CSÚNYAIRODALOM - Meglehetős igyekezettel menekült az olykor veszélyessé fajuló rajongás elől. A szocialista sztárkultusz szűkös lehetőségei között lett azzá a gyűlölt antisztárrá, aki ma már talán épp hogy csak árnyéka egykori önmagának. A tragikus életutat magának tudható Pom Pom (született Kaldenekker Elemér) most teljes őszinteséggel ad betekintést életébe olvasóinknak, s saját bevallása szerint önmagának is a munkahelyének számító főút mentén.

Pom Pom napjainkban: a sztárok is megőszülnek egyszer...

FH: Nem szeretnénk kliséket pattogtatni, de mégis kicsoda az igazi Pom Pom?

PP: Most tényleg? Ó, igazán senki sem ismeri, nyenyenye, mert hol ilyen, hol olyan, blablablabla, azzá alakul, amivé akar... Egy idegösszeomlás, négy év terápia, több száz ezer forint költség, két életműdíj és eddig képes eljutni az ember…hogy az orrom alá dörgöljék azt a borzalmas műsort?

FH: Alig hallottunk Önről az elmúlt időszakban. Tudatosan menekül a reflektorfény elől?

PP: Hagyjál lengeni ezen a tönkön, paplanarcú, mert kihozom a macskaszőrallergiád, ba##meg. Vigyázz mert a fejedre ülök egy életre, aztán csodálkozhatsz, hogy viszketsz a kánikulában… Terápiálok, elnézést a hangnemért,  az idegbajt a laza életvitellel kompenzálom. Élni, de nem hagyni életben mást, ez a mottóm. Próbálkozom. Most épp itt, az út szélén. Felügyelem Picúrt, meg a lányokat... Meg kell hagyni, a skizofrénia baljós egy betegség. De ilyen amikor sokat vállal egy színész, megemészti a számtalan szerep. Már magam sem tudom leleplezni a kilétemet. Ha tudná, hány önmagam van! Régebben rettegtem, menekültem azok elől, amik voltam. Aztán miután megesett az a ki####ott rendszerváltás, arra ébredtem, hogy krekket szívok egy mosókonyha döngölt padlóján a Dörmögő tesók vizeletében fetrengve, valami buli után, ráadásul úgy, hogy azt se tudom mit jelent ez. Mi az a krekk? Érted? Néhány kalóz vhs-en hallottam a Stallone szájából, de hát itt? Később szipuztam is, de a ragasztó kicsinált. Minden a bolyhaim közé ragadt, úgy néztem k,i mint egy lefolyóból előtúrt pacsmag.

FH: Már a színjátszás után, de még  a drogok előtt, mivel foglakozott?

Pp: Rugólábserrif és Gombóc Artúr beléptek egy politikai formációba, és maguk után rántottak - nem szándékoztam szerepelni többé, csak a holdudvarban tenni valamit a közért, de a párt reprezentatív karaktere egy mohos szőrtelen gigerli volt, akinek mellkasszőrre volt szüksége, így a cselekvés kegyes hazugságáért beadtam a derekam, testszőr-dublőrködtem. Később voltam kenőpénzálca is. Bocs, egy percre! (a tőlünk nem messze ácsorgó egykori gyereksztárhoz, jelenlegi élettársához fordul) PICCCÚÚÚÚR! Gyere ide ba##meg!  Lógsz még nekem tizenöttel, te, tisztára már  tikkelek tőled. Nehogy már a fejedre kelljen ülnöm, hogy meghalljad a te jó öreg Pompadúrod. Mit billegsz itt, kis barázda? Jaj, hát nem érted, hogy szeretlek? Mi? Na topogjál vissza melózni. (újfent riporterünkhöz) Bocs, de elkanászodnak. Ezért is ez a váltott hangnem, kell nekik az útszéli duma. A konzumiparban, akárcsak a televízióban a legnagyobb gond a minősíthetetlen dolgozókkal van… hol is tartottunk?

FH: Talán még merengjünk picit a múlton…

PP: A múltam merő ábránd volt, szolgálati kényszer alatt hipnotizáltam a gyerekeket. Amúgy mindig is bűvész akartam lenni… Végül mint minden rendes álmodozó, én is Amerikába mentem, egy rokonomhoz. Biztos ismeri a kuzinom... Jaj, hogy is hívják? Na mindegy, egy horrorparódiában többször is cameózott, valami Ádám család, vagy mi volt a címe. Na de, az amcsik is beskatulyáztak. Előbb pornókellék, később az MGM oroszlánimitátora voltam, Las Vegasban pedig egy kajmán evőbajnok fétise lettem, később egy talkshowt kaptam Szőrös Hollywood címmel. Epilálási tanácsokat adtam sztároknak, érti…? Kiégtem. Az égett szőr pedig rohadt büdös, ezért elüldöztek mindenhonnét. Így kerültem az utcára. Szellőzni.

FH: A ma kegyetlen világában, mikor a hírességek másodpercről-másodpercre élnek, mihez kezd a régmúlt sztáralakja, mennyire naprakész és nyitott a mostani élete?

PP: Nem kapaszkodom semmibe, a csimpaszkodás legyen a celebek osztályrésze, vagy utolér valami, vagy nem. Akadt itt olyan melóm, hogy a Korda Gyurka hátán bodorítottak, az is elég parádés volt, mondjuk a legbüszkébb arra vagyok, amit Margaret Tatcher hajaként elértem, csak hogy visszakanyarodjak a politika irányába. Legközelebb a Balogh József és Terike életét feldolgozó moziban alakítom majd a vak komondor szerepét. Valami félszeg juhászra, vagy a ploretarianizmustól senyvedő kispolgárra építem fel a karaktert. Már ha a Dézsy Zoltán (a rendező - a szerk.) engedi.