DALFEJTŐ - Ezt a cikket még akkor kezdtük összeállítani, amikor Magyarországon nem teperték le az ártatlan utcazenészeket a rendőrök fesztiválok idején. Mi sosem tepernénk le senkit, pláne ilyen alapon, de azt el kell ismernünk, hogy ritka a jó utcazenész, az emberek többsége pedig kevésbé emlegeti a kényszeresen fülébe táplált zenét pozitív felhanggal, így hát összegyűjtöttünk párat a legrosszabbak közül. Az összes utcára hányt brémai muzsikust mi sem ismerhetjük és ezért nem is fogjuk bejárni az országot, mi ezeket ismerjük, de a hiánypótló kommentároknak nyitva hagytuk a kaput, hogy minél teljesebb lehessen a lista.
Nem bakonyi indiánok, mielőtt... (Fotó: gn-geoneo.blogspot.hu)
#1. A szaxofonos fószer az Astoria aluljárójából. Mostanában nem találkoztunk vele, de pár éve még rendszeresen látni lehetett, amint részeg fiatalokat szórakoztatott a művészetével.
hangszer: szaxofon
repertoár: az átlaghoz képest viszonylag széles skála, de leggyakrabban a Nagy utazás-t tolja Presser Picitől, általában ezt is szokták nála bekérni az őt ismerők egy százasér'. Éjszaka vicces látvány, napközben azonban csak simán idegesítő.
#2. A billentyűs fickó a Kálvin téri villamosmegállóból. Érdekessége, hogy eddig csak télen láttuk, hallottuk, ami azért furcsa, mert nyáron nincs baromi hideg, meg talán a tömeg adakozókedve is nagyobb, mint a hóesés közepén.
hangszer: egy darab valahonnan összekukázott Casio-szinti.
repertoár: a beépített dalok a szintiben, ugyanis játszani egyáltalán nem tud, vagy nem hajlandó. Rendszerint a Kék Duna keringőt nyomatja, miközben ujjatlan kesztyűs kezeivel nem túl hihetően imitálja a zongorázást. Ha a farkasordító hidegben valamiért nem jön a villamos, két perc után olyan érzés hallgatni, mintha a hallójáratainkon keresztül végeznének rajtunk lobotómiát!
No, képzeljék el ezt monotonabban, és végtelenítve!
#3. Egyszer volt egy olyan szarul kinéző - vélhetőleg hajléktalan - bácsi, aki a győri belvárosban, de azon belül is leginkább az Arrabona (ez egy ilyen centrum jellegű üzletközpont, amolyan szoci pláza) oldalában zenélgetett.
hangszer: gitár, szigorúan egy húrral ellátva és a bundokat nem lefogva és nem is ismerve. (imitt-amott egy két palm muted, azaz néma lefogás azért befigyelt, hogy ne legyen monoton a metronómra pengetett E hang.
repertoár: egy dal, aminek a szövege annyi, hogy "nanana, höhőőőőhö nananáááá" hajlításokkal cifrázva, végtelenítve.
#4. Ennél csak egy fokkal ötletesebb az a pécsi duo, akik a város kitaszított hippi punkjai. Na, ez magyarázatra szorul. Punkok, mert nem éppen a legápoltabbak, meg úgy látszik, hogy szarnak bele az életbe, elvégre utcazenészek, nem hinném, hogy az arany marlbi és Heineken partihordó társaságában dolgos napjuk végeztével. Hippik pedig azért, mert egy didgeridoo és egy doromb a hangszerük, mely kettős hipnotikus - baszottul idegesítő, monoton szar - zenéje eléggé rabul ejti a srácokat.
hangszer: didgeridoo és doromb, meg valami fúvós szar
repertoár: maoooawwww-ooooowwwwww-iáooooommmmmm alatta díjong-dejong-dejong-dejong
#5. A Corvin-negyed metró aluljárójában zenélő pár is ugyanennyire kreatív. Hiába, a nincsből nem lehet, ugye. (róluk szerencsére van végtelenített videoanyagunk, amit meg is osztunk, hogy mindenkinek érezhesse a zenén keresztül áradó szeretetet)
hangszer: csörgő és szájharmónika
repertoár: egy darab végtelenített szám, csak a hangszerek cserélnek gazdát, néha.
#6. A furulyás fickó az Örsön. Ha buszra/villamosra/metróra vársz, előbb-utóbb hallani fogod, amint nem túl bonyolult dallamokkal próbálkozik, sikertelenül.
hangszer: furulya
repertoár: Ismerős dallamok speciális crossover változatai, én legtöbbször a Bella Ciao! és az Utolsó mohikán soundtrackjének közös gyerekét szoktam hallani. Viszont ha már furulya, akkor inkább ez, mert ez legalább vicces:
#7. A keresztényrock formációk bárhol, például az Örs vezér terénél lévő HÉV-megállónál. Nálam simán ők lennének a top befutók, annyira irritáló a folyamatos "Jézus él!" skandálásuk.
hangszer: dob, gitár, basszgitár, több is, mint kellene
repertoár: Szokásos agymosó keresztényrock dalok, időnként show-elemekkel megszakítva. Olyasmikkel, mint hogy egy ex-drogos lányt szó szerint előrángatnak valahonnan, aztán elmeséltetik vele, hogy a Vidám vasárnap megmentette az életét. Ha már keresztény rock, akkor már inkább az unblack metál, mint ez itt:
Igen, ez az aminek látszik/hangzik: keresztény black metál!
#8. Indián/perui/pánsípos zenekarok bárhol. Ez utóbbi típus annyira irritáló, hogy külön South Park rész született róluk. Ha nem tudnánk hogy idegesítő pikulázásuk nélkül a Földet elözönlenék a gyilkos tengerimalacok, mi simán kitiltanánk őket mindenhonnan.
hangszer: mindenféle dobok, furulyák, és ami a legdurvább, hogy általában rendes hangosítást is visznek magukkal
repertoár: Kántálós sámándalok és Manitu-hívogatók. Aki különösebben érdeklődik irántuk, az jobb esetben még CD-t is tud tőlük venni.
