Kedves Zsótti!

Felháborodással vegyes irigységgel konstatáltuk, hogy legutóbbi, Aranyszájú Szent Jánoshoz felérőn veretes és vaskos szitkozódásodból, mellyel a patás ördöggel cimboráló és bulvármétely-dagasztó médiákok aljas képviselőit tűzted egyszersmind pellengérre, kihagytad patináns (sic!) lapunkat. Ennek ellenére mégis úgy éreztem, szükséges szót emelni egy fontos tényt illetően, tudniillik hogy nem is voltál te mindig ennyire hülye.

Emlékszel még azokra a balaton-parti estékre ifjúkorunkból? Amikor a fűszeres esti lég csókolt hűvös párát öblös poharaink falára, hogy úgy kortyoljuk együtt a jó bort, ahogy igaz barátokhoz illik? Nem? Nos, én sem. S minthogy köztünk voltaképpen soha semmilyen kapcsolat nem létezett, és az ismeretségnek legapróbb szikrája sem gyúlt, talán nem veszed személyeskedésnek ha azt mondom, ez az eposzi mértékű dagályos jelzőhalmozás, melyet legutóbbi enciklikádban foganatosítottál, bizony jócskán hagy némi stilisticai kívánnivalót maga után. Meg hát baromi szarul is hangzik.

Hogy mást ne mondjak, arra enged következtetni, hogy tolladat (klaviatúrádat) olyannyira elragadta a hév, hogy valahogy mintha útközben elfelejtettél volna írni. No nem a szigorúan vett betűvetés csínjának ismeretére gondolok itt, hisz az olyan, mint a biciklizés - nagyon nagy fejre mért tompa ütést igényel, hogy kitörlődjön emlékezetünkből -; de a rhétorika, a jóízű fogalmazás tárgykörét illetően már aggódásra ad okot leveled. Azt írod:

"Soha, semmiben kiválót alkotni nem tudó, kígyóvállú, rossz külsejű, gyáva, irigy, sunyi, aljas, beteg lelkű, ostoba „médiagecik” hörögnek az Orbán család nyomában. HVG, 444.hu, Cink.hu, RTL Klub, ÉS; Tóta W., Gazda Albert, Szily László, Kovács Zoltán meg a Bolgár; a falka."

Bayer Zsolt: A falka, Magyar Hírlap 2014.07.21.

A leveledben felsorolt, falkának nevezett szerzőket, orgánumokat egyrészről nem tisztem megvédeni, másrészről ez nem is tárgya jelen levelemnek, úgyhogy állításod ezen felének igazságtartalmát most ellenőrizetlenül hagyjuk, s nem eredünk annak nyomába, vajjon tényleg nem akadt-e egyetlen valamirevaló szerző a rangos társaságban. Te ezt így s efféleképpen gondolod, és minden jogod megvan hozzá, hogy tehetségtelen, kopott tollú csürhének lásd pályatársaid, még ha ez talán nem is a legszerencsésebb álláspont, a haladó polemizálás szempontjából legalábbis semmiképp.

Állításod egy másik részlete mellett azonban már nem battyoghatunk el íly komótosan, nevezetesen hogy ha ez a becses tömeg volna az egyik pólus, a tehetségtelen, alkotásra képtelen senkik tömege, akkor nyilvánvalóan azt is állítod egyúttal, hogy te olyan ember volnál, aki velük ellentétben képes remeket alkotni. Nos, hogy e képesség valóban velük ellentétben adatott-e meg neked, azt a föntebb említett okokból ezennel nem vizsgáljuk, de hogy megadatott, azt elismerjük. S ennek fényében még szarabbul hangzik, amit papírra vetettél.

Hogy azok a balatonparti esték sosem estek meg közöttünk, annak több oka is van, az egyik mindenképpen az, hogy mi nem vagyunk egy korosztály. És bár nem egy nemzedékbe szültek kettőnket, azt nem nehéz ép ésszel belátni, hogy Te a tiédnek korszakos írója lehettél volna. Gyémánttollú tehetség, az új Móricz, netán Kosztolányi, aki úgy képes szavakba önteni a kínos pillanatban az emberre törő szarhatnék korántsem magasztos témáját, hogy még abból is irodalmi igazgyöngy kerekedik. Korai zsengéidre gondolok itt, nyilván.

Ezt a tehetséged vágtad sutba a folytonos dörgölőzéssel, ezt tékozoltad el hasztalan politikai kakaskodásokban. Míg mára csak ez a förtelmesen személyeskedő (kígyóvállú, Zsolti, ne már, most komolyan, mintha téged daliásra edzett volna a tollforgatás!), alpári baromság maradt  az egyetlen, ami kikerül dolgozószobád félhomályából (sötétségéből). Te ugyanis valóban oly szerző voltál, aki tudott kiválót alkotni. És ennek fényében látszik csak, mekkora tragédia az, hogy ez lett belőled, ez a dühöngő, gyűlölettel telt, szorongó bértollnok, akit csak sajnálni tudok. Ahogy azt is, hogy mi már soha a büdös életben nem fogunk eszmét cserélni egy balaton-parti alkonyon egy pohár bor mellett.

Maradok tisztelettel, satöbbi...
Che Tamás, kígyóvállú, satöbbi...

***

Kapcsolódó:

Bencsik András nem volt kommunista