ÖNKÉNTES MÉRVADÓ - Egy esküvőnek igazi örömünnepnek kellene lennie, ahol mindenki, de főleg az a két ember, aki épp összeköti az életét, jól érzi magát. Ehelyett az átlagos esküvő csupa aggódás, és idegesség, főleg annak a kettőnek, és mindezt azért, hogy megfeleljünk egy halom olyan embernek, akivel amúgy lehet, hogy két szót sem váltunk soha. Közeledik a házasságkötések szezonja, úgyhogy elmesélem, miért gyűlölöm az esküvőket!

Először is szögezzük le, hogy amikor esküvőt mondok, abba beleértem a ceremóniá(ka)t, a lakodalmat, és mindazon tájegységenként változó egyéb szokásokat, melyek köríteni szokták a nagy eseményt (gondoljunk például a házasulandó leány kikérésére otthonából, ezt is nyomják egy csomó helyen). A legjobb esküvő, amin valaha voltam, nem tartott tovább negyed óránál, és összesen négyen voltunk rajta: az ifjú pár, meg mi ketten,   tanúk. Minden más esetben azt láttam, hogy a házasulandók hónapokon át idegeskednek, vitatkoznak, és azt mondogatják: "csak legyünk túl rajta!". A meghívottak részéről meg jöttek a "nincs egy göncöm sem", "kinőttem a ballagási zakóm", "mi a fenét adjunk ezeknek ajándékba" és "hova tesszük addig a gyereket?" típusú kérdések. Úgy képzelem, statisztikailag baromi alacsony azoknak az aránya, akik tényleg örülnek egy esküvői meghívónak, és nem nyűgnek élik meg azt. Persze ettől függetlenül elvárják, hogy meghívják őket az eseményre, amit amúgy a hátuk közepére sem kívánnak, mert ha mégsem, hát az oltári nagy bunkóság. A másik fél meg elvárja, hogy ha már meghívtak valakit, akkor az jól is érezze magát, és ha például nem táncol folyamatosan, akkor egy köcsög, meg különben is, ki lett fizetve a zenész, és csak akkor éri meg, ha mindenki hajnali ötig táncol. Az esküvőkkel tehát az egyik legnagyobb probléma az, hogy egyáltalán nem arról szólnak, hogy jól érezd magad (akár te vagy a középpontban, akár csak mezei vendég vagy), hanem hogy tegyél úgy, mintha jól éreznéd magad, és mindezt ne a saját mércéd szerint, hanem úgy, ahogy mások elképzelik, milyen az, ha valaki jól érzi magát.

Egy átlag magyar esküvő a középszerűség fojtogató pokla, megannyi kötelező borzalommal. Mivel mindenki azt gondolja, hogy ez az esemény igazán különleges lesz az ő életében, annyit foglalkozik vele, annyit szervezkedik, hogy a végén pont ugyanolyan lesz, mint bárki másé, ugyanazokkal a szokásos, rém unalmas lózungokkal. Tudom, hogy szeretitek a listákat, ezért álljon itt a saját személyes halállistám azokról a dolgokról, amelyeket szívfájdalom nélkül irtanék ki a mindenkori esküvői/lakodalmas kánonból.

Undorító nyálas dalok

A világon van egy csomó tényleg fasza dal a szerelemről. Na, ezeket általában a házasodni vágyó magyarok hírből sem ismerik, vagy ha igen, akkor is ugyanazokat az unalmas, gagyi popdalokat fogják betenni Demjén Rózsitól Mariah Carey-ig, mintha sosem múlt volna el a kilencvenes évek. A másik véglet, amikor egy pár a szokásos nyálas zenék helyett valami vicceset választ, mondjuk az oltárhoz vonuláshoz, akkor a násznép nyolcvan százaléka buta fejjel néz egymásra, hogy ez micsoda illetlenség. Tudjátok szerintem mi illetlen? Az, amikor el kell viselnem mások ízlésficamait.

Vonatozás

"Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára...", "A vonat nem vár..." és társaik. Személy szerint előbb vetném alá magam önként egy rektális vizsgálatnak, mint hogy beálljak vonatozni, és idiótán kergetni egymást az asztalok között egy halom félig-meddig vadidegen részeg emberrel. El nem tudom képzelni, hogy egy faj, ami képes volt feltalálni a tüzet, a kereket, meg a szeletelt kenyeret mégis hogy jutott el odáig, hogy egyszer csak azt mondja magának: "szerintem én erre a dalra elkezdem azt játszani, hogy vonat vagyok, és aztán mindenkinek ezt kell majd csinálnia, amíg világ a világ".

