UTOLSÓ VACSORA - Bár hajlamosak vagyunk beleállni a legnagyobb gasztrosznob szerepébe, azért időnk egy jelentős részében mi is szeretünk szemetet enni. A vödrös kiszerelésű olcsó nápolyi élvezete például ezek közé tartozik. Legalábbis, amíg csokis fajtáról van szó. De mogyorófronton már nagyobbat lehet bukni, amit most teszttel bizonyítunk: következzen a noname, kilós nápolyi és a márkás, minőségi termék csatája!

A nápolyi fasza. A nápolyi szépsége az egyszerűségében rejlik: a hártyavékony lapok közt megbújó édes töltelékben, no meg az elmaradhatatlan roppanásban. A nagyobb bevásárlóközpontokban szinte mindenhol lehet kapni ennek a csodásan egyszerű édességnek az olcsó, kilós verzióját, és meglepetésre általában nem is rossz. Legalábbis amíg nem próbálnak bűvészkedni vele. Történt ugyanis, hogy a Tescoból történő rendelgetés közben eszembe ötlött, hogy kellene vödrösnápolyi is, de a szokásos csokisból nem volt raktáron, én meg balga módon berendeltem a mogyorósat. Óriási tévedés volt.

A vödrösnápolyi fogyasztásának helyes módja. (Illusztráció: FH)

Amilyen egyszerű étel a nápolyi, olyan könnyű elrontani is. A kilós vödrös nápolyi mogyorós verziójáról maximum az hinné el, hogy látott mogyorót, aki ma született, vagy épp most érkezett a világűrből. Morzsolódó, borzasztó állagú valami ez, amit mintha nem akarna egyben tartani a semmire sem emlékeztető ízvilágú halovány töltelék. Mintha száraz kartonpapírszeleteket próbálnék meg letuszkolni a torkomon, némi síkosítónak használt cukros margarin kíséretében. Pedig én nem vagyok az a finnyás fajta, pláne, ha édességről van szó. Mindenesetre elgondolkodtatott a dolog, hogy vajon csak az én ízlelőbimbóimmal van-e probléma, és úgy döntöttem, összehasonlítom a terméket valami jól ismert mogyorós márkával.

Ellenfélnek valami bejáratott fajtára volt szükségünk, így esett a választásunk a majd' minden boltban megtalálható Manner nápolyira. Összehasonlításképp: a vödrös nápolyi kilója 1200 forint körül van a nagyobb bevásárlóközpontokban. A Mannerból 75 gramm kerül 300 forintba (kerekítve), kilója pedig már inkább a 4000 forint felé tendál. Bár én nem hiszek abban, hogy ami drágább, az egyből jobb is kell legyen, de ebben az esetben az analógia megállja a helyét. Elég csak összehasonlítani a fenti képen a két nápolyiszelet színét (azt mondjuk még aláírom, hogy a vödrös verzió színe közelebb áll a mogyoróvajhoz, de ez az egyetlen pozitívum, amit felhozhatunk mellette). Aztán térjünk át rögtön az ízekre!

Ilyen az, ha bálás mogyorós nápolyiba harap az ember:

És ilyen, ha a vödrös után ráharapunk az igényes verzióra:

A márkás vs. vödrös nápolyi csatáját egyértelműen az előbbi nyerte, bármennyire is fájdalmas ezt kimondani, de tény, hogy az édes, mogyorókrémszerű íz megváltásnak tűnt az aszott cukrozott por után, ami az igazi gonosz ikertestvérének bizonyult. A csokis nápolyit persze ettől függetlenül bátor szívvel ajánljuk bárkinek, aki szeret az egyszerű élvezeteknek hódolni.

Majd elfelejtettem: ugyanitt háromnegyed kiló mogyorós nápolyi elvihető, vagy zsírszalonnára cserélhető!