ENTERTAINMENT WEAKLY - Kautzky Armand bársonyos hangjára ébredni maga a gyönyör. Arra ébredni, hogy Kautzky Armand diszkószőrvillantó farmeringben palacsintát süt a Balaton partján, baromi kiábrándító. A közmédia két aktuálisan futó műsorának példáján keresztül bizonyítjuk be, hogy a színészek gyakran a legkevésbé alkalmasak arra, hogy saját magukat adják a kamera előtt.
Színész + műsorvezető = kudarc
A királyi csatorna aktuálisnak szánt délelőtti nyugdíjas-mulattató műsora, a Balatoni nyár olyannyira összeszedetlen és bagatell, hogy kisregényt érdemelnének a szerkesztők és alkotók által javítani való dolgok. Adva van egyszer az élő adásból fakadó könnyedség és lendület, ami leginkább szerkesztetlenségként és amatőrizmusként manifesztálódik a képernyőn. Mintha a szerencsétlen operatőrt nem tájékoztatták volna, hogy a kecskeihartői szavalóbajnokot vegye balról a molón, ne az értetlenkedő kábelfelelős asszisztenciát. A hetedik főbűn azonban - mint az jó pár MTVA gyártotta műsornál megfigyelhető - a műsorvezetők teljes impotenciája és hozzánemértése.
Már számtalanszor bizonyítást nyert, hogy a színész + műsorvezető koncepció ritkásan állítható párhuzamba a nagyérdemű igényeivel. Általánosságban kijelenthető, hogy utóbbiak ritkán találják a helyüket a szponzorációs rattanbútorok és a 'fülöpi rév közegében. Műsorvezetőnek lenni ugyanis egy szakma, méghozzá a látszat ellenére kifejezetten nehéz. Attól, hogy valakinek jó az orgánuma, még lehet teljesen alkalmatlan arra, hogy kedélyes beszélgetéseket folytasson vadidegenekkel a pancsoló mellett. A színész-műsorvezetők összeszedetlenségüket általában otromba jópofizással palástolják, vagy csak teljes hiteltelenséggel játsszák túl az általuk értelmezhetetlen riporter szerepet.
Ezt csak simán idetettük, mert szép.
Színész ≠ műsorvezető
A különleges(nek gondolt) személyeket a nagyérdemű elé táró Életművész című műsor a Gasztroangyalt jegyző alkotók köpönyegéből botlott elő a közvetlenség, a kreatív forma és a fiatalos, nyitott hang jegyében. Elvileg. A Borbás Marcsi égisze alatt összegründolt passzív-agresszív koncepció nem is tagadhatná eredetét, az önnön vélt profizmusától elcsöppenő műsorvezető/díva hatalmas szavakkal küldte útjára gyermekét, úgymond egy profi, filmes effektekkel teletűzdelt személyiségtréninget, ami a szerény hazai műsorpalettát hivatott színesíteni. Szó ne érje, valóban számos kreatív próbálkozás akad a műsorban, néha tényleg érdekes szereplőket mutogat, azonban összességében nem működik a képlet, sajnos.
Az álnaiv, feleslegesen jópofi, sokszor infantilis műsorvezetőnő (Földes Eszter) személye teljes egészében megmérgezi a produkciót - ő az, aki még Borbásnál is mézes-mázosabban és túljátszva tud megnyilvánulni a kamera előtt, ami tekinthető akár rekordnak is. Pedig a művésznő a színpadon s pár mozgóképes alkotásban már bizonyította pozitív kvalitásait, azonban a könnyed egyéniség hiteles alakítása valahogy még várat magára. Eszter csapong, hisztizik, nyafka együgyűséggel rajong, akár egy 15 éves siheder, ami kétségkívül cuki tud lenni, de ugyanezt az eredményt érnék el néhány fotoshoppolt kiscicás giffel, ahhoz meg ugye nem kell műsort csinálni. Mondjuk legalább egy őszinte pillanat volt: amikor Lovasi András véletlenül pofánvágta Földest horgászás közben (23:36-nál).
Sokszor vékony a jópofiskodás és jóízlés közti határvonal. Az m1 műsorainak egyenlőre baromira nem sikerült eltalálnia az egyensúlyt. Pedig nem volna olyan nehéz, csak ahhoz képzett műsorvezetőket kellene szerződtetniük, és nem színészeket.
