CSÚNYAIRODALOM - A spammerek régen egyszerű, unalmas reklámlevelekkel bombázták az emberek e-mailfiókjait, a szűrőprogramok fejlődésével azonban rá kellett döbbenniük, hogy ez már nem elég. A kéretlen ajánlatokat azóta igyekeznek olyan szövegkörnyezetbe ágyazni, amely nem akad fenn az ellenőrzésen, ezért kénytelenek rövid történeteket kreálni. Néha egészen elképesztő dolgokat kapunk a postaládánkba, ezekből válogattunk.

Azt már megénekeltük egyszer, hogy freemail-fiókot csak azért tartunk, hogy különböző netes szolgáltatásokra regisztráljunk vele, és így végeredményben az egész egy nagy spamtároló lesz végül. De nem csak onnan kapunk folyton hirdetéseket, ahova magunk regisztráltunk - naponta tucatjával érkeznek az ilyen-olyan személyes hangú, történetmesélős levélnek álcázott ajánlatok, melyeknek célja általában az, hogy megvegyünk valami túlárazott, haszontalan kütyüt. Mindezt fantasztikus stilisztikai megoldásokkal kombinálva. A szerényen csak Csaba névre hallgató fiatal költő például a mindennapi élet véget nem érő küzdelmeire utaló dadaista szabadverssel lepett meg a minap:

"nem jön... tekeredik, gabalyodik... megtörik...
megőrülök... akaszd ki!... húúú de nehéz..."

Csaba - Nyúlik, amennyire kell

A spamszerzők táborában különösen népszerű műfajok a horror és a thriller. Arnold móriczi naturalizmussal ábrázolja a nagyvárosi élet poklának legmélyebb bugyrait, az agresszív kopasz audis emberekkel való meddő csatározást és a társadalmi igazságtalanságot:

"Agyon csaplak" - ennyit ordított a pofámba a belvárosban
az audis, mert szerinte neki volt elsőbbsége. Persze az
én autómnak az eleje romhalmaz, az övén meg 2 karcolás,
és hogy bizonyítsam be, hogy nekem van igazam?

Arnold - Szétverlek - ennyit ordított...

Béla látszólag a kémregények útjára lépett, amikor Johnle Carré híres művét, a Suszter, szabó, baka, kémet megidéző címmel látta el készülő irományát, ám az mégis sokkal inkább lélektani horror, mely a bukolikus párbeszédes versformától jut el a szörnyű végkifejletig. Béla írása egyben tanmese is arról, hogy jól látni jó.

Mi történik, ha a szakács elbambul munka közben? Sós lesz az étel.
És ha a kertész elalszik ebédidőben? Elhervad néhány virág.
Na és ha az eladó rosszul számol? Többet fizet a vevő.

De mi történik, ha a sofőr/ autóvezető rosszul lát? BALESET, SÉRÜLÉS, HALÁL...

Béla - Szakács, kertész, sofőr

Emese tapasztalt horrorszerző, jelen írása minden bizonnyal egy folytatásos történet része.

Ez már tényleg a rettegés foka... fényes nappal betörnek az utcába!
Ezek után hogy menjek el otthonról? Már ki sem mozdulhatok a lakásból? Felháborító!

Szegény Gizi néni sosem ártott senkinek, de azt a
kis nyugdíját is elvitték ezek a szemetek…

Emese - Újabb betörések

Ebben a korábbi munkájában Emese tipikus horrorklisét alkalmaz: a bevezetőben ártatlan családi idillel találkozunk, mely szépen lassan fordul rémálomba. Nem szeretnénk spoileresek lenni, de a történet további pontjain előkerül egy elalvásstoppoló készülék, végül pedig a szerző személyes hangon vonja le az eset tanulságait.

Beköszöntött a nyár, egyre többen indulunk útnak
autóval vidékre, nyaralóba, vagy akár külföldre.

Utazás, napfény, beszélgetés, hátul a gyerekek,
melletünk az asszony, szól a rádió, aztán egyszer
csak csend lesz, mindenkit elnyom az álom - ugye ismerős kép?

Emese - Családok életveszélyben

Bognár Anna Lehúzás című pikareszkje hihetetlen érzékenységgel adja vissza a kisember tehetetlen szélmalomharcát a bürokrácia útvesztőiben. A hatalom abszurditásával szemben tehetetlenek vagyunk, üzeni a kafkai hangot megütő fiatal szerző:

Na most már ebből elég...

Minap éjszaka mentem ki a városból a négysávoson,
kilométerekre nem volt lakóépület, csak préri.
Hirtelen a városhatár előtti táblánál pár méterre
egy erős fényt vettem észre – gondoltam, biztos csak
valaki villogott.

Pár hét múlva jött a sokk:
kaptam egy bírságot 30.000 Ft-ról,
mivel 50 helyett 65-tel mentem aznap éjjel.

Nem tehettem mást, fizettem, mint a katonatiszt.

Bognár Anna - Lehúzás

Domonkos fölöttébb kifejező Végetek! című novellája igazi biohorror, melynek hősei ezúttal élősdi állatok:

Végetek! - kiáltottam, mikor megpillantottam a
csótányokat. Jókorát fújtam a vegyszeres flakonból,
egy időre eltűntek az undorító bogarak.

Az örömöm nem tartott sokáig, másnap újra előjöttek,
még többen...

Domonkos - Végetek!

Dezső hasonló témájú, ám merőben eltérő stílusú írását olvasva egyenesen azt gondoltuk, hogy Bayer Zsolt aktuális kirohanását olvashatjuk saját pályatársai, az újságírók ellen, pedig a történet központi figurái ezúttal is valódi, vérszomjas rovarok.  

Csúsznak-másznak, ott vannak mindenütt...
Ellephetik otthonodat, borzongással telhet minden perced...

Dezső - Hát ez undorító

Johanna pedig közvetlen hangú episztolával lepett meg bennünket, melyben mintegy baráti, gyakran vulgaritásba hajló hangnemben igyekszik felhívni figyelmünket a társadalom fekete bárányaira, egészen sajátos értelmezését nyújtva ezzel a klasszikus krimikbe illő alaphelyzetnek.

Szia!

Baromi ideges vagyok!
Itt a nyár, a nyaralómat feltörik, a házamba besurrannak, miért van az, hogy a jó idővel a bűnözők is megérkeznek?
Persze ott vannak a TV-ből jól ismert rejtett kamerák, poloskák, riasztórendszerek, de kinek van ezekre 2-300.000 Ft-ja?

Johanna - Szétb... az ideg!

És neked melyik volt a legfurcsább kéretlen leveled?