ÖNKÉNTES MÉRVADÓ - Csak néhány betűt kellett volna kicserélni a Jobbik EP-választási plakátjain, hogy hangzatos bullshitek helyett őszinteségbe csapjon a buli.

Az Európai Parlament képviselőinek választása kapcsán a legérdekesebb jelenség az, amikor nyíltan unió-ellenes arcok úgy vágynak Brüsszelbe, hogy simán plakátra nyomják azt a zászlót, amit a képviselőik néha felgyújtanak, máskor meg örömmel hajigálnak ki a parlament ablakán. Mondván, hogy az Eu gonosz, gyarmatosító vízfej, de azért a fizetést gond nélkül felvesszük, amit ad. Egyáltalán nem értem, mi motiválja a Jobbik-szavazókat (nyilván az, hogy egyetértenek ezekkel a látványos megmozdulásokkal), de ha ezt nem úgy élik meg, mintha a saját pártjuk felköpne, és aláállna, akkor nem tudom, mivel lehetne őket megingatni a hitükben.

Azt, hogy Magyarországon sem történeti, sem kortárs nyugat-európai értelemben vett jobboldali párt nincsen, attól most tekintsünk el - azt eddig sem gondolhatta ugyanis senki, hogy a pártok valóban világos ideológiai alapon szerveződnek. Viszont kevés olyan nyerészkedő banda létezik, mint a magát nemzeti pártként eladni kívánó Jobbik. Ha attól remélnek szavazókat, akkor lazán cigányoznak, és szélsőséges-rasszita megnyilvánulásokra ragadtatják magukat, ha azt kívánja a népszerűség, akkor felszállnak a cukivonatra, és ha történetesen pont az oroszok támogatnák őket, akkor a harcos antikommunizmusból egyből oroszbarát politikára nyergelnek át, olyan látványosan, hogy az egyiküket egyenesen kémváddal illetik. És akkor még nem is bocsátkoztunk összeesküvés-elméletekbe.

A Jobbik olyan, mint a legrosszabb lájkvadász oldalak: gyakorlatilag bárkinek bármire hajlandóak, ha az szavazatával, vagy bármilyen egyéb módon hajlandó támogatni őket. Mondjuk azzal, hogy zsíros fizetési csekkeket állít ki a nevükre havonta (hogy ezt mennyire szó szerint kell érteni, ahhoz álljon itt az Index zseniális összeállítása arról, mennyit híztak EP-képviselőink az előző ciklus kezdete óta). "Nem leszünk gyarmat, de azért némi tüzes vízért szívesen képviseljük a rezervátumunkat!"

Kovács Béla esete csak a jéghegy csúcsa, olyan tünet, aminek elviekben meg kellene ingatnia a hitében mindazokat, akik idáig benyelték a jobbikos propagandát. Egy dologra azonban mérget mernénk venni, nevezetesen hogy a Jobbik simán átvészeli a kémügyet, amibe tőlünk nyugatabbra nagyobb pártok is lazán belebuknának. Magyarország ugyanis nem az a hely, ahol komoly következményei volnának komoly dolgoknak. Vagy ahol komolyan lehetne venni, hogy mit állít magáról egy párt.