CSÚNYAIRODALOM - Mint az köztudott, a sztárallűröktől ódzkodó Szergej Sztyepánovics Urganov, ismertebb nevén Kisvakond (Krtek) roppant nehezen utolérhető. Mindent megvet, ami a személyét művészi pozícióba emeli, épp ezért kerüli az összes alkalmat, melyek során interjút adhatna. Most azonban hazánkba látogatott a Magyar Televízión futó Marslakók című sorozatban való vendégszereplés okán, s egy szerencsés véletlen folytán a 4-es metró egyik félkész tárnájában sikerült mikrofonvégre kapnunk. Annak ellenére, hogy kötélnek állt, roppant szűkszavúan és olykor a vulgáris frázisokat sem kerülve, agresszívan válaszolt kérdéseinkre.
"Kisvakond most tudta meg, hogy a Marslakók két milliárdból készül."
Függő: Ha megengedné, a művésznevén szólítanám, hisz itthon jobbára csak így ismerik. Számtalan, a volt Szovjetunió országaiban működő stúdióban vendégszerepelt, de mindig ugyanabban a furcsa karakterben. Szinte a Walt Disney népszerűségével vetekedő, példa nélküli propaganda épült Önre. Hogy élte ezt meg?
Kisvakond: Nevetséges feltételezés, hogy bármilyen közöm is volt a dolgok alakulásához. Maníros megjegyzéssel élve, egy voltam a televíziós gépezet fogaskerekei közül. Akárcsak több kollégám, én is gyermekszínészként kezdtem. Még alig 5 évesen a Patyomkin Páncélos című filmben Vakulincsuk temetését alakítottam, majd a Cосискu (Virslik) című húszrészes agitációs gyermekműsorban voltam polcszervizes. Közben színi iskolába jártam és versmondó versenyeket nyertem Kulminyov Borvinyeknyev Bulovkin határa, Ljudmila kásája című jambikus versével (a vers lényegében arról szól, hogy Ljudmila Svitonyiszka háncsot vet az úri orosz télbe, a szerk.). Egyébként kétszeres Trockij-díjas kazánpreparátor is vagyok. Ambícióim voltak a dolgos népies életre, de pártismerőseim is. Visszatérve kérdésére, le se sza#tam.
FH: Hogy került Csehszlovákiába és kapcsolatba a Barrandov stúdióval, miképp lett Öné a kultikus szerep?
Kv.: 1952 tavaszán a Karamazov testvérek-ben nyújtott alakításomért jutalomutat kaptam a Cseh Népi Televízióba. A körbekalauzolás alkalmával elaludtam a díszletek közt. Mire felébredtem, egy ostoba, szűk ipari farmerba voltam csomagolva. Minden forgott körülöttem. Erre még a rendező is felhívta a figyelmemet.
FH: A szerep mennyire volt az Öné? Eljátszotta csupán, vagy árnyalta, alakította a saját személyiségéhez mérten?
Kv.: Kezdetben fölzabált a szerep, és magánéletileg is kihatott rám. Elhíztam, balett előadásokon léptem fel hívatlanul, önkívületi állapotban. Volt, hogy elhagyatott iparvidékek földkupacai közt ébredtem lucskosan, gilisztákat majszolva. Vakonddá lettem. A filmekben hallható gügyögő, otromba fecsegések a valóságban rögzített, a hétköznapjaimból felvett monológok voltak, ennyire azonosultam vele. Hágott már maga földet? Tudja milyen az? Kur##ra porhanyós.
FH: Értem... Annak ellenére, hogy nagyjából már megválaszolta, mégis megkérdezem: a forgatások milyen hatást gyakoroltak az életére? Tudott magánemberként is létezni vagy a munka felőrölte minden idejét?
Kv.: Fel. (csuklik, a szerk.)
FH: A kollégákkal jó viszonyt ápolt?
Kv.: Milyen kollégák? Azok a félfamentes tempera illúziók? Senkiházi iparosok. Egy konzerv knédliért elárultak, hátba döftek volna. A Nyúl (Zdeněk Pospisek), az a tűzdelt gerincű vadasbetét valójában egy mocskos Becherovka reklám. Tudja, volt az a rész a Kisvakond széria ötödik évadában, amikor a városba költözünk, illetve a város költözik az erdőbe (Kisvakond a városban, Krteček ve městě, 1982). A forgatás elején felajánlották az átalakított erdőpanelt nekem, hogy legyen a szolgálati lakásom. Eredetileg nem volt a forgatókönyvben, hogy szétba##uk a műerdőt. A Nyúl ötlete volt, hogy megalázzon. Leitatott és így történt a baleset. A híradó meg persze kivonult, így a rendező evidensnek vette, hogy rakjuk bele a moziba.
FH: Milyen szerepet alakít a Marslakókban?
Kv.: A főszereplők céges tomboláján leszek fődíj.
