ÖNKÉNTES MÉRVADÓ - Házasulandók! Leendő gyermekeitek biztonsága érdekében még ma hagyjatok fel azzal az ostoba és szükségtelen szokással, hogy felveszitek egymás nevét! Nem viccelünk, a jövőnk lehet a tét!
Korunk Magyarországán lehetetlen úgy betérni egy közhivatalba, vagy akár nagyobb üzletbe, hogy a pult túloldalán valahol ne üldögéljen legalább egy olyan ügyintéző/pénztáros, akinek a kis kitűzőjére a "Valamilyenné Valami" képlet alapján vésték fel a nevét. Mi igazából már ezt a szokást sem értettük soha, hogy felnőtt nők hogy képesek a férjük nevén folytatni az életüket, egy férfi nevét firkantva minden papír aljára attól a naptól, mintha csak csatolt részei lennének az uruknak. Tegyük fel, hogy valakit mondjuk Kovács Istvánnénak hívnak. Akkor neki elvileg az a keresztneve, hogy Istvánné? És hogy becézik azt, hogy Istvánné? Pistánénak? Az emberi civilizáció sok furcsa dolgot kitermelt magából, és ezek közé tartoznak a rendkívül hülye anyakönyvezési szokások is.
Jelen témánk azonban még a Valamilyenné Valami formula ostobaságán is túlmutat. A mai kor gyermekei ugyanis jóval önérzetesebbek annál, hogy a szüleiktől ismert hagyományos asszonynévadási szokások szerint váltsanak nevet a házasságkötéskor, így aztán elharapódzott az a sötét métely, hogy felveszik egymás vezetéknevét. Nem a sajátjuk helyett, hanem a sajátjuk mellé. Így lesz mondjuk Kovács Istvánból és Szabó Jolánból egy Kovács-Szabó István és egy Kovács-Szabó Jolán. Na ja, szép dolog a szerelem, meg a másik nevének mély tisztelete, de mi van, ha gyermekük születik? És főleg: mi lesz vele, ha felnő?
Legyen a gyermek neve mondjuk Kovács-Szabó Nándor. Ez a Nándor sok-sok évvel később megismerkedik Teleki-Kopár Matilddal, akivel úgy döntenek, hogy házasságra lépnek. Persze az akkor már bevett szokás szerint egymás iránti tiszteletből felveszik egymás nevét. A következő lehetőségek közül választhatnak
- Kovács-Szabó-Teleki-Kopár Nándor
- Teleki-Kopár-Kovács-Szabó Nándor
- Kovács-Szabó-Teleki-Kopár Matild
- Teleki-Kopár-Kovács-Szabó Matild
Akárhogy is döntenek, a gyermekük már ezzel a rendkívül hosszú vezetéknévvel éli majd le az életét. És ha véletlenül ő is megházasodik egy hasonlóan cizellált nevet viselő egyénnel, akkor Nándor és Matild unokái már 8 különböző vezetéknevet lesznek kénytelenek megtanulni, mire az óvodáskorba lépnek. Arról nem is beszélve, hogy bármelyik hivatalba betérve órákig betűzhetik és sorolhatják majd a nevüket a pult mögött ülő Valamilyenné Valaminek, akit titokban rendkívül irigyelnek majd, amiért ilyen frappáns, jól hangzó neve van. Még akkor is, ha történetesen egy férfi nevét hordja nő létére. Az ügyintézés drámain lelassul majd, és senki nem lesz képes megjegyezni, hogy hívják a másikat. Kínszenvedés lesz megfogalmazni egy hivatalos levelet, vagy megkeresni valakit Facebookon (illetve annak jövőbeli megfelelőjén). Az egyének eltűnnek a nevek tengerében, és rémálommá válik az információk tárolása. Káosz lesz és zűrzavar. És akkor annyi a civilizációnak, ami bár sok ostobaságot kitermelt magából, mégis csak kár lenne érte.
Úgyhogy kedves házasulandók, kétszer is gondoljátok meg, mielőtt bűvészkedni kezdtek a nevekkel, mert generációk sorsa van a kezetekben! Ne legyetek olyanok, mint ez a skót nő, aki 161 szóból álló nevet választott magának, és ne hagyjátok, hogy az arisztokratikus gőg megnyomorítsa a következő nemzedékeket!