ÖNKÉNTES MÉRVADÓ - Kisfiús megsértődésem okán akár többször is reagálhattam volna egy kommentben pocskondiázva, anyákat nem illő jelzőkkel emlegetve, amikor rájöttem, nem leszek önmagam energiavámpírja, hogy majd az általam gerjesztett szitkozódásra újfent visszaanyázzak. Inkább lenyeltem a békát és elhatároztam, hogy megírom, én mégis miért nem kommentelek a szar bejegyzéseidhez.

Tisztában vagyok vele, hogy az érem egyik oldala  az olvasók magas szintű elvárását mutatja, hogy mindig jó posztokat olvashassanak, mert a bloggernek nem lehet szar napja, a blogger nem ember, pláne az nem engedheti meg magának a hibázás luxusát, aki ezt hivatásszerűen csinálja, azaz vállalkozása révén reklámbevételben, ergo fizetésben részesül, esetleg a blog anyagi szponzorra talál és ez irányból kezd el anyagilag is kifizetődő lenni az eredetileg öncélú blogolása. Az érem másik oldalán pedig a blogger áll, akinek ugyan érdekében áll, hogy folyamatosan, egy bizonyos szintet megtartva bejegyzéseket produkáljon olvasói felé, de a kényszeredetté vált cselekvés, ahogy a gyári sormunka is, meg tudja ölni az ember lelkét, és bizony előfordul, hogy a gyorsaság jegyében becsúszik egy-két hiba, némi elgépelés, de még nem összeegyeztetett mondatszerkezet is gyakori vétek lehet. 

Az imént felsorolt tényezők fényében nem kommentelek egy rosszul sikerült bejegyzéshez. Egész konkrétan leginkább emberségem megőrzése miatt nem vonom kérdőre a poszt írójának épelméjűségét, még akkor sem, ha valami egyértelmű tényszerű dologban téveszt. 

Persze a hibáiból tanul az ember. Nem azt mondom, hogy a teljesen hibás posztok maradjanak úgy és mindenki hallgasson, mint a sír, pusztán a fölösleges szitkozódás okán vagyok fennakadva, miszerint a mélyen megbúvó segítő, korrigáló szándékot nagy adag gúny és "érezd magad szar embernek" cizellált jelzőtenger alól lehet csak kibányászni.

Mivel mindannyian emberből vagyunk, a blogger is ember, meg mindenki jó édes anyja is ember ugye, és emberek lévén hibázhatunk, ezért nem fogom semmilyen modoros, vagy éppen modortalan stílusban megszólni a posztodat, mert jogod van úgy írni, ahogy írsz - szarul vagy kimagaslóan jól, egyre megy. Minden bejegyzés mögött áll némi munka. Ném én leszek az, aki szétcseszi a belefeccölt energiádat egy érdektelen félmondattal, hogy: "Mi a faszom ez már? Legalább írni megtanulhattál volna általános iskola elsőben bazmeg!"

A kommentelés nem éppen a legjobb vitafórum, mert csak kötözködésnek szolgál jó táptalajul. Ha valami nem tetszik, akkor nem szólok hozzá, a monitor előtt elmormogok egy jézusistent és ennek cifrább változatait, majd elhagyom az oldalt. Nem állok be azon gyökerek kígyózó sorába, akik azon verik a nyálukat, ha beszólhatnak másoknak, megírhatják, hogy a posztíró mekkora fogyatékos. Fejben eldöntöttem, hogy nem leszek fasz. Persze a grandiózus marhaságok mellett nem lehet csak úgy elmenni, de azt sem érdemes egy galuskás kommentbe sűrítve megírni, ha már van olyan csodás találmányunk, hogy Facebook, Tumblr és persze kismillió más blogoldal, akkor inkább egy komoly észérvekkel megtámogatott kritikus posztelemzésben fejtem ki, hogy az olvasott bejegyzés miért és milyen szempontok szerint felháborítóan pocsék. Így van értelme érvelést írni, különben csak falra hányt borsó az egész, amivel másnak kellemetlen perceket szerezhetünk.

De nem vagyok én hitgyülis lelkipásztor, hogy mások lelki nyugodalmáért harcba szálljak. A másik és legalább ugyanakkora fajsúllyal bíró érvem, amiért nem kommentelek fölöslegesen, az az, hogy nem fogom fárasztani magam mások hülyesége végett. Minek fektessek energiát valamibe, ami a szellemi kielégülésem szempontjából teljesen veszett fejsze nyele. A nem tényekre épülő téves nézeteket nem fogom a saját érvrendszeremmel, valamilyen szinten elvakult látásmódommal megcáfolni, hisz a hit kérdését - legyen az politikai téveszme, gazdasági összeesküvés-elmélet, UFO-paradoxon vagy a blogvilágban kevésbé előforduló vallási téma - nem lehet a józan ész objektív világában megmagyarázni, hisz esetünkben a szubjektivitás a mérvadó, az én, az én, az én, meg az én agymosott hülye beidegződéseim.

Akkor kommentelek, ha:

-> lényegi hozzászólásommal építő kritikával segíthetem a poszt íróját

-> tárgyi tévedést, tárgyi adatokkal alátámasztva korrigálásra hívhatom fel a figyelmet

-> ha majd fizetnek érte, meg azért is, hogy gondolkozzak

-> ha a leírtakhoz hozzáfűzött észrevételem egy új meglátást enged kibontakoztatni, melyből érdemi gondolatfolyam és beszélgetés kerekedhet

Amíg kvázinévtelenség leple mögé rejtőző gyerekfejű trollok szaladgálnak és lelik örömüket abban, hogy az internet játszóterén koszos punkok módjára mindent széthányjanak, addig köszönöm szépen, de én ebből a kommentháborúból inkább kimaradok.