Kacsatánc

Esküvőket követően általában napokig rémálmaim vannak a kicsivel a padló fölött imbolygó óriási szoknyás asszonyfarokról (úgymint far, és nem mint farok, mielőtt...), amint épp az ízléstelenségnek erre a netovábbjára ropják azok tulajdonosai. A kacsatánc művelésének egyetlen elfogadható esete létezhet, ez pedig az, ha az illető hat éven aluli. Gyerekkel rendelkezni amúgy azért fasza egy ilyen szituációban, mert legalább van oka az embernek idejekorán lelépni a lakodalomból (le kell fektetni a gyereket!).  

Pajzán játékok, cipőből ivás, és hasonló hülyeségek

Valamiért egyesek baromi viccesnek gondolják, ha a házasulandók szexuális életéről és vélt vagy valós gyerekcsinálási szokásairól rímekbe szedett marhaságokat mondanak. Esetleg erotikus fehérneműt, vagy valami hasonlót ajándékoznak a párnak, hogy jobban menjen majd a szaporodás. Aztán meg "ellopják" a menyasszony cipőjét, és csak akkor adják vissza, ha különböző hülye kérdésekre meg tudott felelni a vőlegény (nyilván akkor is, ha nem, de akkor legalább sikerült jól beégetni, hogy még azt sem tudja, mi az újdonsült nejének a kedvenc étele). Végül, hogy teljes legyen a megaláztatás, a fickónak a párja által összeizzadt lábbeliből kell pezsgőt innia. Aki szerint ez vicces, azzal valami súlyos gond van.

Vőfély

Egyszerűen nem tudok cikibb szakmát elképzelni annál, hogy valaki vőfély (pedig sok szakmát utálok az erdészektől az adóellenőrökig). A vőfélynek eleve semmi valódi szerepe nincs, de legalább ott van, megy az idő a hülyeségeivel, és ha szerencsénk van, még valami szalagokkal díszített bot vagy fokos is van nála. Erre az a standard válasz, hogy ő koordinálja az esküvőt, ami nettó baromság. Az események ugyanúgy megtörténnének akkor is, ha ő nem lenne ott, csak nem lennének köztük versek átkötésként. Először is a legtöbb vőfély úgy mond verset, mint egy általános iskolás, és az hagyján, hogy ezért a teljesítményért még fizetést is kap, de ráadásul azok a versek még szarok is. Most komolyan, nevetett már valaki szívből egy olyan esküvői versikén, amivel felvezették a húslevest? Na ugye! (És nem, ne dőljetek be annak, aki ceremóniamesterként adja el magát, az attól még egy sima, unalmas vőfély!)

Borzalmas zenék

Szintis fickók megvannak? Akik enyhén visszhangosított mikrofonba tolják ugyanazokat a dalokat 50 éve? Mindeközben pedig beépített alapokat nyomatnak, és néha úgy tesznek, mintha játszanának is valamit? Mulatós slágerek diszkó alapra, hmm? Vagy ha az nem, akkor ott a "nyócóramunka" meg a "mielőttvéglegeeeelmegyek" vagy bármelyik Republic sláger. Hajnalban meg körbe kell állni annak, aki még talpon van, és úgy üvölteni a homlokra kötözött nyakkendőben, hogy "kööör közepén ááállok!".

Esküvői fotók, videók...

...és ezek készítői. Bár szerintem ezeknek a foglalkozásoknak a vőféllyel együtt kellene kihalniuk, a jobb eset még mindig az, amikor a család valamelyik rokonát kérik meg, mondván, hogy annak van fényképezőgépe/kamerája. Akkor ugyanis legalább ingyen vagy olcsón jutnak hozzá valamihez, ami egyébként tök felesleges. Nem azt mondom, legyen az embernek néhány fotója az esküvőjéről, de ki a franc szokta csak úgy betenni a saját lagziját, és nézegetni, ahogy részegen táncol és óbégat a násznép? A beállított, gagyin fotoshoppolt műtermi fotóknál pedig kevés rosszabb dolgot tudok elképzelni, de tessék, itt egy válogatás.

Ezt a listát gyakorlatilag a végtelenségig lehetne folytatni, hisz mindenhol mások a szokások, és ezek között bőven akadnak teljesen érthetetlenek, mi pedig még nagyon messze vagyunk annak a tévhitnek az eloszlásától, hogy egy házasságnak kötelezően a giccs, a parasztbarokk és az ordító igénytelenség háromszögében kell megköttetnie. A fentiekkel baromira nem kell egyetérteni, de azt azért látni kell, hogy vannak, akik nem komázzák annyira az esküvők szokásos kelléktárát. Figyeljünk rájuk, ők is csak emberek, és fogadjuk el, hogy attól, hogy valaki nem hajlandó beállni a kacsatáncba, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy bunkó, csak éppenséggel nem gondolja, hogy azzal tudná a legjobban kimutatni az ifjú pár iránti szeretetét, ha kacsát imitál!