnem megfeledkeztünk...szóval érted, még felsorolni is.

Semiramis, több helyen

Személyem még a felnőttkor hajnalán b#szta el rengeteg idejét e lánc egyik egységében, órára járás helyett, mondjuk akkor a csapolt sör közelebb állt a lélekhez mint a primőr cappucino. A Semiramis egy régóta nálunk tanyázó franchise, számos kávéfajta található a palettájukon, Kenyától a Gálapagos-szigetekig. A megannyi ültetvényen kínálatán túl a pörkölési formák között is válogathatunk (igaz némi felárral kompenzálva a fáradozást), van bécsi, olasz és francia. A bécsi egy világos pörkölési mód, a legtöbb koffeint tartalmazza, úgyhogy aki 24 órás arconpörgésre vágyik, annak ideális. A francia pörkölés középbarna pörkölési mód, melynek során a kávészemek felülete fajtától függően száraz, vagy kissé olajos. Könnyed, kellemes, gyümölcsös ízű marad a kávébab. Az olasznál a babok nagyon kemények, így nagyon finomra őrölhetők. Kemény, karcos íz. Akkor érdemes vele próbálkozni, ha az emberfia nem csak egy gyors háromazegybenre pályázik. A nevezett egységben egyébként a kenyai, olasz módon pörkölt cappuccinot ajánlom. Az árak jobbára magasak, de egy porrá csámcsogott közhellyel élve: a jóért néha rendesen fizetni kell.

Cafe Frei, több helyen

Annak ellenére, hogy az egyik első italozási élmény majdhogynem pürézésbe (értsd: hányásba) torkollott - soha ne kérjetek másnaposan ánizsízesítésű bármit - meg kell hagyni, hogy az öreg dossziés (annak ellenére, hogy a személyét ki nem állhatjuk), miközben még a sarkköri jégtáblák alatt is relatíve sikeres magyarok után kutatott. sikerült elsajátítania a primőr fekete beszerzéséhez szükséges affinitásokat. Meglepően kedvező árfekvésű, már 350-ért is lehet kapni kellemes espressot (a Keletinél ugye ugyanennyiért egy telefo#ott kartonpoharat kapunk kávé gyanánt). Bár a kiszolgáló pultok, a székek, és a plakátok láttán az az érzésünk támad, mintha mindezt egyszer már láttuk volna - a személyesség és az egyediség teljes hiánya hagy némi kívánnivalót maga után. No de, nem lehet minden fenékig tejszín és az tény, hogy bármely vizsgaidőszakot hiper-sebességre kapcsol az ott kapható mexikói habos kávé, méghozzá keserű szájíztől és görcsölő agyalaptól mentesen.

+1: Nespresso márkabolt, bárhol

Jó ez nagy bullshit a részemről, mert ugye nem is kávézó, nem mellesleg pedig egy ocsmány multi, ami a műanyag bödönből erőszakolja ki a kávénak nevezett szemét egyik földi helytartóját. De tény, hogy a drága eszközökre irányított türelmes kérdezősködés után ingyen lefetyelhető a kapszulás verziók számos príma változata. Merthogy a nylonba gyömöszölt kávéőrlemények némelyike egész tűrhető, mondhatni kávészerű, még ha az előállítás minden koffeinkedvelő egyik leglohasztóbb élménye is. Ja, és még egyszer, okos vásárlót mímelve ingyenes! Egyetemistáknak, dokumentumfilm-rendezőknek ideális.

Felkészülnek: a belga sörözők! Ha nem akarsz róla lemaradni, nyomjad meg a gombot itten lent!