DALFEJTŐ - Edvin Marton a hegedű Richard Claydermann-ja és a szegény magyar ember Paganinije egy személyben. Most éppen a legújabb koncertjével plakátolták tele egész Budapestet, amelynek címe: A 3 millió dolláros hegedű. De vajon mennyire megy ritkaságszámba egy ilyen hangszer a koncerttermekben? Utánajártunk, és arra jutottunk, hogy semennyire.
A koncert ismertetője szerint Marton egy 1697-es Stradivari hegedűn játszik. Ez eddig tényleg elismerésre méltó, nem mindennapi egy ilyen darab, nyilván az értéke is ennek megfelelő. Szóval a koncert címe jó eséllyel igazat állít. Hogy egy nagyszabású komolyzenei rendezvényen mennyire ritka az ilyesmi, az már más kérdés (ahogy persze az is, ez mennyire számít nagyszabású komolyzenei rendezvénynek). Az egyszerűség kedvéért a nemrég, augusztus 13-19 között lezajlott Kaposvári Kamarazenei Fesztivál fellépői között néztünk szét, ki min játszik.
Kokas Katalin, a Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára és a fesztivál művészeti vezetője, aki gyakorlatilag már az egész világot bejárta a művészetével például egy 1698-as Stradivarin és egy 1863-ban készült Luigi Fabris hegedűn játszik. Két Stradivari között is jelentős különbség lehet, itt például egy olyan 1707-es darabról írnak, ami uszkve 722 millió forintért kelt el. Ez alapján Kokas hangszere sem lehet épp egy olcsó darab. Ami a Luigi Fabris-t illeti, egy kicsivel fiatalabb példányt például 18 és 21 millió forint között vesztegetnek.
Kokas férje, a Kelemen Quartet vezetője, Kelemen Barnabás hangszere egy 1742-es “Ex-Kovács Dénes” Guarneri del Gesú mesterhegedű. Az alapján, hogy egy 1741-es Del Gesú-t potom 18 millió dolláros kikiáltási áron kínált egy chicagoi aukciós ház, Kelemen hangszere jó eséllyel simán lenyomja Martonét árban, mégsem szerepel sehol az ára az ismertetőben. Kathy Horváth Lajos komplett gyűjteménnyel rendelkezik Guarneri, Landolphi, Panormo, Gagliano és Nemessányi hangszereiből, amiből nem egyet elhangolva használ. A fesztivál egyik sztárfellépője, Alina Ibragimova pedig egy 1728-as Pietro Guarneri-n játszik, ami "csak" körülbelül 300 ezer dollárt ér. Ezzel csak a fesztiválon fellépő hegedűművészek felszerelését tekintettük át a teljesség igénye nélkül, és nem tértünk ki például Maxim Rysanov 1780-as Guadagnini brácsájára, Kokas Dóra 1863-es Homolka, vagy épp Nicolas Altstaedt 1879-es Giulio Cesare Gigli csellójára. Annyi azonban már ennyiből bizonyos, hogy a Kaposfest bármely napján dollármilliókat érő hangszerek fordultak meg a színpadon avatott kezekben, mégsem kellett beárazni a fellépőket.
A fesztivál esti koncertjeire már 1800 forintért lehetett jegyet váltani, diákok pedig 3500-ért vásárolhattak Fesztiválpárnát, amivel bármelyik koncertre bemehettek. Amúgy a legmagasabb árkategóriás jegy is ennyibe került. Edvin Martonra ezzel szemben a legolcsóbb jegy is 2900, ha azonban kényelemben látni is szeretnénk valamit, akkor 10 900 és 17 900 forintos jegyek közül választhatunk. Persze az ember egy koncerten - jobb esetben - nem azért fizet, hogy drága hangszereket lásson a színpadon, hanem a zenéért. Egy zenész marketingjét arra építeni, hogy 3 millió dollárba kerül a hangszere sokkal inkább a vásári mulatságok színvonalát idézi, mint egy magát komolyan vevő művész előadását. Kokas vagy Kelemen neve mellett sosem látunk árcédulát, mondjuk az is igaz, egyikük sem játszott még Lou Begával.