"A rajongók bekaphatják..." - Interjú a Fostartály zenekarral - Függő Hírügynökség

northpark_sidebar.png

spoiler_1.png

 

antimetal.png

muszlimcsajok_1.png

Tamás J. Bertalan

DALFEJTŐ - A 2003-ban alakult Fostartály nagyon rövid idő alatt vált kultikussá, hisz az amúgy meglehetősen szűk magyar grindcore színtéren túl is ismerik nehezen feledhető nevüket. A gyakran pár másodperces, ironikusan dühös vagy dühösen ironikus dalait az egyszerű anyázás és az "önzetlenség, jóság, szeretet" szélsőségei közt író zenekar idén, János napon végre új lemezzel jelentkezett, Return of the Jani címmel. Jánossal és Jánossal a régi klasszikusokról, valamint a jövőről  beszélgettünk.

 

 

Már nem emlékszem, kinek a javaslatára, vagy mely sátáni oldal pokoli ugróhivatkozására történő óvatlan kattintással találtam rá a Fostartály munkásságára úgy 2004 táján, de azt tudom, hogy már akkor is lenyűgözött. Pedig sosem rajongtam különösebben a grindcore zenékért, de a Fostartály már akkor is sokkal több volt, mint egyszerű zenekar. Jelenség volt, a szónak abban a nem közhelyes értelmében, ahogy jelenség volt mondjuk GG Allin, minden idők legtürhőbb punkja is. Mert hát ki ne kapná fel a fejét egy bandára, amelynek minden tagját Jánosnak hívják, akik a koncerteken vécépapírral dobálóznak, és pumpákkal meg kefékkel abúzálják a közönséget, miközben csupa olyan dalt játszanak pár másodpercbe sűrítve, melyeknek szövege és címe egy és ugyanaz? Vagy akik egyszerre képesek őrjöngve hörögni pofánfosott vízilovakról, meg az önzetlenség, jóság és szeretet hármasáról? Talán túlzás volna azt állítani, hogy ami a világ másik felének '93 környékén (meg kicsit előtte) az Anal Cunt volt, az nálunk 2003 táján épp a Fostartály lett, de az kétségtelen, hogy hasonlóan a nagy elődhöz, Jánosék is képesek voltak elérni, hogy aki egyszer hallotta őket, az utána sosem felejtette el. Azóta meg már több, mint tíz év telt el, és 2008 óta nem nagyon hallattak magukról A világ legbrutálisabb lemezének szerzői, egészen a tavaly decemberi Új szám EP-ig. Akkor már lehetett sejteni, amit János-nap óta biztosan tudunk: visszatért a Fostartály, 100%-kal igényesebb hangzással, minőségi szövegekkel és egy angol nyelvű dallal. A Lángoló gitárokon debütált új lemez itt hallható:

 

 

 

 

Függő: A keverés Vári Gábor munkája, akiről még egy dalban is megemlékeztetek. Ha jól sejtjük, ez az első alkalom, amikor egy nem-Janival együtt dolgoztatok a lemezen, hiszen eddig mindenki, aki megfordult a banda környékén, Jani volt. Mennyiben nehezítette, vagy könnyítette meg a munkát ez a tény, és milyen érzés volt együtt dolgozni egy Gáborral ennyi Jani után?

 

János: Dolgoztunk már nem-Jánossal korábban is, az Új szám EP például Dáviddal készült, így ez nem volt újdonság nekünk. Természetesen azért bizsergett a tarkónk egy kicsit az izgalomtól, nehogy véletlenül Jánosnak szólítsuk, arra ugyanis nem hallgat.

 

Függő: Láthatóan megcsappant a zenekar létszáma, ketten raktátok össze a teljes anyagot. Terveztek-e ennek ellenére olyan fergeteges koncerteket, mint régen, vécépapír-hajigálással és kerekesszékes pogóval, vagy amint a Djódjegér című dalban is hallható: "nem veszek be még több tagot, mert koncertezni úgysem fogok"?

 

János: Igen.

