DALFEJTŐ - A 20. Sziget Fesztivál ideje alatt minden nap* kiválasztunk egy-egy headliner fellépőt, és kedvcsinálóként megfejtjük egy vagy több dalukat, a sikerük titkát, megkeressük a titokzatos X-faktort, vagy azt a bármit, amiért érdemes őket meghallgatni, sőt, egy saját magyar nyelvű feldolgozást is közreadunk.
A Sziget első napjának kétségtelen húzóneve a brit Placebo, akik '94 óta ontják magukból a szomorkás-félelmes dalokat, sikerüket pedig egységes imidzsüknek és nem utolsó sorban a frontember Brian Molko jellegzetes vokáljának köszönhetik. A legtöbben azonban még így, hat stúdióalbummal a hátuk mögött is vagy a Without You I'm Nothing című '98-as lemez Every You Every Me című daláról, vagy olyan szerzeményekről ismerik őket, melyek valójában feldolgozások. Mert a Placebo azért is nagyszerű zenekar, mert úgy tud feldolgozni klasszikusokat, hogy az eredmény gyakran megközelíti, néha pedig túl is szárnyalja az eredetit.
Running Up That Hill (Kate Bush, 1985)
A zenekar nevét a Youtube keresőjébe pötyögve kapásból a Running Up That Hill-t ajánlja megtekintésre/hallgatásra, mint Molkoék egyik legnagyobb sikerét. Azt már kevesebben szokták tudni, hogy e dal csak feldolgozás, az eredeti ugyanis az angol énekesnő Kate Bush Hounds of Love című lemezén jelent meg még 1985-ben. Bush verziója azonban korántsem volt olyan sötét és melankolikus, sokkal inkább emlékeztetett egy olyan számra, melyet csont nélkül be lehetne vágni bármely tengerparton futós jelenet alá a Baywatch-ban, vagy akármelyik korai Van Damme-film végére, miután hősünk kiütéssel győzött. Alább mellékelünk erről is egy videót, ahol Kate Bush a Pink Floyd-os David Gilmourral kiegészülve adja elő a dalt, érdemes megszámolni az egyszerre színpadon lévő bundeszliga-frizurák számát. Az már csak Molko zsenialitását dícséri, hogy meglátta a dalban rejlő lehetőséget.
Where Is My Mind? (Pixies, 1988)
Azt ugyebár senkinek nem kell elmesélnünk, hogy a Pixies nélkül teljesen másképp alakult volna a könnyűzene egyetemes története, például nem lett volna Nirvana, Radiohead, és még vagy egy tucat zenekar, vagy legalábbis nem abban a formában, ahogy ma ismerjük őket. A legfontosabb amerikai alternatív rockzenekar leghíresebb dala pedig kétségkívül a Where is my mind?, melyet azonban sok fiatal a Placebonak tulajdonít, tőlük hallotta ugyanis először a Harcosok Klubja című kultfilm zárójelenete alatt. Alább egy olyan koncertfelvétel látható, melyen a Placebo Frank Black-el kiegészülve adja elő a dalt. Felül pedig mintegy megfejtés gyanánt megmutatjuk, milyen az, ha jelen sorok írója megfelelő gitártudás hiányában, a szöveget kapásból magyarosítva megpróbálja átadni a hamisítatlan Pixies-életérzést!
If Only Tonight We Could Sleep (The Cure, 1987)
A 2003-as Sleeping With Ghosts lemez bonusként még egy halom másik feldolgozást is tartalmazott, többek között egy The Smiths-klasszikust (eredeti itt), az eredetihez hű I Feel You-verziót (a Depeche Mode eredetije itt), és nagyon durva Boney M-covert is (eredeti Daddy Cool élőben itt), hogy a '80-as évek egyik mélypontját, Robert Palmert már ne is említsük. Mi most azt mutatjuk meg, amikor a Cure egy kevésbé ismert, ám annál érdekesebb dalát, az erősen pszichedelikus If Only Tonight We Could Sleep-et játszák Robert Smith-el kiegészülve - ha most nagyon viccesek akarnán klenni, azt mondanánk, a gyógymód álgyógyszerrel kiegészülve (eredeti itt). Megfejtés gyanánt pedig álljon itt egy fölöttébb művészi fordítás a szövegből.
If only tonight we could sleep
In a bed made of flowers
If only tonight we could fall
In a deathless spell
If only tonight we could slide
Into deep black water
And breathe
And breathe...
Bárcsak ma éjjel alhatnánk
Egy virágágy-ágyban
Bárcsak ma éjjel zuhannánk
haláltalan varázsban…
Bárcsak ma éjjel lebukhatnánk
a mélysötét vízbe
Lélegzőn
Lélegzőn
* -2., -1., és 0. napokkal nem foglalkozunk, mert túl sok a fellépő és mert Ákos szövegein nincs mit megfejteni, mert olyan egyszerűek, mint egy tégla.
