ÖNKÉNTES MÉRVADÓ - Ha valaki szeretne megmártózni a középszerűség mocsarában, annak nincs más dolga, mint május elsején ellátogatni a Városligetbe, ahol aztán vehet egy csomó értelmetlen terméket kétszer vagy háromszor annyiért, mint egyébként. Hiába, amikor épp nem dolgozunk, akkor költünk. A városligeti majális legkevésbé fontos pillanatai gyűjtöttük össze.
A "Nevezzük át Tarlós Istvánt!" projekt sokakból kihozta az amatőr művészt, így a főpolgármester nem csak átnevezésre került (csak néhány példa: Tarhálós, Tömzsi István, Kancsal Pista, Rohadt Pedofil, illetve azt is megtudtuk, hogy Pistának jó lesz), de átrajzolásra is került, így keletkezett a fentebb látható különös Tarlós-UFO hibrid.
A majális azért jó, mert kurva sokan vannak.
A kurva sok ember kurva sok szemetet produkál. Ez tulajdonképpen egy fordított elven működő mahjong játék: ha sikerül még rátenned valamit úgy a halomra, hogy az nem borul le, nyertél (de legalábbis nem néznek rád csúnyán, amiért kiborítottad a szemetet).
Nincsen vurstli dodgem (szigorúan fonetikusan ejtve) nélkül. A fenti kép tökéletesen illusztrálja, mennyire élvezik a szülők a szórakozás eme formáját.
Fallikus kialakítású lufi + gyerek = rossz kombináció.
A trafiktender már a spájzban van - a Kertemben sem lehet cigit kapni, de a feliratból arra következtetünk, hogy napjában még elég sokan rákérdeznek a pultosoktól.
Aki nem szeretné a helyszínen költségekbe verni magát, az jól teszi, ha előre bespájzol olcsó göcsörtös virsliből, amit aztán a helyszínen kis műanyag ételhordóból lehet fogyasztani.
A majális kiválóan alkalmas a celebspottingra. Itt éppen Puzsér Róbert próbálja megérteni a 4K! célkitűzéseit, arckifejezéséből ítélve egyenlőre sikertelenül.
Itt pedig Fluor Tamás falatozik egy papírzacskóból a rajongók bűvkörében.
Mondjuk van aki tudja, mire való a majális, és az egyszerű földi hívságok helyett ilyenkor is a Népszavát bújja.
Valószínűleg hasonló vásárlóközönségre optimalizálták a fenti standot is...
...hisz sokkal jobban megéri megtakarított pénzünket "A magyar cukoripar versenyképességének alakulása a történelem folyamán" című kiadványba fektetni, mint mondjuk sörbe.
A Munkáspártot a földbe tiporták... (A szórólap felirata: "A rendszerrel van a baj! A Munkáspárt rendszerellenes!" - mondjuk ott jártunkkor jóféle punk dalok helyett félrészeg fickók próbáltak dáridós slágereket elkaraokezni, rendkívül bénán.)
Az LMP-re a kutya sem kíváncsi...
...de legalább lendületben az MSZP! (irónia, mielőtt)
Munkával ünnepeljük a munka ünnepét
Ezt a legmerészebb, szocialista fennköltséggel megálmodott (anti)utópiában még maga Rákosi elvtárs sem merte volna gondolni, hogy egyszer önként és dalolva hajtjuk rabigába fejünket a munkát ünneplő munkaszüneti napon. Magam nevében én csak Pécsről tudok jelentést adni a kíváncsi kollegáknak, de gyanítom más városokban is ugyanígy, verejtékben tocsogó jókedvben dolgoznak a napi betevőért.
Azt már megénekelték sokan, hogy ma már semmi nem az, mint régen, ami azért valahol egy elég fasza dolog, nem? Élnénk megint akkor? Se internet, se jó lét - jó ezzel most veszítek pár olvasót, de akkor sokkal nagyobb volt a nyafogás - csak a Szabad Európa rádió, csak a Balaton, ami marhára nem a Horvát riviéra, se Technic Lego, a panel lakás, mint luxus, dereng már valami? Ugye, hogy jobb ez így. Akkor húzunk el, amikor csak akarunk, az már teljesen más dolog, hogy családi kötelékbe ürügyül kapaszkodva kötelességünknek érezzük a Magyarországon ragadást. De kanyarodjunk csak vissza a munka ünnepéhez.
Régen minden más volt, más miatt volt szép és azért volt szép, mert nem volt más. Ó, azok a '80-as évekbeli szép majálisok, így anekdotázhatnék akár. Mindenki kivonult az utcákra és mentek a hirtelen, de nagy gondal felállított vurslikra, lehetett költeni a súlyos százasokat a kétpálcás céllövöldékre, a dodzsemre, a bazári játékokra, patronos pisztolyra meg minden kutya faszára. Milyen jó volt az állatkerti sétával egybekötött sör-virsli kitérők haza felé, a budi felé, a játékos stand felé. A nap fénypontja mégis a szánalmasabbnál szánalmasabb fellépések voltak, amit az a 20-30-40 hozzátartozó nézett csak meg és gratulált a produkció letudtával még akkor is ha batár nagy szégyenfoltot sikerült ezzel ütni a papa büszkeségén, mert otthon úgyis mindenki szénné alázta privátban. Most meg mi van? MSZP színpadon Gecigránátozó Fluor Tomi. Ezzel talán el is mondunk mindent és már meg sem lepődünk, hogy szinte az összes kisbolt az éttermekkel karöltve ugyanúgy nyitva van, ahogy gyurmázni is el tudtam menni. Hiába, ma már nem megengedhető az a luxus, hogy munkaszüneti napon, nyilvános közegben önmegalázó módon, tisztességgel, hőgutától és egy tálca Kőbambitól lerészegedjen az ember. Szomorú.