 

János: A zenekar nem fogyatkozott meg, csupán átalakult, illetve inkább úgy mondanám, hogy épp mi (János és János) értünk rá, ezért ketten írtuk és vettük fel az anyagot. Sajnos már évek óta nem vagyunk koncertképesek, de ezen most mindenképpen változtatni szeretnénk, úgyhogy keressük a magyar Lars Ulrichot, aki János alá tolja az elképesztő ütemeket. Az érdeklődők megtalálják a jelentkezési feltételeket a facebook oldalunkon.

 

 

János és János munkában. A minőségi próbatermi fotót a Fostartály Facebook-oldaláról loptuk.

 

Függő: A lemez címe egy nagy visszatérés képét vetíti elénk, tematikájában mégis olyan, mintha egy életmű-összegző alkotásnak készült volna. A Társadalomkritikus szám és a Kibaszott dühös dal a Világ legbrutálisabb lemezének hangulatát idézi, a Taknyos bácsi egyértelműen az Öregek című EP szociográfiai vonalába illeszkedik, míg a Lehugyozott egy látássérült a Burger King emeletéről az olyan korai balladákat idézi, mint a Spárgázó Jean-Claude Van Damme van a fenekemre tetoválva vagy a Hároméves banán a nejlonzacskóban. Terveztek további lemezeket a jövőben, vagy ez valóban egyfajta lezárása a zenekar történetének?

 

János: Igen.

 

János: Egy olyan lemezt akartunk készíteni, amely kielégíti a rövid, sallangmentes Fostartály számokra vágyó ősrajongók és a rendes, úgymond normális grindcore zenékre áhítozó közönség igényeit is, ebből fakadhat az összegzés jelleg. Az általad említett szövegek egyébként kivétel nélkül az Öregek EP idején vagy az előtt készültek, így nem csoda a hasonlóság. Természetesen tervezünk további lemezeket, de ez valószínűleg nem a közeljövőben lesz, mert megtehetjük.

 

 

"We want to break into the western market
So we wrote this english song
We want to do a world wide tour
So we wrote this english song
We want to be grindcore supastars
So we wrote this english song
We want to appear before Napalm Death
So we wrote this english song

This is an English Song! [x4]"

 

Fostartály: This is an English Song! (részlet)

 

 

Függő: Számos dalban érezhető a mainstream zeneiparral szembeni ellenszenv és kritikus hangvétel. Az arcukat festő pózerek és a lájkokra rárántó szobazenekarok ostorozása mellett mégis érezhető, hogy ez a lemez jóval sokszínűbb a korábbiaknál, és az akusztikus kísérletezéssel és a slágergyanús angol nyelvű dallal (This Is An English Song) szélesebb rétegek felé nyit. Nem féltek attól, hogy a rajongók talán nem találják eléggé trúnak ezeket az újításokat? Milyenek a visszajelzések a lemez megjelenése után néhány nappal?

 

János: Nem. A rajongók bekaphatják.

 

János: A visszajelzések felülmúlják a várakozásokat, egyelőre két-három negatív hozzászóláson kívül - melyekről lerí, hogy egy fél számot se hallgattak végig - kizárólag pozitív véleményekkel találkoztunk, ami több mint hízelgő.

 

 

A Szar bandák című dal minőségi klipje

 

Függő: A Szar bandák című dalban számos zenekart felsoroltok, amelyeknél jobb a Fostartály. Lehetséges, hogy ebből egy, a Nagy Rapháborúhoz hasonló kakaskodás alakuljon ki a színtéren?

 

János: Nem.

 

János: Mi nem szállunk szembe Fostartály-kópiazenekarokkal kicsinyes, lájkvadász szócsaták keretében. Ehelyett egyszeri kinyilatkozásokat teszünk, és azokhoz tartjuk magunkat. Arról nem is beszélve, hogy a mi munkatempónkban nagyjából 4-5 évig tartana, mire reagálnánk, addigra meg hol lesznek már ezek a bandák? Sehol.

 

 


Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fuggohirugynokseg.blog.hu/api/trackback/id/tr686468067

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


Függő Hírügynökség © 2012 | Impresszum | Médiaajánlat | Monarchia | Antimetál | Spoiler | Muszlim Csajok |