ENTERTAINMENT WEAKLY - A mai naptól teljesen új dizájnnal megy tovább a népszerű ételrendelős oldal, a NetPincér. Az átállás nem megy zökkenőmentesen, a közösségi média ugyanis attól hangos, hogy számos funkció nem működik, és az új felület még csak korlátozottan használható. Túl azonban a technikai malőrökön az oldal üzemeltetői a modorosság felkent apostolainak bőrébe bújva igyekeznek promózni magukat saját oldalukon.

Miért is használjam én ezt az oldalt? – bizonyára ez az a kérdés, amit minden felhasználó feltesz magának, amikor az oldalra téved, legalábbis ebből a feltevésből indulhattak ki a NetPincérnél, meg persze abból, hogy az átlagember gumibelsőben él, fogalma sincs a valóságról, és nem csak hogy sztereotípiákban gondolkodik, de maga is csak egy sztereotipikus példánya a társadalom valamely rétegének. Vegyük például Zolit, a kockafejű egyetemistát (képünkön) – esetében már az eposzi magasságokban csapongó jelzős szerkezetért is simán kijárna egy kiadós parasztlengős, hát még ha hozzávesszük ehhez azt az anyuci kedvence ábrázatot, ami amúgy nem más, mint az istockphoto.com-ról Happy College Student at Desk in the School Library név alatt megvásárolható fotó (extra kicsiben csak 7 dollár, hülyének is megéri, ugye). Namármost ezzel a gyakorlattal még nem lenne semmi gond, hisz a Calgon-reklámokról sem gondoljuk komolyan, hogy szerelőket látunk színészek helyett, meg a munkahelyvédelmi program plakátjai is tudnának mesélni, de amit és ahogyan Zoli szájába adtak, az vérciki. Az átlag egyetemista eszerint tényleg csak a romkocsmáig lát el, vagy addig sem, mert rendszerint annyira atomrészeg, hogy ha nem volna az online rendelés, tuti éhen döglene. Szerencsére azonban tőlük még “vakon” is lehet rendelni. Nem tudjuk, az átlag egyetemista egy héten hányszor engedheti meg magának a házhoz szállított fafülgombás csirkét a legközelebbi kínaiból, bár az is igaz, hogy jövőre már csak a kikent gyerekek járhatnak majd egyetemre, nekik meg pont meghitelezi apuci a meleg vacsit. Személy szerint mi is ismerünk olyat, aki szerint “minek menjünk a természetbe, a neten is láthatunk fákat”, és Zoli is hasonló módon gondolkodik: “minek főzni, ha van net”. Zoli nyilván tanulni sem szokott, mert van Wikipedia, meg nője sem volt soha, mert azok sem a kolesz szobában teremnek.

Ott van még persze Kata, a nagyvárosi anyuka, aki bizonyára abból az ötletből fogant, hogy vidéken vagy nincs net, vagy ott mindig ráérnek az asszonyok, mert elfoglalt csak a nagyvárosban lehet az ember. Ő a rendeléssel nem is vacsorát, hanem időt vesz magának. Ha filozofikusabb hangulatban volnánk, azzal kontráznánk, hogy mivel az idő pénz, így Kata gyakorlatilag pénzt vesz, de ne bántsuk őt, hisz valószínűleg minden barátnője gyűlöli, amiért nevetve mondja nekik, hogy neki könnyű, mert nem főz. Feri, aki a f****t a szádba veri az elfoglalt manager pedig olyasvalaki, akit az egyszeri KDNP-s  nem tekintene mintaférfinek: vadházasságban él egy nővel, akivel felváltva hol egyiküknél, hol másikuknál töltik az estéket, és eközben, akárcsak Pocak gazdája, össze-vissza eszik, illetve dehogy is, hiszen itt a jó öreg NetPincér koma, az ő saját konyhája. Ennél modorosabbra gyakorlatilag csak akkor szabhatták volna saját promóciójukat, ha kacsintgató emberekről készült animgifekkel hányják tele az oldalt. Ám ha ez nem lenne elég, az oldal még fotópályázatot is hirdetett, melynek neve (most kapaszkodjanak meg!): “Mókás képek”! Valakinek sürgősen el kellene beszélgetnie azzal, aki erre azt mondta, hogy k***a jó lesz, gyerekek!